Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-14 / 7. szám

1220. február 14. Komáromi Lapo«“ 3. oldal. a zsupáni hivatal azonnal átirt a vasutigazga­­tósághoz, amely kijelentette, hogy a vonat­­beszüntetés csak átmeneti jellegű és a szén­hiánnyal van kapcsolatban. Az izsapi iskola ügyében a tanfelügyelő ad felvilágosítást. Horák gazd. felügyelő szólal fel Kürthy István aposztrofálására. Kijelenti, hogy a Koltán járt két ur egyike a gazd. felügyelő helyettese volt, a másik Koleszár Milán nevű hivatalnok. Ezek nem az ő megbízásából jártak künn, ezért felelősséget nem is vállal. Pepich tanfelügyelő válaszol az izsapi iskola ügyében és megnyugtatja a bizottságot, hogy a tanfelügyelőség ez ügyben minden lehetőt elkövetett. A koltai botrányos iskola­­látogatási ügyben ő is megtagad Koleszárék­­kai minden közösséget vés azt magánvállalko­zásnak minősiti. A jelentések. Ezután a bizottság áttért a jelentésekre, amelyekkel gyors ütemben végzett, mert az idő előrehaladt. Bathó Lajos az 1919. évről szóló közigaz gatási jelentést \ terjesztette elő, főleg annak közegészségügyi részével foglalkozva. Dr. Mezey János t. főorvos a közegész­ségügy januári állapotát vázolja, melyet egyes himlő esetek zavartak meg (Bagota 2 uj meg­betegedés, Kürt 1, Kismuzsia 1, Párkány 1, katonák között). Eredete magán utón már meg­állapítást is nyert. Ugyanis Érsekujvárott a ci­gány negyedben himlő járvány lépett fel, az itteni megbetegedések közt Kürtön egy cigány­leány és Kismuzslán egy érsekujvári varrónő hurcolta be a járványt. Szórványosan, de a megye több községében hurutos tünetekkel járó influenza megbetegedések fordultak elő könnyebb lefolyást ígérő formában. Berzsenyi-Janosits József műszaki főtaná­csos az árvíz pusztításait ecsetelte jelentésében, amely a kontárom—érsekujvári állami utat is megrongálta, egy hidat elsodort, de a hivatal oly gyorsan pótolta, hogy a forgalom csak 24 órán át szünetelt. Bemutatja a kavics elosztás előirányzatát. Ezután a többi előadók teszik meg je­lentéseiket. Kék hé. Pattogó zizegéssel huhog végig a rideg tél. Tűhegyes kristályokat szór ablakra-fákra. Nagy, kemény, megdermedt göröngy az egész világ, melyen búvóhelyeken dideregve, sovány emberi élet párát lehel. telette! és félelemmel került, rövid magyar és hosszú magyar nevezetű „szivarok“, no meg a kapa-dohány kivételével minden, de minden dohánynemíink a föld túlsó oldaláról került elő. Ma pedig — jobb nem beszélni róla, ho­gyan készül a mi mindennapi dohányunk. Hát ezért nem dohányzom. Azelőtt cubai levélből készült nemcsak a kubaszivar, hanem még a kicsi portorikót is Portorico szállította. Nem is beszélve a Regá­­üákról és Operasokról és egyéb dallamos spa­nyol nevű Especiálokról. Azelőtt csakugyan szivar volt a szivar (melyet különben néhai jó Vörösmartynk a Figyelmezö-ben vagy cigáró­­nak, vagy sz/pú-nak óhajtott elneveztetni: mindkettő volna oly Jó név, mint a mái) és cigaretta volt a cigaretta, ma bizony kapado­hány a kapadohány is, meg a cigáró is. Az-, előtt minden polgári szivar bikkfaskatulyából, az előkelőbbek pedig cédrusfadobozból látták meg a napvilágot. Ma? Ma talán már a Liba­non hegyén sincsenek cédrusok. Hát ezért nem dohányzom. Azelőtt, haj! azelőtt . . . Odaszóltunk hal­kan, előkelőén: — Szivaros! — És jött a csoda. Jött a mindig tiszta, nevető szemű, gondos csokorra kötött nyakravalós fiúcska, kinyitotta mesedobozát „ és ott hevertek egymás hegyén­­hátán a Trabuceok, a Britannicák (ezek voltak ott a legközönségesebb fajták), ott sorakoztak szép rendben a begycs kis Regalia Favoriták, melyeket Tisza-szivar néven fogyasztott ünnepi alkalmakkor a nyárspolgár, ott volt a köznapi szivarok királya: a királyi nevű Regalia Media (melyet különben állandóan Medeával, Jason aranygyapjas szerelmével kombinált össze a tudákos kávéházlátogató), ott terpeszkedtek leg­­szélről Habana száz gyárának legillatosabb Unótt, nehéz élet. A vigasztalan, hamuszürke égbolt felett, örök égi világosságban, patyolat fehér felhőkön pihegnek pelyhes Angyalkák. Pufók kis arcocs­kájukról lemosolyog az a nagy ünnepi öröm, amire készülnek: kegyeltjeiknek, a szegény embereknek szánnak egy kis meglepetést. Halk zsolozsma, ezüst csilingelés köze­pette festenek hópelyheket. .. kékre ... Szépen egyiket a másik után, sok-sok millió pikkelyes és csillogó hókristályt feste­nek . . . Szépen egyiket a másik után. — Hogy fognak csodálkozni az emberek. — Biztattak egymást. Megvárták az első szélcsendes napot oda­lent a földön és akkor kezdték szórni hajnal­­hasadáskor a pelyheket, a kék hópelyheket. Először lassan, aztán mind sűrűbben. Himbálódzva huliongott a sok csillogó hó. Tündéri, meseszerü volt ez a hajnal. Mintha milliárdnyi nefelejcszirom és libella szárnya feküdne mezőkön, utakon, fákon, ház­tetőkön— kék volt a Mindenség. És az ember, reggelre kelve főfájós me­­lancholiával nézett ebbe a csodavilágba. Öltöz ködött és cammogva cipelte a gondjait az utcán — úgy mint máskor. . Arcát, szeme fáradt tüzét -narancsszínűre festette a kék környezet. Vértelerv ajka pedig ibolyásnak látszott. De ezzel minddel nem tö­rődött és nem törődött a kék hóval sem. Fent az Ég korlátjához támaszkodva, egy­máshoz simulva ott állt a sok pici rendező, remegő lepke szárnyakkal. Nézték s ámulua figyelték az emberek egykedvűségét, nemtoix)­­dömségét. Mosolyuk lefonnyadt pufók arcocs­kájukról, pityergő szájuk körül keserű vonás vonaglott. Örömöt-ünnepet szántak az embereknek é* keservesen csalódtak. Egy tapasztaltabb, idősebb angyal lépett aztán hozzájuk és lágy aranyfürtjeiket cirógatva vigasztalta őket: — Ne keseregjetek édes kicsikéim, hisz a mo^t élő embert egy nagy kegyetlen világhá­ború tompította és most a viiágbéke sanyar­gatja . . . (megrázta szelíden szép angyal fejét és szomorúan mondta) ... ez már nem csodál­kozik semmin sem. -i Harkály. remekei, kicsinyek és nagyok, apró bouquet- k és szivaróriások, a különféle flór-ok és bock-ok : a Syivák, a Cabanosok, az Upmanok s a töb­biek, ott hevertek skatulyaszámra a Princesasok mellett az illatos kis cigaretí-költemények, a Luxorok, Rhamsesek, a hölgyek csecsebecséi: a Figárók és a Kyriazi Fréres-nek s a Dimit­­rino cégnek többi kis remekei. . . Hát ezért nem dohányzom. Talán, egyszer, majd . . . Ha a szivaros­­boltban megint alásszolgaját köszönnek az em­bernek, ha a trafik angyala megint legbájosabb mosolyát ölti magára, mikor a „törzs“ urat meg­látja (nem pedig, mint most, a hamisítatlan undor jeleit tükrözik vissza vonásai), ha tiz britannika-szivarért megint készségesen felbon­tanak három pápai dobozt is, kikeresendő illő akkurátossággal a pettyeseket, ha majd a hét­köznapoknak is, meg a sátoros ünnepeknek is meglesznek a maguk illatos, zamatos szivarjai s a szivarokhoz meglesznek maguk az ünnepek is: akkor talán majd megint dohányzom. Egy kedves vén bohém barátom elme­sélte nekem egyszer, mit látott és érzett a halála órájában (természetesen csak azt hitte, hogy no most meghal, de aztán persze szeren­csésen felgyógyult): —■ Hát bizony, kedves öcsém, akkor, a sir szélén, az utolsó percekben, hogy az Úristen rossz néven ne vegye, csak az fájt a legjob­ban, hogy azt a lányt, azt a gyönyörű leányt, akit valamikor* egyszer, egyetlenegyszer meg­ölelhettem volna, elmulasztottam megölelni ... No, annyi bizonyos, hogy azt a trafikot, melyet ez idő szerint elmulasztok elfogyasz­tani, halálom óráján nem fogom a megkönnye­­zendők közé sorozni. HÍREK. — bapunk hírrovatának jó részét anyag­halmaz miatt jövő számunkkan közöljük. — hetaríózlaíták-c friedrtchel ? A helybeli napilap febr. 10-iki számában Friedrich István Tisza gyilkosai között címen forrás megneve­zése nélkül táviratot közöl; magyar lapok hiá­nyában ezt ellenőrizni nem tudtuk, de lapunk egyik barátját megbíztuk, hogy odaát érdeklőd­jék a dolog iránt. Tőle értesülünk, hogy ez a hir közönséges kacsa, a mi laptársunkat misz­tifikálták. Ezt csak azért tartjuk szükségesnek megjegyezni, mivel a hir cáfolatát nem olvas­hattuk s igy a közönség megtévesztésére lehet alkalmas a közölt távirat. — Dókái Cggesülel Dll. hanguersenge feb­ruár 22-én lesz a kultúrpalotában, melyen dr. Barta Lajosné hangversenyénekesnő gyönyörű énekszámokkal vesz részt és Simonffy Margit szavalóművésznő remek műsorát mutatja be, amellyel töbö nagyobb városban aratott párat­lan meleg sikert. A Jókai Egyesület ezen hang­versenye iránt nagy érdeklődés tapasztalható. — flranylakoflaiom. Takács Dávid és neje szül. Jakab Lidia, folyó hó 15-én délelőtt 11 órakor ünnepük 50 éves házasságuk arany­­lakodalmát a helybeli ev. ref. templomban. , — Hannos Károly előadása holnap, vasár­nap d. u. 6 órakor lesz a kultúrpalotában A vonal és fonna lelke címen a művész rajzaival. — fi Eauasz második és harmadik elő­adása is a hatalmas siker jegyében folyt le. Riszdorferné-Moly Margit parádés szerepe és a remek együttes telt hazakat vonzott úgy, hogy jövő hétért kétszer is meg kell ismételni a bájos és mulattató darabot. A siker annyira felbuzdiíolta a műkedvelő gárdát, hogy hus­­vétra uj darabra készül a Leányegyesület, mely közel 10.000 koronát vett be e darabból. Ez kasszadarab, olyan, hogy a szinészdirektorok is megirigyelhstnék. — fl főgimnázium matinéja. A főgimná­zium Czuczor szavalóköre március folyamán a kultúrpalotában matinét rendez, melynek elő­készületei serényeit folynak. — Uj köroruos helyettes. A közigazgatási bizoltság ülésén a megyei tiszti főorvos beje­lentette, hogy dr. Ruzicska István perbetei he­lyettes körorvos elfoglalta hivatalát. — farkas Márta hegedümüoésznő bájosan megírt önéletrajza olvasható a „Vagyunkdr. Baranyay József komáromi újságíró kollégánk szépirodalmi és tudományos folyóirata most megjelent harmadik számában. A neves mű­vésznő, a közönség dédelgetett kedvence sok kedves epizódot mond el művészi életpályájá­ból. A „Vagyunk“ legújabb száma nívós tar­' tál mából fölemlitendők még: Végvári, a szép jövő előtt álló magyar lirtkus lüktető erővel j inegirt, szavalásra kiválóan alkalmas gyönyörű j költeménye A gondolat szabad cimtnel, Maii- i passant „Uj dolgok“ cimü kedves novellája I egy helyi iró sikerült fordításában, akinek irói ; vénáját Bonrget egy bájos költeményének (Az j esték) fordítása is dicséri, Tuba János „Pósa { asztal“ cimü kedves visszaemlékezéseit a bu­­j dapesti bohémvilágból e számban fejezi be, : ifj. Kárpáthy Endre, a győri újságíró gárda kiváló tagjának „A találkozás“ cimü értékes novellája, Ráskai Ferenc, budapesti 'újságíró földiuk „Vasúti történet“ bájos költeménye, Körmendy Viktor ismert budapesti Írónak érdek­­feszitő kis regénye „A méltóságos asszony csókját címmel. Az Irodalom és Művészet ro­vat a hangversenyekről, s az uj könyvekről számol be. Melegen ajánljuk olvasóink figyel­mébe a Vagyunk folyóiratot, mint az itt élő magyarságnak magyar szellemben szerkesztett revüjét. Negyedévre 8 K, félévre 15 K, egész évre 3J K. Megrendelhető a „Vagyunk" szer­kesztőségénél Komáromban. — Szénuákáció. Az összes elletni iskolák­ban múlt szombattól kezdve szénszünet van, mely február 16-ig tart. A szünet az influzenza járvány folytán is kivánalos volt. — Az új telefonjegyzék, mely hivatalos ötuzeálíifás alapján be* tili-era ifibe» tartalmazza a telefon­­bérlfik jegyzékét a katonai állo­másokkal együtt, megjelent és kiadóhivat álunkban 2 K 40 f-ért megszerezhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom