Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-01-24 / 1. szám
6 oM*l. .Komáromi Lapok 1920. január 24 fejedelem“ néven ismerték, becézték — és élvezték. Mert valóban fejedelme volt ö az ő társaságának. Tiszta agy, éles, biztos szem, az emberek gyors kiismerési képessége, nagy és alapos olvasottság, k tűnő memória, sziporkázó ötletesség predesztinálták erre, csakhogy ehhez még egy kissé költőnek, egy kissé szónoknak, no meg egy kissé bohémnek is kellett lenni, hogy előttünk álljon az a valóban elsőrangú causeur, amilyen ő volt. Az a páratlanul derűs, tiszta életfilozófia (a hamisítatlan, igazi humornak talán ez az egyedül helyes meghalározása), mely — sajnos, kevésszámú — hátramaradt Írás ában is fölfölcsillan, bőségesen áradt belőle. Akik ebben gyönyörködtek — s mindazok gyönyörködtek, akik csak egy kissé ismerték — mindnyáján érzik, tudják s most, az elmúlás szomorú alkalmából széltében hangoztatják is, hogy más, kedvezőbb, megfelelőbb körülmények között igen nagy karriert futhatott volna be a komáromi .fejedelem.“ Más körülmények. között! Ehhez a más körülményhez tartozik elsősorban az, hogy ne szerette légyen a fejedelem annyira Komáromot, mint ahogyan szerette. Már pedig akkor mindjárt ki kellett volta őt cserélni: nem láttam még embert, ki városát úgy ismerte és szerette volna, mint ő. A múltját, a fejlődését, a földjét, a köveit, utcáit és házait, az embereit (a holtakat és az élőket), a folyóit, a sétahelyeit, a sáncait, a hídjait . . . Nem volt botanikus, de a sétatér virágairól, fáiról órák hosszán át tudott — bolyongásaink közt — előadást tartani, nem volt ornitológus, de a komáromi madárvilág egyik legavatottabb ismerőjét s egyben a komáromi sárgarigók, fülemülék, pintyőkék egyik legrajongóbb hívüket vesztették el benne; kálvinista volt, de a katolikus temető fáit, halmait, köveit szinte-szinte „betéve“ tudta. Mint minden bohém, kedvelte ugyan a cigányokat, de ezek közül is persze első sorban a komáromi „romá-“kat, kiknek egész genealógiáját szegröl-végre ismerte. Rajongott a magyar nótáért, de ezek között is Komárom nótái: az ács-induló meg a megyercsi-utcai nóta nyerték el a pálmát az ő szemében . . . Szerette, igazán szerette ez a vén komáromi fiú a szülőföldjét, úgy, ahogy az van, szerette, becézte, mindenét számon tartotta, peki ős Komárom, de az egész Komárom valóban szőkébb hazája volt s ő valóban otthon volt benne. Talán ezért is nem ment neki a világnak — karriért keresni. Műveltségének a fundamentuma kettős volt: a biblia és a klasszikusok. Csak ritka nagy szellemeknél lehet látni, hogy egv életen át annyira' tanulja a szentirást s oly hű maradjon a klasszikusokhoz, mint ez az egyszerű komáiomi fiskális. A bibliát, a könyvek könyvét végtelenül szerette. — Egy hegyi beszédben több bölcsesség van, mint száz filozófiai munkában — szokta mondogatni. A biblikus stilus — ez volt az eleme. Nem egy frappáns- (nemcsak Írásbeli, de szóbeli) sikere fűződik hozzá. Ismerte annak minden csinját-binját, hogy talán maga a jó Károli Gáspár sem különben. E mellett a bibliából vett stilszerü alkalmi idézetekből kifogyhatatlan volt. Éppen a bibliáról volt szó egy nagyobb társaságban, a furcsaságokról, melyek kétségtelenül talá hatók benne s egyes nehézségekről, melyek annak az ifjú generáció fejébe való átszármaztatásánál mindenesetre fenforognak, mikor valaki előadta a következő, kissé triviális s mint látni fogjuk, soha meg nem történt esetet: — A nebuló az iskolában olvassa a bibliából az Ábrahámról szóló fejezetet imigyen: Ábrahám pedig előhivá feleségét Sárát — és bekené f. nekét szurokkal... A nebuló ugyanis a mondat közepén a lap végére jutván, két lapot fordított egyszerre s igy éppen a Noé bárkájának fenekéről szóló részben találta meg a furcsa folytatást. A hallgatóságnak többé-kevésbbé tetszett a „vicc“, csak a fejedelem jegyezte meg a következőket : — Az eset csak úgy érthető, ha az olvasó diák megbolondult. — Hogy-hogy ? — kérdik többen. — Nagyon egyszerű. A helyett, hogy hátrafelé fordított volna a diák a könyvben, előre lapozott, no mert az Ábrahámról szóló fejezetek hátrább vannak Mózesnek azon bizonyos első könyvében, mint a Noé bárkája ... Hát az ilyesmik nyomban eszébe szoktak jutni a fejedelemnek. 1 Roppantul szerette a latin klasszikusokat, s egyáltalán a latint. A Páriz-Pápai volt egyik legkedvesebb könyve, de nem is volt ám az a modern szó, fogalom vagy kifejezés, melyet haladéktalanul át ne tudott volna — esetleg kissé körülírva — ültetni ékes latin nyelvre. Ismétlem, kálvinista létére is, ha jó kedvében volt, a szent mise egyes részeit s egyéb katolikus cerimoniális énekeket hibátlanul el tudta tecitálni zengő baiitonján. Kitünően ismerte a középkori latinságot, a magyar latinságot; a „curialis stilus“ nak pedig valóságos mestere volt. Remek kópiája ennek a régi hivatalos 1 nyeivezelnek az a többrendbeli „fejedelmi orácíó“, melyeket egy, az ő tiszteletére rendezett farsangi tréfa alkalmával olvasott fel, trónusán ülve, — alattvalói előtt. Olt nyugszanak ezek az Írások is íróasztala fiókjában, sok más Írással, verssel egyetemben, melyekntk finom kristályu attikai sava baráti lakomák, meghitt társaságok ritka, becses fűszere volt. A nagy háborút, annak sok, hozzá is elható kellemetlen hullámverését stoikus nyugalommal tűrte. Bizott, a inig bizhatott, de derűs humora soha el nem hagyta Csak a dohánynemüekben beköszöntött kritikus állapotok bántották szörnyen. — Ha valaha valaki azt jósolta volna — mondta egy Ízben — hogy öreg koromra csupa harminc krajcáros szivart szívok, de e mellett kifordiiott kabátokban járck, bizony furcsán néztem volna! Fiskális volt és mégis poéta volt (valami Csokonaiból és valami Reviczky bői), poéta volt • és mégis vérbeli prózairó és újságíró. Szerette a virágot s az állatokat és szerette az embereket. Ínyenc volt, de nemcsak a szó prózai, hanem átvitt' értelmében is. Enmaga készítette ragyogó ötletességű vidám vt rsezeteit enmaga szavalta el az ugyancsak enmaga által készített fölséges halászlé mellett . . . Törékeny teste ott nyugszik immár a kakukfüves komáromi temetőben; jól érzi ő olt magát — fönt fütyül a sárgarigó, a föld pedig, mely körülveszi, komáromi föld. Nekünk azonban, kik ismertük s kik most már őnélküle maradtunk komáromiaknak, nekünk, ha valami szép muzsikát hallunk,, abból mindig fog hiányozni egy akkord, ha ragyogó tájat látunk, abból mindig fog hiányozni egy szin: a fejedelem nincs többé. Tomanőczy József dr. — magyar nemzeti Párt. A választói névjegyzékek sürgős elkészítésével kapcsolalban, mely január 15 óta közszemlére van kitéve, megindult a pártok szervezkedése Komáromban. A szociáldemokrata párt lepett legelőbb akcióba, melyet nyomon követett a keresztény szocialista párt szervezkedésé. Ezek a készülődések érlelték meg az elhatározást egy uj párt, a Magyar Nemzeti Párt létesítésére, amelynek szombton folyt le az előértekezlete Szabó György ügyvéd elnöklete alatt, aki lendületes és emelkedett szellemű szavakkal vezette be a tanácskozást röviden vázolva a pártalakitás lélektani rugóinak fontosságát. A párt rövid program tervezete a magyarság kulturális és gazdasági helyzetének intézményes biztosilása melleit, a ma gyár nyelv jogainak elismerését és a magyar autonómiát követeli, amelynek keretén beiül a magyarság, mint nemzeti kisebbség békésen fejlődhetnék. A program a teljes felekezeti egyenjogúság és egyenlőség elve alapján áll és gazdag szociális tartalom tölti ki kereteit A program felett beható eszmecsere indult meg. Az előértekezlet 200 tagú végrehajtó bizottságot kíván megválasztatni a párt megszervezésére és nagygyűlést hiv egybe. Ennek előkészítése céljából dr. Kamrás József törvényszéki bitó elnöklete alatt tizenöt tagú albizottságot küldött ki, amely a nagygyűlés összehívása iránt is intézkedik. A rendőrhatóságot az értekezleten Nagy Jenő és Mihola János főkapitányok képviselték. = fi választók névjegyzéké közszemlére van kitéve, jan. 23-ig a városházánál; ez alatt a névjegyzék megtekinthető és az esetleges felszólamlások beadhatók. HÍREK. Kiss Gyula emléke. Még friss a hant, mely eltakarja és máris készül az emlék Kiss Gyula nevének. A virágot, melyet köpi írsójára szántak igen sokan, nem tudták beszerezni, koszorúikat megváltják. A virágok elhervadtak volna a tél hidegében, de igy emléket állítunk Kiss Gyulának, irodalmi emléket, mely örökké élni fog. A Jókai Egyesület, melynek irodalmi osztálya élén állott a megboldogult, Kiss Gyula emlékalapot létesít a befolyó összegekből, amelynek kamataiból magyar irók pályamüveit jutalmazza ma,d meg. E nemes célra adakoztak: Egy kávéházi asztaltársaság Komárom Vidéki Takarékpénztár Kotnárom thjf. város Spitzer Béla és családja Alsócsallóközi Ármentesitő Társulat Fried Jenő Dr. Alapi Gyula Soós Károly Tuba János Dr. Konkoly Thege Balázs Alapi Gáspár Kiss Zsigmond Konkoly Thege Kálmán Dr. Mezey Janos özv. Bischitz Károly né 970.- K 300.— K 200.— K 200.— K 100.— K 100.- K 60.- K 50.- K 50.-: K 50.— K 50.— K 50 — K 20 - K 30.- K 20.- K összesen 2250.— K Szives adományokat a kegyeletes célra köszönettel fogad a Komáromi Lapok szerkesztősége és kiadóhivatala. A Komáromi lapok szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdai személyzetének tagjai mélységes fájdalommal jelentik, hogy nagyrabecsült és szeretett főszerkesztőjük dr. Kiss Gyula? akihez évtizedeken át a megértés, tisztelet és ragaszkodás meleg szálai fűzték, 1920. január 17-én délután 5 '/a órakor csendesen elhunyt Hosszú szenvedéseire hozott megváltást a halál és mi mégis siratva gyászoljuk meg őt a jókat, igazakat és nemeseket megillető könnyekkel. Emléke felett virraszt munka- és pályatársainak hálás kegyelete. Komárom, 1920. január 20. — Uj zsupán-kormánybiztos. Dr. Jamnicky Ottokár lemondása folytán a kormány a Győr, Komárom és Esztergomrnegyék, valamint Komárom törvényhatósági város részére dr. Folkmann István zsolnai főszolgabírót nevezte ki zsupán kormánybiztossá, aki hivatalát a múlt év utolsó napján foglalta el. Beköszöntőjében hangsúlyozta, h >gy előde nyomdokain haladva a megértés politikáját kivánja folytatni. Az uj zsupán most tesz bemutatkozó látogatásokat a városban és a vármegyében. — Orgonahanyuerseng. A Sz.-András tem-' plom nagyszerű orgonájának kijavítása sok költségbe kerül, erre a célra a városi kegyuraság elnöke, Alapi Gáspár főjegyző felkérésére Schmidthauer Lajos világhírű orgonamüvész- ■ földink ha landónak nyilatkozott egy jótékonycélú hangverseny megtartására, mely február l én vasárnap d■ a. 5 órakor lesz a Sz.-András templomban. A hangversenyen a más vallásu művészet barátok megjelenését is kéri a rendezőség. A nagyszerűnek Ígérkező művészi esemény iránt igen nagy az érdeklődés. A hangverseny műsora a következő: 1. Bach. J. S.: Toccata et Fuga (D. molt) 2. Bach J. S: Praeludium et Fuga (G dur) 3. Bach J. S.: Praeludium et Fuga (D. dur) 4. Bach. a) Prelude (E dur), b) Gavotte en rondeau. 5. Schmidthauer: Pastorale. 6. Dubois Th.: Toccata. 7. Guilmont A.: Allegro. 8. Guiimont A.: Chora? et Fugue.
