Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-06-26 / 45. szám
évfolyam. 41, £sám. SxoimbSit« E92Cr jurtius 26. KQMÁRÖMMEGYE1 KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: ügés* évre 40 X Félévbe 20 K Negyedévre 10 K Egyes tzársj jíra: 60 fillér, ießielemife minőén szerdán és szombalon. Ä nyelvkérdés Mroii és lepi Mái Mii lap. Főszerkesztő: GA.ÁL GYŰL A ár. . Főmunkatárs: BARAIÍYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., bová úgy a lap szellemi részét illető közleményeit, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendik. Kéziratokat nem adunk vissza. a kormányzat legerősebb problémája minden poÜglolt államban. Különösen nehéz ennek megoldása a közigazgatást centralizáló cseh-szlovák köztársaságban, amelynek tulajdonképpeni nyelvi kisebbségei az állam lakosságának megközelítően leiét teszik. Sem a három millió német, sem a másfél millió magyar nyelvének jogaiból engedni nem fog és azt minden téren érvényesíteni fogja, de mivel egységes államnyelv még ki sem alakulhatott, a szlovák nemzetiség is ragaszkodik ősi nyelvéhez a cseh államnyelvvel szemben, mely nyelvek nem azonosak. Minket magyarokat a kérdés gyakorlati vonatkozásai nagyon is közelről érintenek. Ez a terület nyelvében teljesen magyar, lakossága más nyelvet e vármegye északkeleti néhány községét leszámítva nem is beszél. Mi sem volna természetesebb, mint az, hogy magyar nyelvű lakosságot csak magyajjil közigazgassanak. Sajnos, ennek az ellenkezőjéről győződünk meg nap-nap után. Az összes közigazgatási hatóságok fölfelé csehül vagy szlovákul leveleznek, felülről épedig a kormány hatóságok csakis ezen a nyelven leveleznek a helyi alárendelt hatóságokkal, ami nagyon megnehezíti a közigazgatást, menetét lassúvá teszi és a külömböző fordítási eltérések, nyelvi ingadozások miatt félreértésekre is ad alkalmat lépten-nyorüon. Ez az egyik baj. A másik, súlyos nyelvi sérelem az, hogy ezen a szipmagyar területen sok csehül és szlovákul tudó alkalmazottak talált elhelyezést. Ez a terület mindig magyar volt, a legkevesebb, amit a kormánytól elvárhat a magyarság az, hogy magyar alkalmazottakat tartson. Hogy a postán és a vasúton, amely létszükséglet, azt a feleletet kapja a lakosság: nye rozum a magyar beszédre, azt mi se értjük, azt a frivol és sovén kijelentéseket, hogy tanuljon meg csehül, visszautasítjuk, mert nem vagyunk meghódított és leágazott nép. Itt más nyelvű vasutas, csendőr, pénzügyőr, vámtiszt, mint aki tökéletesen beszél magyarul is, ne legyen, elég volt a német nyelvleckékből is nekünk, mi magyarul akarunk beszélni és ezt követelni a magyar nemzetiség súlyos adó és egyéb áldozataiért, melyeket az állam vállaira rak, teljesen jogosult. Ez nem kedvezmény, hogy megértsük egymáát, hanem ez jog, amelyet elaikudni nem engedünk. Nem akarunk a vasúton sem más beszédet hallani a magyarnál például a Csallóközben, ahol senki sem érti a szlovák nyelvet és mégis ezzel gyötrik a vasúton az utasokat a vasutasok. Végül iskoláink minden elszlávositási kísérlete ellen is liliakozunk és séitímiíéle tanfelügyelői és gazdasági felügyelői megállapításokat ei nem fogadunk az iskola nyelvét illetőleg. Ez az iskolaszékek dolga, és a községek lakosságának a hatásköre, azok döntsenek benne és azt minden hatóság respektálni legyen köteles. Akinek érdeke úgy hozza magával, az meg fog tanulni szlovákul és csehül a saját érdekében, ez mindenkinek magánügye és erre magán egyén — ezt mindenki jól jegyezze meg — nem kényszeríthető. Ha a magyarok oly tüzzel-vassal magyarosítottak volna ezer éven át, a szlovák nyelvnek talán hírmondói se maradtak volna. Az ide kétszáz évvel ezelőtt bevándorolt és letelepült tólság nyelvét mai napig megőrizte, gyakorlásában senki meg nem akadályozta, efelől megkérdezheti őket bárki. A nyelvkérdés a legérzékenyebb pontja a politikának is, de a társadalmi békének is. És nem tudunk elképzelni módot és kormányzati elvet mást, mint azt, hogy a nyelvi kérdés! csak abból a szempontból lehet és kell is megoldani, amelyet a célszerűség és a szükségesség parancsol, tehát az államban úgy a magyar, mint a német nyelvnek szabad teret kell biztosítani, azt korlátozni vagy akadályozni, pláne elnyomni a kultúrharc, üszkét vetné a közéletbe és felgyújtaná a társadalmi békét, Erre a békére a lakosságnak is, de főleg az államnak igen nagy szükségé van. Ä magyar böjkótL — június 25. Őszintén megvallva, a Magyarország ellen indítóit bojkott eredményében nem hiszünk és nem hihetünk. Először, mert az nem jogosult, komoly okai nincsenek, másodszor mert kivihetetlen és államokat ilyesmibe belekényszeríteni nem lehet, mert az államoknak más magasabb érdekeik vannak, mint az, szomszédaik beíügyeibe avatkozzanak és bírói eljárás alatt álló, bűncselekményekkel vádolt egyének érdekében gazdasági harcokat indítsanak Magyarország, a jó élelmező szomszéd ellenében. A magyar lapok azt Írják, hogy tavaly ilyenkor, mikor százával akasztották, lőtték és szürkülték agyon az embereket Budapesten, Szolnokon, Kalocsán, Dunaföldváron, Csornán és nem tudjuk hány helyen, büntelenü!, egyszerű feljelentés vagy besugás alapján és a bírói eljárás a név megkérdezéséitől egy kézmozdulatból állolt: akkor nem volt szó a bojkottról. Ebben a magyar lapoknak van teljesen igazuk. Mert legyünk objektívék: tisztességesen gondolkodó ember nem helyeselheti a politikai garázdálkodás semmiféle terrorisztikus formáját. Jogállamban jogbiztonságnak kell lennie, ez Olyan szabály, amely kivételt nem tűr. Francia és angol lapok azt a kérdést vetik fel: völt-e bojkott Törökország ellen az üraiény, mészárlások, a szerbek .és bolgárok ellen egymás kölcsönös mészárlásai, Oroszország ellen a nagy pogromok miatt, amelyeknek tízezrek estek áldozatul: miért éppen Magyarország az a kiválasztott, amelyet ezekhez képest csak törpe és elenyésző dolgokért, amelyet hazájukból elmenekült és igy nem elfogulatl^p emberek előadása és tervszerű propagandája alapján kerültek íorziiott alakban az európai közvéleménybe, sújtani és kényszeríteni akarnának holmi megalázkodásra ? Magyarországnak, a dús gabonatermés idején semmiféle bojkott nem árthat. Termését beraktározza és népe nyomorogni nem fog. De Ausztria igenis nyomorogni foga magyar búza, gyümölcs és hús híján. Ez a bojkott első szirtje, amelyen hajótörést fog szenvedni. A második kérdés az, hogy ki sínyli meg a bojkottot Magyarországon? A munkásság, amely a gyárakban foglalkozik s üzemeit korlátozni és beszüntetni lesz kénytelen a nyersanyag elmaradása folytán. De a bojkoltáló államok munkássága is szenvedni fog, mert éléskamrájuk bezárul előttük és csak előttük, mert a gazdag embereket, a tőkéseket semmiféle bojkott meg nem visel, azoknál pénzhiány nincs és' ezzel az áruhiányt mindig ellensúlyozni tudják. A magyar kormány, amely a választások befejezése után távozik helyéről átadja utódának a kcrmányrudat. Az uj kormány erős kézzel fog rendet teremteni a beláiiapotok terén és ebben a munkájában, úgy tudjuk, a magyar munkásság is támogatja. A rendcsinálás megvalósítható bojkott nélkül is, de csak bojkottal keresztül nem vihető, mert azt önérzetes nép e! nem tűri s csak a helyzetet bonyolítja össze és a konszolidálás müvét akadályozza meg. Ezért csodálkozunk az itteni magyar munkásság magatartásán, melynek politikai felindulása le tudta győzni a faji összetartás rokonérzéseit; harcot kezd testvére ellen és nem látja be azt, hogy e harcban maga is súlyos sebeket szenved. Mert hiába mondják azt, hogy ez a fegyver a fehér terror "ellen van szegezve, i a az a munkástestvéreket találja, azok létét és megélhetését veszélyezteti. Ez a bojkott kétélű kés, ezzel pedig igen óvatosan kell bánni, hogy vagdalkozás közben az ne sérüljön meg, akinek a kezében van. i Jap Hr ill“. — Alakuló gyűlése: julius 4-én lesz Komáromban. — Lapunk múlt számában megemlékeztünk a Magyar Népszövetség zászlóbontásáról, amelynek szervezése most már széles arányokban indul meg és teljes erővel az alakuló közgyűlés után fog folytatódni. Ez ügyben az alábbi felhívást bocsátotta ki a szervező bizottság: A világháborúban győztes főhatalmak ama íérfiai, kiknek kezébe a sors a döntés jogát letette, hogy a világ népeinek az általuk hirdetett wilsoni elvekkel, s a népek önrendelkezési jogával összhangban álló, igazságos békét adjanak, az ezer éves Magyarországot és nemzetet darabokra vágták. A magyarság testéből kihasitott három és fél millió magyarból több mint egy milliónyit az újonnan alakított Cseh-
