Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-06-23 / 44. szám

1920. június 23. Komáromi Lapo* 3. oidai. "ieljesen világos. Mi a törvényes rend alapján állunk és ezt a tüntetést, amely egy közintéz­mény ellen irányult, el kell ítélnünk, amennyi­ben senki a maga ügyének bírája nem lehet. A tüntetésért igenis felelősek azok, akik azt előkészítették. Nagy Jenő'főkapitány tapintatosan szói! a tömeghez és felszólításának engedett is és eloszlott, A tüntetésnek mára folytatását várták, azonban az utcán erős katonai őrjáratok cir­kálnak, a vármegyeháza őrizetére pedig egy ' szakasz katona vonult fel teljes felkészültség­gel és gépfegyverrel. Az Ipartestület elöljárósága sérelmét kül­döttség hozta a polgármester és a rendőrható­ság, mint első fokú iparhatóság tudomására. Az eset folytán a rendőrhatóság a zárórát 11 órában állapította meg a nyilvános helyiségek részére. Pogány Béla szaualó estélye. Nagy érdeklődéssel várta Komárom intel­ligens és müértő közönsége Pogány Béla, a kiváló drámai hős, a pozsonyi Polgár-féle szín­társulat kitűnő drámai rendezője szombati sza­való estélyét. Komárom közönsége Polgáriknak tavalyi itteni szereplésükből ismeri Pogány Bé­lát. Tudjuk, hogy Polgár Károly pozsonyi szín­társulata két ízben is működött tavaly Komá­romban. Első Ízben az egész színtársulat, má­sodszor a társulat drámai személyzete. Ez utóbbi idő alatt, amikor csak drámát adott a társulat, volt alkalmunk Pogány Bélát megis­merni és megszeretni. Az a nagy várakozás, érdeklődés, amely a szombati estét megelőzte, teljesen méltónak, bizonyult. Dacára a szakadó esőnek, amely éppen az előadás megkezdése előtt zuhogott az ég csatornáiból, a kultúrpalota emeleti nagyterme egészen megtelt érdeklődővel. A magyar költészet gyöngyeinek, halhatatlan, s külföldön is ismert magyar költők magasan szárnyaló alkotásai, a magyar csengő, bongó szónak sokkal nagyobb vonzóereje van ebben az ősrégi szinmagyar városban, semhogy még a valóságos pokoii időjárás is akadályul szol­gálhat, hogy a kuliura felszentelt csarnokába ne siessenek. Felette értékessé tette Pogány szavalóes­télyét az az újítás, hogy a műsorán levő versek elszavalása előtt ismertette a mfi halhatatlan szerzőit. Uj világításban egészen uj dolgokat mondott lóluk, amelyeket szívesen hallgatott mindenki. Vörösmarlhy Vén cigánya, Petőfi Ő; ültje és Temetésre szól az ének cimíí dala, Lisznyai Kupaktanácsa, részletek Az ember tragédiá­jából, Reviczky Imakönyvem, Endrődi Vissza­várlak, Kis József Tüzek cimíí költeménye került előadásra. Természetesen Petőfi Őrültjével és Vörös­marty Vén cigányával megrázó, megdöbbentő hatást ért el. Mélységes hatást ért cl külö ben a többi műsörszámáva! is. Egészen uj felfogás nyilvánult meg az eddigi megszokott, agyonta­posott gablónok után felfogásában, átérzesében, s előadásában. Pl. Endrődi csodaszép Vissza­várlak cimíí versét egészen uj, drámai megvilá­gításban hallottuk előadni. De mégis általános újság ingerével hatott Petőfi Őrültje, amelyet a hallgatóság legnagyobb része még eddig nem hallott szavaim. Pogány e hatalmas szárnyalásu dithirambot igazában nem mint szavalómüvész adta elő, hanem mint vérbeli drámai hős, aki művészi játékával az őrült éiethíí benyomását keltette a hallgatóságban. Általában a nagy sikert, az uj hatásokat, az uj felfogást Pogány azzal érle el, hogy a drámai hős mindentudását, istenadta tehetségét, hatalmas orgánumát vitte a játékába. Impozáns alakja is elősegíti a nagy sikert. Természetesen zugó tapsokban, kihívások­ban nem volt hiány. Végül a közönség soraiból felhangzott óhajtásokra saját költeményeiből is elszavalt néhányat, meleg sikert érvén el velük. Nagyon kar azonban, hogy a nagy hőség miatt a műsorra felvett Arany János müvei el­­. maradtak. Elmaradt a részlet Toldiból és a Velszi bárdok. A többi halhatatlanok mellett Arany Jánosnak is helyet kellett volna foglalni a szavaló est keretében s azt a maradandó ha­tást, amely az est hagyott a lelkekben, Arany ismertetése csak mélyebbé tette volna. Másnap, vasárnap délelőtt ugyarcsak a kultúrpalota nagytermében a tanuló ifjúság előtt ismételte meg előadását Pogány. A szerzőket az előadott művek ismertetése nagyon lekötötte az ifjúság lelkét. Különösen sokat tanultak Po­­gánytól, aki bevezette őket a szavalómüvészet titkaiba. Ez alkalommal mfisora is bővült Arany Toldijának első énekével. Sikere természetesen itt is fényes volt. év óta gyógyítanak csúzt, kösz­­vényt, neuralgiát stb. TRENCANSKE TEPLICE (T r encsén-T eplicz) (Slouensko) rádiumtartalmu kénes hőviz- és iszapfürdői. Felséges kiima. Elsőrendű ellátás. Olcsó elő­­idényárak. Praspektussal szivestül szolgál a furdüigazgatáság. Cggszerüség és takarékosság. Az erények sokaságából ezúttal eme két erényről szólok, melyek leginkább szoktak egy gyékényen árulni, sőt karöltve járnak és test­vérként együttesen hatnak a háború okozta nyomor enyhítésére. Az egyszerűség száműzött erény volt a közelmúltban, számíizöttje ennek a nagy boldogtalan világnak. Csak a háború utolsó éveiben merte isinél mutatni kedves arcát. Egyszerűség! Mi'y kevesen vannak, akik megértik, hogy ebben nemcsak a testünket fedő iuházatról van szó, hanem legfőbbképen a lelkűnkben kell egyszerűnek lenni. A lélek­ben egyszerű ember, egyszerű az öltözködésé­ben, a táplálkozásában, minden szükségletében, erkölcsében és gondolkodásában. A világ leg­­nagyobb embere: Jézus tanításának lényege semmi más, mint egyszerűség. Minden nagy ember egyszerű embei volt, mert hiszen az egyszerűség hozzá tartozik a lélek nemességé­hez és a szellem nagyságához. Ezeknek példá­jából megtanulhatná az emberiség, hogy a földön az örök békét, a testvériséget, egyen­lőséget, az álta'áuos anyagi jólétet, az egyéni boldogságot és a léleknek minden erényét egyedül az egyszerűség biztosítja. Nem pedig a pénz, mely ledér és kiszámíthatatlan. A pénz nem pásztornak való, még akkor sem, ha -egyenlően lenne elosztva a teremtmények kö­zött. Az igazi pásztor senki és semmi más, mint te magad szent egyszerűség, ki magad vagy: az emberiség erkölcse I Azt mondtam, hogy aki egyszerű lélek­ben, egyszerű ruházkodásban is. Ez igaz, de külsőnk egyszerűségéről szólva megjegyzem, hogy csak kevesen tudják, hogy az egyszerű ruházkodáshoz — bármilyen körülmények kö­zött — feltétlen szükséges a jóizlés és az ál­talános ismeret. A jóízlés mindenben megta­lálja a helyeset. A joizlés titka pedig az ab­szolút egyszerűségben rejlik. Ugyanis nem az a szép, ami sok pénzbe kerül, s egysze smind díszes is, hanem az, ami célszerű és illő. Vegyük csak a gazdagok legtöbbjét, akár féifiit, akár nő, egyszerre magán akarja látni vagyona súlyát s ebből folyótag- legtöbbször öltözéke nincs harmóniában lényével. Legtöb­ben sablon után öltöznek, fő hogy divatos legyen. Pedig az emberen a ruha az, ami a képen a keret: a legszebb mestermű is csak akkor érvényesül kellő képen, ha megfelelő keretben van. Az egyszerűség leginkább ajánlatos azok­nak, akiknek nincs módjukban, hogy minden szezonban változtassák a toalettjüket, nem aján­latos nagyon divatos formát választani. Legjobb itt is, mint mindenben, az arany középutat választani, s akkor kevés igazítássá] két-három évig is viselhetjük a ruhát. Végűi azok, akik szerény viszonyaiknál fogva nem öltözködhetnek drágán, vigasztalják meg magokat azzal, hogy hozzáértéssel és jóizléssel a silányabb anyag­ból is készíthetnek megfelelő ruhát, csak min­denkor tartsák szemelött, hogy mi illik és mi nem illik az archoz. .Pl. a barna asszony a zöld és világosabb kékben úgy fest mintha sárgaságban szenvedne. Ha valakinek az arca rózsás használjon tompa színeket, inig a halvány nőnek élénkebb színek illenek. Az egyszerű öltözéknél a forma és a szia megválasztása a fő. Utcára ne használjunk feltűnő színeket, pld. az indigókék vagy tulipiros láttára a jóizlésü embert szinte esztétikai rosz­­szullét fogja el. Ezekután áttérek az egyszerűség testvé­rére a takarékosságra. Ez is csak keveseknek a tulajdonsága és sokan össze tévesztik a fös­vénységgel. Okosan takarékoskoskodni nem könnyű, mert ehhez sokszor, nagyon soksor szükséges, hogy vágyainkat letudjuk győzni. . Hogy fényűzésben, pazarlásban ne versenyez­­j zünk azokkal, akiket a vagyoni jólét fölibénk I emelt. Ne legyen egyetlen cél egymást fölül­múlni a divat szertelenségében, ne tulajdonít­sunk legnagyobb fontosságot annak, hogy mi­­j lyen rongyot és cafatot rakunk magunkra. Minden esetben gondolkodjunk, mert a gon­dolkodás gondot űz s akkor nem fog előfor­dulni, hogy az apa képtelenné lesz arra, hogy a fiainak a tandiját megfizethesse. Minden nő legyen kormányzója az ő kU világának, melyben ne kelljen senkinek nélkü­lözni, szenvedni, fázni, éhezni, nyomorogni, j Ne vegyék tőlem rossz néven, ha állítani me­­! rém, miszerint takarékos beosztás mellett min­den családban otthon van a megelégedés. Ragaszkodjunk tehát az egyszerűséghez és ta­karékossághoz, mely ha nem élne a földön, I még nagyobb lenne az elégedetlenség, több a gyilkosság és egyéb bűn. E két erény jobb pásztora az embariség­­! nek, mint a vallás, tudomány, a háborúk,’ a forradalmak, a Dantonok, a Voltairek, melytől ne forduljon el senki s ne verje szét a kopo­nyáját, mint gyermek az órát. i Sulyok Juliánná. HÍREK. — Gyaszrouat. Özv. Szarka Béláné szül. Könczöl .Amália, néhai Szarka Béla nemes­­ócsai szoigabiró özvegye 77 éves korában jú­nius 20-án Nemesócsán elhunyt. A megbol­dogultat 22-én kisérték az örök pihenés he­lyére az egész környék részvéte mellett. A meg­boldogultban Eggenhoffer Gyula és Béla föld­birtokosok szerető és gondos nagyanyjukat gyászolják, aki édesanyjuk helyett anyjuk volt. — ff Segítő Cgyesülel közgyűlése. A ko­máromi főgimnázium Segítő Egyesülete f. hó 28-án hétfőn délután 4 órakor tartja közgyűlé­sét a főgimnáziumi épület tanári szobájában, amely közgyűlésre a t. tagokat ezen utón hívja meg az Egyesület elnöksége. — Hadifogságból. Kőrös Imre komárom­­szentpéteri főtanitó hosszú turkesztáni iudifog­­ságábó! visszatért junius 18 án szerettei körébe. Az utat Orenburg, Moszkva, Narva, Stettin, Berlin irányban tette meg. Útjában találkozott Fiilöp Zsiga barátunkkal és kollégánkkal is a Volga mellett, aki szintén u‘on van hazafelé. Kőrös ígéretét bírjuk, hogy izgalmas és fárasztó útjáról, mely március 31-től junius 18-ig tar­tott, beszámol lapunk hasábjain, mely egyúttal hadifoglyaink szibériai és turkesztáni életének lüí megvilágítása leend. — fi lílmikáslap uj szerkesztője. A Munkás­­lap uj szerkesztője Hegedűs József párttitkár a lap szerkesztésétől visszalépett, mert mint lát­juk, a lap felelős szerkesztője gyanánt ismét Ébel József van megnevezve, aki a lapot meg­indulása óta egy ideig szerkesztette. — öillamosuüágitds. A komáromi Kaszinó vezetősége komolyan foglalkozik annak az egészséges, életrevaló tervnek a megvalósításá­val, hogy a rossz, megbizlntlaii, legtöbbször pár gyertyafényt se sugá zó, de azért méreg­drága gázvilágitást kiküszöbölje helyiségeiből es villanyvilágításra térjen át és ezzel a legtöké­letesebb világítással lássa el helyiségeit. A mai gázárak mellett a villany bizonyára olcsóbb lesz, de ha nem is leene az, legalább tisztes­ségesen fog égni. — fl csempészet áldozatai. Dunamocsró! iija tudósitónk: Junius 15-én este 6 csempész, 5 perbetei, egy bácsi lakos a dunamocsi rna­­iomrévből csónakon éjjel 200 kg. cukorral át­akart menni a Dunán. A sötétben azonban az egyik dunai malom kereke alá kerültek és az egész társaság a csónakkal együtt elmerült. Hét ember megtudott menekülni, egynek azon­ban, ki perbetei, nyoma veszett, s valószínű, hogy a vízbe fulladt. A cukor szintén a Duna martaléka lett. Nem alszik a pénzvágy ördöge ma- sem, pedig itt egy süttői fiatal ember már az életével lakolt, egy dunamocsit pedig nyo­morékká lőttek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom