Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-02-21 / 9. szám
2. oldal. »Kami» romi J^apek« 19*«. febFMár 21. Mi egész város tulajdonképpen internálva vagyunk Komáromba, ahonnan se ki, se be. Nem tudunk átmenni egy temetésre vagy egy esküvőre, ha családunkban ilyesmi fordul elő. Nem tudunk egy eladást, egy vételt és más fontos magánjogi ügyletet végrehajtani, amelyben semmiféle országhatár sem gátolta azelőtt az embert. Lehetséges az, hogy ezt megszüntessék kormányrendeletek? Lehetséges az, hogy kormányrendelet magánjogi ténykedésünkbe belenyúljon, hogy szabadságunkat, emberi és természeti jogainkat korlátozza? Ez nem a megelégedést, a nyugalmat mozdítja elő, hanem annak ellenkezőjét: elégedetlenséget, nyugtalanságot kelt a lakosságban, amelynek érzelmi kapcsolatát a magyarsággal semmiféle kormányrendelet sem képes megszüntetni. Hasson oda a zsupán-kormánybiztos ur, hogy ezeket a szekatúrákat, amelyek itt szinmagyar területen kétszeresen fájnak, szüntesse be a kormány. Nem sok kormányzati bölcsesség kell annak a belátásához, hogy ezek a keserűségek lassan, lassan gyülekeznek, de felgyűlnek a kicsordulásig. És ez a kormány célja nem lehet, mert elégedett társadalmat mégis csak könnyebb kormányozni. A hadikölcsönök sorsa. — február 19. Mi Tesz a hadikölcsönökkel, ez a kérdés foglalkoztatja a háború befejezése óta a közvéleményt, mert ebben a kérdésben mindenki érdekelve van. Nem csak a magánemberek fektették •hadiköicsönbe vagyonuk nagyrészét, hanem erkölcsi testületek, egyesületek, árvaszékek is. A magánember sem veszítheti el vagyonát, amelyet talán évtizedek alatt nehéz munkával és fáradsággal kuporgatott össze. Hiszen annak idején, mikor ?. hadikölcsön propagandák folytak, az volt a jelszó, hogy az állam legbiztosabb és a legjobb hitelező. A kövelkszmények nem ezt igazolták. Soha államkölcsön sikerülni nem fog, ha az állam a hadikölcsön körül nem teljesiti kötelességét. Ki merne az államnak kölcsönözni, ha az állam régebbi tartozását nem fizeti vissza? A kormányférfiak ebben a kérdésben még mindig áiiig be vannak gombolkozva. Nem nyilatkoznak. Értjük ezt az óvatosságot, amely végre is az államok kölcsönös megállapodása, tehát nemzetközi utón oldható meg. De az irányelvekben már minden államnak állási kellett foglalnia és semmi akadálya sem lehet annak, hogy az állam nevében kijelentenék a hadikölcsönök állami garantálását. Részletkérdés marad az, hogy az állam a kamatláb leszállítás utján, vagy lebélyegzéssel akar- és tud-e kötelezettségén enyhíteni: a fő kérdés itt a közönség megnyugtatása. Lehetetlen bizonytalanságban hagyni az emberek százezreit, akik hadikölcsönök birtokában vannak, pénzintézeteket, amelyek tárcájában milliónyi ilyen papirok vannak beraktározva a boldog feltámadás reményében. De másképpen is államérdek volna a hadikölcsönök sorsának rendezése. A háború terheit az államoknak kell viselniök és ezt a terhet az állam áthárítja a lakosságra. Tegye ezt a vagyonleadás formájában vagy az adózás más alakjában, ennek a progresszív adózás alapján szabad csak megtörténnie. Hogyan jutna tehát ahhoz egy középsorsu polgár, akinek vagyona ma hadik&lcsönben fekszik gyümöksözetlenül/hogy egész vagyonát elveszítse? A hadikölcsönt fizetőeszközzé kell ienni, annak árfolyamát és bevezetését a forgalomba állami «ton is garantálni, lehetővé tenni, hogy azzal köztartozások törlesztessenek és a lekötött vagyon felszabaduljon. Az állam ilyenformán megszabadulna háborús terheinek jó részétől, tartozásaitól fel volna mentve, ha a hadikölcsönök fokozatosan az állampénztár tulajdonává lennének. A magánosok vagyonuk egy részének lekötöttségétől fel volnának szabadítva, a pénzforgalom és vérkeringés ismét megindulhatna, ami közgazdasági életünk nyomottságát szüntetné meg. A vállalkozási kedv ismét elkezdődhetnék, a tőke nem húzódnék meg félénken és bizalmatlanul a pénzszekrények mélyén, egészséges viszonyok kezdődnének és megindulhatna a termelés fokozottabb uj rendje. Ezt várjuk mi a hadikölcsönök állami elismerésétől. Quesíor. fi uármegye alkalmazottai. — febr. 20. Múlt számunkban a falu jegyzőjéről, annak szomorú és gondferhes anyagi helyzetéről irtunk, a közigazgatás e legfontosabb munkása mai sorsát világítva meg. Most a vármegye központi alkalmazottainak helyzetének akarunk néhány sort szentelni, hogy a közönség lássa, milyen a tisztviselő helyzete, lássa az az ipards, : és az a munkás, — amely mindig abban a tévhitben élt, hogy a hivatalnoknak van a legjobb dolga, — milyen is az a hivatalnok sors? Mindenekelőtt előre kell bocsátanunk azt, hogy a vármegyei alkalmazottak ma teljes jogbizonytalanságban élnek helyzetüket és hivatalukat illetőleg. Nem látják világosan és tisztán, hogy állami vagy önkormányzati alkalmazottak- e ? A községi jegyzőket például az állam újból kinevezte és áthelyezte, kicserélgettc. Ebből az következnék, hogy az állam a közigazgatást állami felada'nak tekinti. Ámde az állam a köz• igazgatás költségeit a községekkel fizetteti meg. Tehát ez a közigazgatás mégsem lehet állami, mert meliette szóhoz jutnak a községi autonómia szervei is, a képviselőtestület, az elöljáróság stb. utján. Így van ez a másodfokú közigazgatás életében is. A közigazgatási alkalmazottak zöme ma is önkormányzati alkalmazott, legalább is a kormány erre az álláspontra helyezkedik velük szemben akkor, midőn fizetéseiket az állami alkalmazottak módjára kívánták rendezni. A kormány ezen fizeíésrendezés elő! kitért. Viszont vannak olyan alkalmazottak is, akiket az állam nevezett ki, ezek tehát -a közigazgatás állami alkalmazottai a íendes állami tisztviselőket megillető illetményekkel és helyi működési pótlékokkal. Ezeknek is több kategóriája van. Egy részüket az állami kormány nevezte ki mai állására, másik részüket a kormány helyi exponense, a zsupán-kormánybiztos. Ezek azonban minden körülmények között állami alkalmazottak, állami illetményekkel. A vármegye alkalmazottait még a múlt • év nyarán felhívták, hogy végleges alkalmazásukért folyamodjanak. Ez a múlt év szeptember havában meg is történt, azóta azonban semmi sem történt ebben az ügyben a szokásos sürgetéseken, memorandumokon kívül. A kormány egyszerűen megfeledkezett róluk. Teljesen bizonytalan helyzetben vanhak. i már nem önkormányzatiak, de még nem államiak, mert átvéve vagy kinevezve nincsenek. Ennek a körülménynek súlyos anyagi következményei vannak. A vármegyei régi alkalmazottak a múlt év elejétől felemelt családi pótlékokat, drágásági segélyt kaptak. Ezeket a cseh-szlovák kormány redukálta és beszüntette. A magyar alkalmazottak ma az 1918. évi illetményeket kapják. Jóval kevesebb ez (40—500/o-kal), mint az állami alkalmazottaké, a bírósági, pénzügyi, műszaki tisztviselőké és természetesen a fele a túloldali vármegyei alkalmazottak fizetésének, holott 1918. óta a drágaság legalább lOO'/o-kal növekedett az elsőrend megélhetési cikkekben, lakásban, ruházati cikkekben, a fűtési anyagokban pedig 200%-kal. Viszássá teszi a helyzetet az is, hogy az | uj és régi közigazgatási alkalmazottak teljesen i azonos munkát végeznek. Egymás mellett dolgoznak és előáll az a helyzet, hogy egyik gépiró havi 200, a másik havi 600 korona fizetést kap, egy régi segédhivatali alkalmazott havi illetménye 300 K, az újé, aki mellette dolgozik 900 K, sőt az az állapot is bekövetkezett, hogy egyik hivatalban az uj hivatalszolga havi illetménye felülmúlja a régi hivatali főnök illetményét. Ezek csakugyan lehetetlen és tarthatatlan állapotok. A vármegyei alkalmazottak éppen olyan fontos munkát végeznek, mint a bíróság, és a pénzügyi adminisztráció, mert a közigazgatás vállain nyugszik a közrend, közbiztonság, közegészség, az állami élet három fő pillére. A közigazgatás alkalmazottai helyzetének . rendezése tovább el nem odázható. Célszert ; volna, ha ezzel egy rendkívüli közgyűlés foglalkoznék és álláspontját személyesen is tolmácsolná illetékes helyeken. HÍREK. — fi magyar nenuelflyölés. A »agyar nemzetgyűlés hétfőn nyílt meg igen nagy érdeklődés és ünnepies formaságok között. Az első ülést megelőzőleg Csernoch hercegprímás Petri református és Raffay evangélikus pSspökök mondottak megható könyörgéseket. A nemzetgyűlés első ülésén Huszár Károly min.elnök mondott nagyszabású beszédet, melyben az ország szerencsétlen helyzetét vázolta azokkal az okokkal és előzményekkel együtt, amelyek ide juttatták. A nemzetgyűlés szerdán Rakovszky Istvánt, az egykori néppárti vezért választotta elnökévé. — tlarmos mesedéluldnja a kulturpalolában. Érdekes és nem sabiónos mesedélutánra készül Harmos festőművész, aki ötleteivel szerdán f. hó 25-én d. u. 6 órakor fofja mulattatni a város fiatalságát. A műsorból különösen három pontot emelünk ki: 1) ,,Hogy ^anult meg Czuli rajzolni“ (a mesét illusztrálva, rögtön helyben egy l‘/a méteres festmény készül.) II.) ,.Karcsi, a mintadiák“ (előadják: Haász Fini, Kelety Imre és Mohácsy Jánas gimnázisták.) III.) „A fekete mese“ (vetített mozgó szilhuettek,) stb. stb. Tekintve a műsor érdekességét, felnőttek körében is már nagy az érdeklődés. Beléptődij 3 kor. — fiz első főgimnázium! uallásos est. Szép számú közönség előtt folyt le a fögimnáziumi tanári kar által rendezett első vallásos est. Mórocz Emílián igazgató meggyőző erővel fejtegette, hogy jóllehet a komáromi közönség bővében van előadásoknak, felolvasásoknak, hangversenyeknek, de azért az ilyen közérdekű témákat tárgyaló, nem moralizáló előadásokra is szükség van. Ennek az előadásnek a tárgya volt: A kenyér vallás nélkül nem elégít ki. — Az ifjúsági énekkar Faludi Ferenc örökszép Keresztények sírjatok c. böjti énekét adta elő. Evvel kapcsolatban az előadó fejtegette ezt a dalt morális, dogmatikai és zenei' szempontból. A közönségnek, amely az egyházi énekek mélységeivel kevésbé van tisztában, uj dolog volt ez és gondolatokkal terhelten távozott az előadásról. — Qyászroaat. Özvegy Emáríuel Józsefné sz. Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Jerta 83. éves korában f. hó 17-én, Ógyallán elhunyt. A megboldogult temetése 19-én, csütörtökön ment végbe Ógyallán nagy részvét mellett. Halálát gyermekei, — köztük Emánuel Sándor, Komárommegye nyug. főszolgabirája és Balogh Imréné sz. Emánuel Jerta, Balogh Imre nyug. főszolgabiró felesége és több unoka gyászolja^ — Berecz Gyula tehetséges fiatal iparművész földink elkészítette dr. Szunyogh Ferenc tanár és szerkesztő kollégánknak, a keresztény-szociálista párt vezetőjének nagyszerűen sikerült plakettjét. A plakett gipszbe öntve kb. 20 cm. magas és- a kitűnő szónokot teljesen profilban ábrázolja. Berecz Gyula a budapesti iparművészeti iskola növendéke és az hisszük, hogy nevét sűrűén fogjuk hallani a jövőben, ha tehetségének tere nyilik a szárnybontásra. A plakett a Girch féle papirkereskedésben szerezhető meg, ára 20 K. — Simonffy margó — dr. Barta hajosné. A Jókai Egyesület e szezonban utolsóelőtti hangversenye iránt oly nagy érdeklődés nyilvánult meg, hogy a jegyelővétel első napján, csütörtökön délelőtt az ülőhelyek fele elkelt. Érthető is az érdeklődés, mert elsőrangú művészi esemény lesz a vasárnapi hangverseny. Dr. Btrtáné nagyszerű számai, a klasszikus dalok páratlan szépségeiben szívesen gyönyörködik a művészet minden igaz barátja, mig Simonffy Margó stílusos előadása az uj magyar irodalom gyöngyeit tárja elénk és a modem lira legelőkelőbb képviselőit szólaltatja meg művészi köntösbe öltöztetve azokat. Jegyeket ma d. e. 9—12-ig lehet váltani a Kultúrpalota földszintjén. — drisltják flz Ctnberl-t. Göndör Ferenc újságíró lapjának terjedését megengedte a kor« mány ezen a területen is.
