Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-04-28 / 28. szám
2. o da!. Komaromi Lapok lí2(1 április 28 hallgattak meg különösen az érdekelt községi és körjegyzők. A megbizottak beszámolóját dr. Alapi elnök olvasta fel, mely kimerítően beszámol a szervezet január—április havi tevékenységének lényeges eredményeiről. A szervezetnek kezdetben 44 tagja volt, majd a járásiakkal 65-re és az áijamépitészeli hivatallal 70-re, a jegyzői orvosi karral pedig 210-re emelkedett. A szervezet 45500 K beszerzési előleget és 70513 K rendkívüli illetményt tétetett .tagjai részére folyóvá, utóbb a tisztviselők és egyébb alkalmazottak havi 300, a napidijasok és szolgák 200 K állami előlegben részesültek, ami a közgyűlés által megszavazott 18% megyei pótadót tárgytalanná tett. A jelentést dl. Wiiausek Károly felszólalása után helyesléssel vette tudomásul a nagygyűlés és a megbízottaknak munkájukért köszönetét nyilvánította. Ugyancsak dr. Alapi megbízott ismertette az alkalmazottak anyagi helyzetét1, amelyről összehasonlító táblázatot is szerkesztett. A megyei alkalmazottak ma abban a helyzetben vannak, mint 1919. év elején, de a napidijasok és szolgák még ennél is rosszabb anyagi állapotban vannak ezért határozati javaslatban kéri a naggyülés a kormányt, hogy az 1904. X. te. intézkedéseit, mely az állami alkalmazottakkal teljesen egyenlő ellátást biztosit a megyei alkalmazottaknak, vegye figyelembe és a napidijas és szolgaszemélyzet részére a 200 K havi előleget havi 300 K-ra emelje fel, mert úgymond az indokolás a megélhetés gondjai a tisztviselőt, napidijast és szolgát egyformán sújtják. Majd Mészáros Károly árvaszéki ülnök előadó ismertette a kassai rezoluciót, amely a szlovák alkalmazottaknak a csehekkel' való egyenjogositását és az alkalmazottak természetben való ellátását (élelmi és ruházati cikkekkel) gyermekeik részére tanulmányi ösztöndíjak folyósítását, 200% drágasági és gyorssegély azonnali folyósítását követeli és az elégületlenségre hivatkozással. Kijelenti e határozat, hogy ezekből nem enged s ha ezek a követelések nem teljesülnének, a toll kiesik a tisztviselői kezekből. A határozat plső része felett a naggyülés napirendre tért, de a többi részét magáévá tette. Ugyancsak Mészáros Károly előadó ismertette a barsi, trencséni és liptói határozatokat is, melyek a kassai határozat alapján keletkeztek. A naggyülés ezek értelmében szintén íeiir a kormányhoz és a törvényhatóságokat értesíti. A megyei alkalmazottak közel másfél év óta vannak rendelkezési állapotokban, a legfontosabb munkákat végzik: a közrend fenntartása a közegészségügy, a közellátás intézése vállaikon nyugszik, az adóügy, a katonaügy, a választási ügy rajtuk fordul meg, szóval az állam szerkezetének tartó pillérei és mig a kormány minden más alkalmazott fizetését rendezi, a vármegyei alkalmazottaknak csak előlegeket utalgat ki, ezek elesnek az állami alkalmazottakat megillető minden fizetés és illetmény rendezéstől. Ennek az állapotnak a tarthatatlanságát, mely aláássa a munkakedvet, meglazítják a köteiességtudást és az erkölcsi érzést lesújtják, feltárja a naggyülés a kormány előtt. Dr. Alapi elnök meleg szeretettel köszönti a belépett jegyzői kart a megyei alkalmazottak szervezetében. Vázolja helyzetüket és azokat az irányelveket jelöli ki, amelyek megvalósításáért küzdeniük kell. Az imént ismertetett törvény e követelések legtöbbjét megvalósítja ugyan, de kari érdekeik a közös együttműködést kívánják. A jegyzői kar aj szervezetben önálló szakosztályként fog működni. Megbízottakul Nemes György (Nagymegyer), Komjáthy István (Nemesócsa), Kürthy Győző (Kürt), Andor Aladár (Hetény), Takáts Lajos (Csilizradvány), Fábián Pál (Kúrái) és Ivanics Gyula (Párkány) jegyzőket, választotta meg a nagygyűlés. Kürthy Győzó örömmel lép be a szervezetbe mert jobb az utolsó órában is egyesülni, mint különválva folytatni utainkat. A jegyzői kar nevében köszönetét mond a törvény ismertetéséért, amelyért a nagygyűlés elnöke is köszönetét fejezi ki az azt ismertető zsupáni tanácsosnak. A hivatalos órákat egyhuzamban kívánják tartani a központi alkalmazottak; Berzsenyi- Janosits József indítványára elhatározza a nagygyűlés, hogy felír a kormányhoz a hivatalos órák egyöntetű szabályozása érdekében. Majd az indítványok kerülnek napirendre: dr. Mezey János főorvos a vármegyei orvosi kar belépését jelenti be, akiknek érdekében felír a nagygyűlés a kormányhoz; Mészáros Károly a gyorssegély havi utalványozásának a megyei alkalmazottakra való kiterjesztését indítványozza, ez ügyben is a miniszterhez fordul a nagygyűlés; Markovics István a nyugdíjasok helyzetének javítására, végül Sulacsík Béla a megyei beszerzési csoport megalakításának tárgyában tesz indítványt. Dr. Alapi elnök közli az alkalmazottakkal, hogy külön liszt ellátást kap a megyei csoport és a bőrbeszerzés iránti lépéseiről számol be, melyet egyhangú lelkesedéssel vett tudomásul a nagygyűlés, amely 12 óra után lelkes hangulatban ért véget.. fl helybeli Gyermekgondozó hétfőn 133 ellálandónak osztott ki élelmiszerutalványt. Ugylátszik, a közönség érdekelt része nem értesült a kiosztás megkezdéséről., Mint a bizottság titkárától értesülünk, a közönség újból felhivatott a jelentkezésre A készlet élelmiszer egyelőre csak az t—6 éves gyermekek részére fog naponta kiosztatni, később, ha élelmiszert kap a bizottság, a nagyobb és rosszul táplált gyerekek is részesülni fognak az ellátásban. A Gyermekgondozó jövő működéséről kérdést intéztünk a Bizottság titkárához, Ivánfy Géza közélelm. előadóhoz, aki az alábbiakban ismerteti a Gyermekgondozó terveit: Valamint a Bizottság tagjai, úgy magam is, rengeteg idegfeszitő munkát kívánó elfoglaltságom, szívesen vállalkoztunk a Gyermekgondozás munkájára, mert tudatában vagyunk annak, hogy a békás társadalom lét? egészséges fizikumú emberektől függ. Ha az apró emberpalántákat, a gyerekeket éhezésnek, nélkülözésnek hagyjuk kitenni, akkor saját magunkat okolhatjuk az elkeseredettség felgyülemléséért. A gyermekgondozás nemcsak a nemesen érző ember szeretet-gyakorló ténykedése, hanem a rázkodtatásmeníes gazdasági élet biztosítása is. Mindenben skeptikus emberektől mosolygással hallottam beszélni a helyi Gyermekgondozás terén megindított működésünkről, az általam megindított adománygyűjtés szomorú eddigi eredményei csak erősebbé teszik bennük a törekvést, hogy akciónk sikerrel járjon. Ha a katonaságtól a főzőüstöket megkapjuk időben, május 1-én már megkezdjük a gyerekek részére a kakaó, a szoptatós s terhes anyak részére jó erőleves kiosztást a községi iskola egyik alkalmas helyiségében. A jelentkező anyák, gyerekek a jelentkezés számától függően két csoportba fognak felosztatni, egyik rész délelőtt, másik délután kapja majd meg az előirt táplálékot. Sajnos, anyagi erőnk nincs ahhoz, hogy az ellátandók kényelmét is szolgálandó, a város különböző pontjain állíthassunk föl konyhákat, mihelyt azonban pénz áll rendelkezésünkre e szempontot is figyelembe fogjuk venni annál is inkább, mert tudjuk, hogy egyik egyik ellátandónak sincs annyi ideje, hogy órákat töltsön el hazulról. Természetes dolog, hogy a konyhák felállítása, személyzet, fűtés stb. kiadásokkal jár, melyeket társadalmi utón kívánunk fedezni. Sajnos, eddig tehetősebbjeink nem nagy áldozatkészséget tanúsítottak a nemes célú akció iránt, amely negligálást ma igazin nem tudom megérteni. A közönség hozzá van szokva, hogy jótékonyságot külömböző kabaré, színdarab, mulatság s egyéb szórakozásokkal való ellenszolgáltatásként gyakorolja, bár furcsának találhatjuk, hogy az igazi erénygyakorlásnak piaci ára lett. Ha Komáromnak tehetősebbjei segíteni akarnának, minden megerőltetés nélkül lehetővé tennék, hogy több konyhát állíthassunk föl, de még főzőedényeket sem vehetünk. Felemlítem, mert emberbaráti gondolkodásra vall, a katonaságtól átveendő üstök javítási költségeire a katonák maguk között 100'— K-t gyűjtöttek: a magyar gyerekeknek. Bízunk'abban, hogy Komárom közönsége, a magyar gyerek megmentésére nagyobb áldozatkészséggel fognak munkánkban támogatni annál is inkább, mert félő, hogy a központi Bizottság a tápszerek küldését, ha májusra meg nem indulhatunk, jövőben beszünteti, ami ránk nézve igazán szegénységi bizonyítvány lenne. A tápszerek kiosztásán felül a gyermekgondozás egyéb terén is működést kívánunk kifejteni, a jóakarat, a munkakedv meg van bennünk, a dolgot magunkra vállaljuk, de a társadalom segítségére is számítunk. A fecskepár. Visszatért a fecske délhonából, Hogy felkeresse elhagyott lakát Busán csapongva jár a ház körül: Földiává látja édes otthonát. (Jgy kérdi, kérdi száz madártól is, Mi lelte ezt a drága kis lakot, Amit párjával oly régóta, hogy Édes teménnyel telve itthagyott. A régi gazda már a sírba tért, Azóta háza aj lakót kapott, Rideg kezekkel irgalmatlanul Az dúlta szét a kis lakot. „Szállj, szállj, repülj csak más vidékre el, Hol jobbak, mások még az emberein, Jajongva inti száz dalos madár A fecskepárt: itt élni nem lehet! És mégis, mégis, nem is töiődve Mily óva inti száz dalosmadár: Vidám reménnyel újra dolgozik, Fészket tapaszt a fecskepár, Hol régi fészke dúlt romokban áll. K. S.iBritír Slátó. Miért eines só ? A már hetek óla tartó sóhiány, mint a közélelmezési hivatal hirdetéséből láttuk, egyelőre megszűnt s a lakqsság fejenkint 25 dkg. sót kaphat. igen jól tudjuk, hogy ma a kereskedőnek sok fáradságos, költséges ^utánjárásába kerül, mig egy vaggon sót meg tud szerezni, rég befizetett tételek hónapok letelte után perfektuálódnak, s Így nein is lehet csodálni, ha a só oly keresett cikk lett ma, a<ár a cukor, liszt stb. Mint a közéleim. hivatal előadójától tudjuk, a só szabadforgalmi cikk, annak megszerzése, illetve szétosztása tehát nem képezheti a hivatal feladatát. Hogy mégis kénytelen a szabad forgalmú cikkek elosztásánál bizonyos ellenőrzést gyakorolni, azt a lakosság érdekében teszi. Sőt, hogy bizonyos tartalékkal rendelkezhessék, maga a hivatal is rendelt már több hó előtt sót, amint tette ezt a nagykereskedőink javarésze. Sajnos azonban a hatóság által rendelt áru nehezebben jön meg, mert a hivatalnak nincs üzleti apparátusa, enálkül pedig ma árut szerezni lehetetlenség. Tudomásunk szerint egyik helybeli nagykereskedő egy vaggon sót kapott a héten, amelynek bejelentése után a közélelm. előadó, biztosítandó a lakosság, s üzemek, (pékek, hentesek, mészárosok, kórház, tejrekompenzációra) sószükségletét, a waggon'mennyiség 82 százalékát kivanta a városban tartani. Tekintettel azonban arra, hogy a vidék is só nélkül van, s a kereskedő üzletkörének megtartása respektálandó indoknak látszott, s újabb szállítmányok érkezése is várható, csak 50 q tartatott vissza a lakosság ellátására, a többi szabadon mehet ki a vidikre. A múlt sókiosztásnál adhatott a hivatal 30 dkg., most csak 25 dkg.-t fejenkint, szóval, ha volna is valami, a hivatal nem irányíthatja egyedül az ellátást, mert egyéb fontos érdekeket sem hagyhat figyelmen kívül, ha erre felsőbb helyről utasítást kap. A mi véleményünk az ily szabadforgalmi cikkek ellenőrzésénél az, hogy ma csak egy respektálandó indok van, s ez a helyi közönség ellátásának biztosítása. Igaz, hogy fontos gazdasági érdek az is, hogy a kereskedelem régi összeköttetéseit megtarthassa, sőt újakat szerezhessen, szóval, hogy az üzletek is „menjenek“, de egy kissé önző tendenciát látunk abban, midőn kereskedőink, kik Komáromban sem ráfizetésre árusítanak, eltörpülő szükségnek látják csak egy 17000 lakosú város eh látását. * Van már szappan, gyertya bőven a városban. Szabadon vásárolható mindkét cikk. Örömmel látjuk, hogy kereskedőink élelme^ebbjei utána néznek ily szükséges áruknak, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy amikor még kötött áru volt a szappan, miért nem kaphatott a város már tavaly év augusztusa óta. Pedig az üzletekben még ma is van abból a I bizonyos Schicht szappanból amit akkortájt a
