Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-05-19 / 34. szám

negyvenegyedik évfolyam 34. szám. Szerda; 1920. május 19« KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 60 fillér. városi megyei ersexe mmm lap. Főszerkesztő: GAAL GYDLA dr. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. ■■.V^rm«^¥T.r.nf.■■nüü.TT,iiniT7r.T,i'nn...■■^^■■,.Tl.r.T'n»üG.Víiníir«.ri«■■■— r«» - ——rM, ■ tNiMimiinnFnimmmmmmmmma Aratás ©lőtt ^ polgármester Prágában. állunk és szorongva várjuk az uj termés áldásait, mely véget vet nélkülözéseinknek. Az aratás nagy munkájának zavartalan teloiyását kívánjuk biztosítani részünkről. Ez létérdeke a nem termelő és a boltra uíalt városi lakosságnak. A földbirtokosok és általában a gaz­dák panaszkodnak, hogy az arató mun­kások körében szertelen kívánságok és követelések kapnak lábra. Egyes helyeken felében akarnak aratni, az eddigi kilen­cedik, tizedik rész helyett. Az aratás ed­dig az aratómunkás családja teljes évi gabona és liszt szükségletét biztosította, a bővebb esztendőben még eladásra való fölöslege is akadt. Hat heti megfeszített munka eredménye volt ez a kereseti le­hetőség, a földmunkás tehát hat hét alatt megkereste egész évi mindennapi kenye­rét, hízójának takarmányával együtt, tehát a zsir szükségletét is biztosította. Mégis csak szembetűnően jobb hely­zetben van a földmunkás az ipari mun­kásnál, a szellemi munkásokról nem is beszélve, akik szívesen szabadságoltatnák magukat, hogy kenyerüket megkeressék. A munkást ezért a fontos és nehéz szol­gálataiért kivételesen jól kell jutalmazni, ez a mi nézetünk; figyelembe veendő a drágaság, az ipari cikkek áremelkedése. De ez a díjazás nem mehet túl azon a mértéken, amelyet a közellátás nagy ér­dekei kivánnak-A földmunkások követelései az egész gazdálkodási rendszert fenyegetik, és saj­nálattal, aggodalommal látjuk, hogy ezek a kívánságok most már közelednek a tel­­jesithetetlenség határai felé. A gazda, a birtokos nem képes ezeket megadni és áttér a gazdálkodás másik típusára, az állattenyésztésre, amely sokkal többet jö­vedelmez és sokkal kevesebb munkaerőt igényel. Húsúnkba vágó gazdasági érdek az, hogy ez be ne következzék, mert akkor a külföldre leszünk utalva gabona dolgá­ban, de szociális érdek is az, hogy ez be ne következzék, mert akkor a földmun­kások tízezrei maradnak munka és kenyér nélkül. Ne higyjék, hogy ezen a nagybir­tok felparcellázása segíteni fog. Az elapró­­zás a termelés eredményét is elaprózza és csökkenti. A szocializálás pedig igen problematikus eredményekkel kecsegtet, mert a szocializált üzem termelése igen drága. Nem a nagybirtokot féltjük, hanem a termelést magát, amelynek csődbe ke­rülni nem szabad, mert akkor a városok szenvedéseinek mértéke sokáig nem fog betelni. Szenvedésekből, nyomorúságból, nélkülözésekből, nincsből pedig éppen elég volt eddig. A város államsegélye. — A város kölcsöne. — Nem biztatók a kölcsönök. — A pótadó emelés elkerül­hetetlen. — Beszélgetés dr. Szijj polgármesterrel. — május 17. Dr. Szijj Ferenc polgármester a műit hét utolsó napjain Szalay József városi főszámvevő kíséretében Pozsonyban és Prágában járt a város államsegélyeinek végleges rendezése és kölcsönügyének megbeszélése céljából. A hiva­talos utazás annyira szoros kapcsolatban állott a város súlyos anyagi helyzetével, hogy nem mulaszthatjuk el a közönség tájékoztatását s e célból kérdést intéztünk a polgármesterhez a hivatalos eljárás eredményéről, ki készségesen tájékoztatott bennünket: — Miért utazott a polgármester ur Po­zsonyba illetve Prágába? — Mostani elutazásunk Pozsonyba, illetve Prágába a város államsegélyeinek ügyében szükségessé vált sorozatos eljárásunk egyik — s remélhetjük, hogy befejező — részét képezi. Múlt hó 16-ikán — folytatta a polgár­mester — dr. Folkman kormánybiztos ur veze­tésével voltunk Pozsonyban a minisztérium bel­ügyi osztályánál, ahol a kormánybiztos ur jó­indulatú és a város anyagi helyzetét teljesen megvilágító közbenjárása folytán etértük azt, hogy a minisztérium adatai szerint a városnak járó államsegélyeknek f. év végéig esedékes összegét a pozsonyi minisztérium haladéktalanul kiutalványozta és oly irányú argumentumainkra, hogy az eddig kiutalt összegekkel még nincs kimerítve a mi számításunk szerint a várost a régi törvények alapján megillető államsegélyek teljes összege, ígéretet nyertünk, hogy az álta­lunk a minisztérium útmutatása szerint kimu­tatandó többletet szintén meg fogjuk kapni. — Fedezi ez az államsegély a város költ­ségvetési hiányát? — Az akkori megállapodásnak megfele­lően három példányban elkészített terjedelmes kimutatásokat most beadva, pontos számada tokkal, költségvetéssel s vagyonmérleggel iga­zoltuk, hogy bár a még hátralékos államsegély igen tekintélyes összegre rúg ugyan, de még I ennek elnyerése esetében sein tudjuk a város pénzügyi helyzetét olyan egyensúlyba állítani, ami a kis embereket is, apró házak tulajdo­nosait oly mértékű pótadóemeléssel ne sújtaná, ami a teherbíró képességet meghaladja, a for­galmat, ipart, kereskedelmet megbénítja és a ház­bérjövedelmet iíluzőriussá teszi. Ezért még a törvényes alapon kiszámítható államsegélyen felül további rendkívüli államsegélyt kérünk a városi háztartás hiányának csökkentésére. — Kérésünkre azt a választ nyertük, hogy a kimutatások átvizsgálása után még javunkra megállapítható összeget rövidesen kiutalványozza a minisztérium. Azonban további, rendkívüli államsegély utalványozása a pozsonyi minisz­térium hatáskörét és pénzügyi felhatalmazását meghaladván, ez iránti kérelmünket támogató javaslattal terjeszti a prágai belügyi, illetve pénzügyi minisztérium elé. — Ezt a kérelmét és a kisérő javaslatot vittük el Prágába, ahol mindkét minisztérium illetékes osztályvezetőjétől ígéretet nyertünk az iránt, hogy a város különlegesen súlyos hely­zete méltányló elintézésben fog részesülni. így reményünk van arra, hogy habár a pótadó­emelés igy is elkerülhetlen, de annak mérvét és módját sikerülni fog akképen megállapítani, hogy nem válik elviselhetlenné s azért a város pénzügyi egyensúlyát biztosítani fogja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendfk. Kéziratokat nem adunk vissza. — Nem volt az utazás összefüggésben a városi kölcsön ügyével ? — De igen. Eljárásunk másik része arra irányult, hogy a törvényhatósági bizottság áltat fölvenni rendelt nagyobb kölcsön folyósítását kieszközöljük. Erre az kényszeritett, hogy az országos gabonahivatalnál és más ellátási in­tézeteknél több százezer korona tartozásunk van, amelyeknek sürgős megfizetését már igen eré­lyesen sürgetik és ezek kiegyeniitésének elodá­zása esetleg a kőzeliátás fennakadását okoz­hatja. Viszont.a kölcsöntigérő bank a változott pénzügyi viszonyok miatt a kölcsön folyósítá­sát megtagadta. — Sajnos, ezen ügyben nem érhettünk el több eredményt, a pénzpiac általában súlyos helyzete miatt, mint abbeli ígéretet, hogy a mi­nisztérium utasítja a követelésben levő intéz­ményeket tartozásaink fizetési határidejének a kamatok megfizetése mellett való meghosszab­bítására addig, mig az adóhátralékok erélyes behajtása és a pénzügyi helyzet enyhülése le­hetővé nem feszi ezen tartozások kiegyenlí­tését. „ — íme, itt mutatkoznak a súlyos követ­kezményei annak, hogy a városi kölcsön jegy­zésére vonatkozó felhívásaink eredménytelenek maradtak. Még egyet kívánok a nyilvánosság szá­mára megjegyezni és ez az, hogy lehetetlen el­ismerés nélkül hagynom Szalay József városi főszámvevőnek íáradhatlan munkabírását, eré­lyes közreműködését és a város közérdekében kifejtett nehéz munkáját, meiy az említett kér­dések eredményes megoldásában az oroszlán­részt neki biztosítja. A szülők nagy aggodalmai. — Julias 17-ig tolják ki a tanítást.. — Saját tudósitónktól. — A szülők körében igen nagy az aggoda­lom amiatt, hogy egy kormányrendelet a taní­tási időt Julius 17-ig hosszabbította meg és igy az iskolai év mely évtizedek óta minden iskolában junius 30-án végződött, több mint két héttel kitolódnék. Az elemi és polgári iskolák ezt a rendel­kezést már meg kapták és valószínűen nem hajtják végre, mert ez lehetetlen. A falun az iskolázás ősztől a tavaszig tartott mindig és a szülőknek a gyerekre szüksége van a nyáron. A legkisebbet is felhasználja a gazdasága kö­rül a falusi ember, libákat őriztet vele, az aratóknak, napszámosoknak ebédet küld velük, szóval foglalkoztatja őket. A megyei iskolákban, amelyek száma 120 körül mozog, ezt a rende­letet még az államiakban sem tudják végre­hajtani, mert belenyúl az életbe, amely tudva­levőleg nem alkalmazkodik a paragrafusokhoz. A városban is nagy ellenszenvet kelt ez a rendelkezés, amelynek célja alig van, peda­gógiai és értéke és eredménye pedig a nullá­val egyenlő. Tudvalevőleg, — de ezt az isko­laügyi kormányhatóság nem tudja, — mifelénk Julius elejétől van a kánikula, bágyasztó és tűrhetetlen hőség, mely az iskolában, a sok gyerek testének kipárolgásától még fokozódik. Gyakorlati pedagógusok tudják, hogy a kisebb gyermek teste és lelke ezt ki nem bírja, elál­­mosodik, figyelni nem tud, mert erre fizikailag képtelen. De fölösleges is a tanév megtoldása, mert az 1919/20. tanévben — hála a gondvise­lésnek — járványok nem pusctitottak, szénszti-Í2 Ülni én 1ÍSSS25ÍÍÍ3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom