Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-07 / 5. szám

2. oidal. Városi közgyűlés. 1920. február 4—5. — Saját tudósitónktól. — A városi törvényhatóság közgyűlését végre megtarthatta sok akadályon áthatolva, amelye- \ két főleg a tárgysornak előkészítése okozott. Nagy érdeklődés előzte meg a közgyűlést, hiszen ez ! az egyetlen fórum, amely előtt a véleméaysza- ' badság nincsen keskeny korlátok közé szorítva j és ez az egyedüli hely, ahol a lakosság min- • den rétege kifejezést adhat kívánságainak, sé- ■ relmeinek és panaszainak. A zsupán beköszöntője. i Dr. Folkmann István zsupán-kormány- j biztos a közgyűlést kevéssel három óra után ; nyitja meg. Megnyitójában siet hangsúlyozni, hogy célja a város és vármegye fejlődésének biztositása. Liberálisan kijelenti, hogy vegye \ tudomásul a közgyűlés: a szólásszabadság hive, az objektiv kritika jogát a közgyűlés minden j tagja szabadon gyakorolhatja, jogaiban magát : senki feszélyezve ne érezze, ezért a katonai diktatúra ellen is védelmet fog nyújtani, csak arra kéri a közgyűlést, hogy az elragadtatás hevétől tartózkodjék. 1 Tudomása van a város súlyos anyagi gondjairól, melyeket a kormány a múlt júniusi bolsevik támadás miatt szanálni nem tudott, de legközelebb egy ankét lesz a városok ügyé­ben és itt Komárom segítésének fettételei is megvitatás alá kerülnek. i A kormány nagy tervekkel foglalkozik e város kereskedelmi fejlődését illetőleg, hatal­mas kikötő építését tervezi, amelynek főleg a Vág szabályozása és hajózhatóvá tétele által 1 nyújt nagy és széles perspektívákat. Szükségesnek tartja a politikai torzsalko­dás megszüntetését. Nincsen szándékában a magyarságot gyengíteni, maradjon meg a ma­gyarság eddigi helyzetében, fejlessze kultúráját szabadon, jogait a kissebbségek védelméről szóló törvény eléggé megvédi. Magyar hiva­talok, magyar bíróság és magyar iskolák álla­nak a közönség rendelkezésére. A megértés politikáját kívánja folytatni és a békés fejlődést úgy politikai, mint gazdasági téren is biztosítani. Az elnöki beköszöntő kedvező hatást tett a közgyűlés tagjaira. A közgyűlés nevében dr. Kamrás József reflektál az elnöki kijelentésekre és emlékezetbe idézve a törvényhatóság korábban, megalaku­lása alkalmával elfoglalt álláspontját, ezt leszö­gezni kívánja mintegy becsületbeli tartozásul az ezeréves, történelmi Magyarországgal szem­ben. Ha a gondviselés úgy akarja, férfias el­szántsággal kell szembe néznünk a sorssal, de addig, mig a békekonferencia részéről az utolsó szó kimondva nincsen, a mai helyzetet nem végleges, hanem csak tényleges állapotnak te­kintheti. A békekonferencia a mai határokat jelelte meg Magyarország területi határai gya­nánt ; a feltételek tárgyalás alatt vannak és a békekonferencia kijelentette, hogy Magyaror­szág válaszát gondosan mérlegelni fogja, az adott helyzetet tehát a békekonferencia meg is változtathatja. A helyzet tehát csak akkor válik véglegessé, ha a békekonferencia a béke ügyé­ben az utolsó szót is kimondja. E fejtegetések után áttér a bírák és az ügyészektől követelt hüségi esküre és megra­gadó szavakkal ecseteli a szerencséden magyar nemzet sorsát. A halálra ítélt Magyarország, úgymond, kegyelmi kérvénnyel a fordult a győzőkhöz, tehát az Ítélet még nem jogerős. Halálos beteg édes anyánk ágyánál virrasztunk, ne kivánja tőlünk senki azt, hogy azt elhagyjuk, ez több, mint amennyit egy fiúi szív elbírhat és örökké égő szemrehányásként élhet lelké­ben a tudat, hogy magaviseleté siettette a be­teg halálát. i A kölcsönös megértés az érzelemvilá­gunkba való beleélés utjain fog kifejlődni. (Lel­kes éljenzés és taps.) A zsupán-kormánybiztos a bírák és ügy­védek hüségi esküje függőben tartása iránt intézkedést igért. Kiss Gyula emléke. Dr. Szijj Ferenc polgármester emelkedik szólásra és a közgyűlés régi érdemes tagja, dr. Kiss Gyula emléke előtt hajtja meg a kegyelet zászlaját az alábbi szavakkal: »Komaromi ;uapok< Szomorú kötelésseget kell teljesítenem már az ez évi első közgyűlésen annak a nagy veszteségnek bejelentésével, amely városunk törvényhatóságát, egyik kiemelkedő, vezető tagjának, dr. Kiss Gyulának korai halálával érte. Ha vesztett az ő elköltözésével e város társadalma, ügyvédi kara és egyes intézőié-' nyei, úgy igazán érezzük hiányát és nagy veszteségként állapíthatjuk meg elköltözését itt, a fórumon, a törvényhatóság zöld aszta­lánál, ahol közel két évtizeden át aemcsak buzgó részt, vője volt a közügyek intézésé­nek, hanem éles judiciumával, alapos tudá­sával, meggyőződése erősségével, költői lelke meleg felbuzdulásával, magyar szive egész hevével, támogatója és hasznos segítője volt a törvényhatóság működésének. Több ízben fényes szavú ünnepi szó­noka, legutóbb e bizottság működésének megkezdésénél egyik alapvető, iránytmutató tagja volt törvényhatósági bizottságunknak. Komárom leghübb fiát gyászoljuk ő benne. Amikor tisztelettel bejelenteni, hogy a halálhír vételekor a gyászzászlót a városhá­zára kitüzettern, temetésén megielentilnk s a tanács koszorumegváltás címén a dr. Kiss Gyula emlékalapra 200 koronát kiutalványo­zott, egyben tisztelettel indítványozom, néma felállással mondja ki a tek. közgyűlés, hogy dr. Kiss Gyuula halála nagy fájdalommal érintette, elhunytét a saját veszteségének is tekinti és mélységes részvétének kifejezéséül emlékét jegyzőkönyvében megörökíti. A közgyűlés ekképpen határozott Az interpellációk. Fried Jenő, a helybeli zsidó hitközség helyettes elnöke az iránt interpellál, hogy a népszámlálás alkalmából uj nemzetiség, a zsidó nemzetiség állíttatott be a Kimutatásokba. Ezt a nemzetiséget eddig itt nem ismerte senki, legkevésbbé a zsidóság, mely magyarnak, eseti­nek, németnek vallotta és tartotta magát aszerint, amelyik állam polgára volt. Az ittlakó zsidóság érzelmileg és politikailag teljesen egy­séges volt mindenkor a magyarsággal, de ez nem is lehet másképpen azoknál, akik felett anyáik bölcsődala magyarul hangzott. A fész­­kelődő cionistáknak azt ajánlja az itteni zsidó­ság; hogy távozzanak az uj cionista államba, itt nincs keresni valójuk; itt vannak ugyan zsidó vallásu magyar polgárok, de zsidó nem­zetiségűek niiiCcenek. A zsupán válaszában hivatkozik az Anglia protektorátusa alatt megalakult cionista államra, ezért kellett az államnak a zsidóságot külön nemzetiségnek elismerni. Tuba János a város lakosságát ért anyagi károk ügyében terjeszti elő interpellációját; a kölcsönös megértés az anyagi helyzeten alap­szik, ezt az anyagi helyzetet érték súlyos tá­madások és károk, amelyeket négy csoportba soroz. Az első csoportba tartoznak a május 1-i támadás és robbanás, valamint a bolsevik tá­madás visszaverése alkalmából felmerült károk. A vizsgáló-bizottság hivatalosan megállapította, hogy ezeknek a károknak nagyrészét a cseh­szlovák csapatok okozták, tehát ezekért az állam felelős. Egy millión felüi van ezen ösz­­szeg csak a városban, amelynek megtérítését Ígérték, de ez nem következett be. Második csoportja a károknak az elrekvirált nyergekért igért kártérítés. Ebből sem folyt be eddig semmi sem. Nyerges iparosok egész raktárát lefoglalták és elvitték kártérítés nélkül. Harma­dik csoport a beszolgáltatott vadászfegyverek ügye; ezeket a rendőrségre adták be tulajdo­nosaik, akik legjobb reménységekkel várták a fegyverek visszaadását. Ezek legnagyobb része eltűnt szintén a katonaság kezén, ez a kár is meghaladja a 300.000 K-t. A károk negyedik csoportja a gazdáktól elvitt kocsik, lószerszámok és lovak ügye, akiknek tulajdonosai csak hó­napok múlva jutottak hosszas utánjárások után jogos tulajdonaikhoz, ki Nyitrán, 1ri Párkányban. Kártérítést azonban nem kaptak. Ezek' dolgok elő nem fordulhatnak, ezek sürgős orvosi ;át kéri. A zsupán válaszában kijelenti, h gy be­látja kérelem teljes jogosultságát és in zkedést igért. Dr. Raab Mihály a katonai dikt ura, a gyülekezési és egyesülési jog súlyos orláto­­zása és a politikai cenzúrának a kom nyren­deleitől eltérő módon való gyakorlása tárgyá­ban interpellál. A katonai diktatúra megszünte­tésére kaptunk ugyan biztató ígéreteket, de az sokkal szigorúbb, mint eddig volt, mérhetetlen kárára a közgazdasági életnek. Vártuk az eny­hítést, — úgymond a szónok — mert a Felvi­déken és a szomszédos Nyitramegyében is megszűnt a diktatúra. Itt teljes a rend és a nyugalom. Elérkezett volna az ideje a gyüle­kezési és egyesülési jog terén is a jogkiter­jesztésnek, de ezt is szigorúbban kezelik, holott a kormány a választások kiírásával foglalkozik. Ilyen körülmények közt azonban a választás lehetetlen. A cenzúra terén is visszás állapotok vannak, nem gyakorolja azt a hatóság abban a szellemben, amint a kormány kivánja. A kor­mányrendelet szerint a cseh-szlovák egység ellen, a közrend és nyugalom ellen irányuló sajtóközlemények vannak eltiltva. A cenzúra azonban nem mér egyenlő mértékkel, amint erről sok alkalmunk van meggyőződhetni. Azt kérdi a kormánybiztostól, hajlandó-e közegeit a rendeletek pontos betartására utasítani ? A zsupán-kormánybiztos válaszában elő­adja, hogy a választások idejére a diktatúra és a gyülekezési jog terén lényeges enyhülés fog beállani, az erre vonatkozó korínáiiyrende­let a közel napokban megjelenik. A cenzúra ügyében vizsgálatot fog indítani és a felszólalótól erre vonatkozólag konkrét adatokat vár, ezt a rendelkezésére fogja bocsátani. Dosztál Jakab a hídon való átkelés vi­szontagságait teszi szóvá, amely körül a közön­séget rengeteg sérelem éri, ezekről a kormány­­biztosnak bizonyára tudomása sincs. A túloldali szőlőbiríokosok állandó átkelési igazolványt kaptak. E körül a rendőrkapitány a polgárság érdekeit dicséretes buzgósággaí védte meg. Jóváhagyta zsupáni hivatal is, a katonai ható­ság meg egyszerűen bevonja az igazolványokat. O is szőlőbirtokos és át akart menni, hogy a túloldalon befejezetlen munkáit elvégezhesse. Hasztalan járt igazolvány után, nem tudott kapni. A zsupáni hivatalban végül egyik titkár azt a tanácsot adta neki, hogy költözködjék ki a városból. Harminc esztendeje é! itt becsületes és tisztességes munkája után, vagyont is tudott szerezni, iparvállalata van, talán még se köl­­tözködlietik ki. Egy. hang: Költözzék ki az az ur! (Zajos derültség.) Két hónap óla nem jtud átmenni a túl­oldalra. Útlevelet is kért, ez két hó múlva visszajött azzal, hogy kellő indokolás nélkül nem adható meg. Csodálja, hogy ez demokra­tikus államban előfordulhat, A kormánybiztos: Miért nem fordult hoz­zám ? Az interpelláló: Mert nem tudtam bejutni, ismételve se eresztettek be, csak úgy, hogy számlát vittem. (Zajos derültség.) A kormánybiztos válaszában megnyug­tatja a felszólalót, hogy a katonai hatósággal rendezni fogja az álketés ügyét. A katonai ha­tóságnak az igazolványokat csakis katonai ér­dekből van joga megtagadni, egyébbként a zsupáni hivatal által véleményezett átkelési en­gedélyekhez hozzájárulni tartozik. Boldoghy Gyula a postai és vasúti nyom-r tatványok és nyelv ügyében interpellál. Mikor Srobár miniszter itt járt, kijelentette az iparosok és kereskedők küldöttségének, hogy a postát, telefont szabadon használhatják magyar nyelven. Ennek ellenére az összes nyomtatványok, posta­­utalványok, postai szállító levelek, vasúti fuvar­levelek, vasúti értesítések mind cseh nyelven vannak nyomtatva és ezt itt nem is tudják ki­tölteni. A cseh nyelvet nem volt alkalma sen­kinek itt megtanulni, ezért ezeken a nyomtat­­ványakon a magyar1 nyelvet iá kellene alkal­mazni, mert itt a lakosság teljesen magyar. Komáromi Kálmán a városi kamarás ma­gánmunkái ügyében és a csatornádijak mér­séklése tárgyában interpellál a nem csatornázott utcai lakosok érdekében. Dr. Szijj Ferenc polgármester kijelenti, hogy a tisztességes magánmunka ellen, amely a hivatali kötelesség rovására nem vezet, állást foglalni nincs szándéka. t Ami a csatornaügyet illeti, az csak a csa­tornapénztár költségvetésével kapcsolatban ké­szülhet el, amely munkálat most van folya­matban. _________________________5920 február 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom