Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-08-10 / 32. szám

1918. augusztus 10.

3. oldal.

lapolát és egyébkénti testi és szellemi épségét igazoló hatósági orvosi bizonyítványt.

4. A hadiárvának, illetőleg eltartásra köteles hozzátartozójának (anyjának, ennek nem tétében mindkét ágbeli nagyszüleinek) vsgyontalanságát, ille/őieg vagyoni állapotát és évi jövedelmét igazoló hatósági bizonyítványt. Ez a bizonyitvány arra is terjedjen ki, hogy a hadiárvának van-e állandó jellegű tanulmányi vagy jótékonysági segélye és hogy az eltartására köteles hozzátartozó vagyonából vagy jövedelméből a hadiárván kívül hány gyermeket tart el.

A felvételi kérvényeket a felsorolt mellékletekkel felszerelve az Izr. Siketnémák Országos Intézete igazgatóságához (Budapest Vil., Bethlentér 2. sz.) f évi augusztus 20 ig kell benyújtani.

Budapest, 1918 julius hó.

Gróf Teleki Pál.

az Országos Hadigondozó hivatal elnöke.

Katonai kitüntetések.

A folyó év julius havában adományozott kitüntetések díszes sorozatát találja az alábbiakban az olvasó a komáromi és komárotnmegyei ezredek kötelékében szolgáló tisztekről.

Őfelsége az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásuk, részben pedig kitűnő szolgálataik elismeréséül a következő kitüntetéseket adományozta:

a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a hadiékítmén tyel: Bergmayer Rezső 12. gy.-e. ezredesnek, egy gyalogezred parancsnokának, Verspyck Frigyes 12. gy.-e. alezredesnek;

a voskoronarend 3. osztályát a hadiékitménnyel és a kardokkal: az ellenség előtt elesett Stingl Rezső 12. gy.-e. főhadnagynak, Csömör Gyula 6. nehéz tüzérezred tart. főhadnagynak, Nikolic Dániel 19. tábori vadászzászlóaljbeli századosnak, Nodroviczky Sándor

5. huszárezredbeli századosnak, Gosztonyi és Kövesszarvi Gosztonyi Sándor ugyanezen ezr. főhadnagynak, nemes Hödl Rezső őrnagynak a 29. gyalogezredben, beosztva a vezérkarhoz ;

a Ferenc József-tend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel és a kardokkal: Vinczenti János 29. gy.-e. az ellenség előtt elesett főhadnagy élelmezési tisztnek, Schlosseggi Schlossarek Alfréd 5. huszárezredbeli alezredesnek;

a katonai érdemkereszt 3. osztályát másodszor a hadiékitménnyel és a kardokkal: Müller Gusztáv cs. és kir. 29. gyalogezredbeli századosnak;

a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadidiszitménnyel és a kardokkal: Pollák rn. kir. 3!. népf. gyalogezredben népf. századosnak, Kudler János 12. gy.-e. őrnagynak, Grosz Gyula 29. gy.-e. tart. századosnak, Szaich Ottó 19.

kezébe kerültek. Minthogy időközben Boroevics és Böhm-Ermolli a San és Dnyeszter között előre jutottak, Linsingen pedig az oroszokat súlyos áttörési csata után a Dnyeszterig vetette vissza, Lemberg most már délről is fenyegetve volt. Ebben a helyzetben az oroszok a mi gyenge bukovinai keleti szárnyunk ellen intézett tömegtámadásokkal próbálták meg a hadiszerencsét a maguk oldalára téríteni, de Pflanzer Linsingen további sikereinek kiaknázásával csakhamar maga is előre mehetett és junius közepéig egész Bukovina felszabadult az oroszok alól. így az oroszoknak legkülsőbb keleti szárnyunkon elérhető sikerére annál kevésbé lehetett gondolni, minthogy a szövetségesek nyugati hadseregei megújított támadásokkal Lemberg felől oldalban fenyegették őket.

Ezek a hadseregek áttörték a San és a Wereszyca közt vont három védelmi állást és Böhm-Ermolli támadó csapatja junius 20-án Lemberg erős erődítései előtt állott. Itt az oroszok még egyszer megkísérelték, hogy elkeseredett ellenállást tanúsítsanak, de ez Böhm- Ermolli döntő támadása után összeomlott. Junius 22-én a tábornok csapatai élén bevonult a városba.

Minthogy a lembergi győzők az oldalába kerültek azoknak az oroszoknak, akik még a Dnyeszternél harcoltak, ezek most visszavonultak. Linsingen azután keleti irányba kanyarodott és elérte a Zlota-Lipát; Pflanzer csatlakozott hozzá a Dnyeszter hosszában. Offenzív hadseregeink főzöme azonban a Bug és a Visztula között a brest-litowski vonal ellen hatolt előre, hogy az oroszok főerejét délről, Galiciá>Komáromi Lapok <

táb. vadász zászlóaljbeli főhadnagynak, dr. Rácz Artur 29. gy.-e. tart. főhadnagynak, Kolecsányi Kálmán 12. gy.-e. tart. főhadnagynak, az ellenség előtt elesett dr. Szántó Gáspár 86. gy.-e. tart. hadnagynak, Csengeri Háczky Ferenc 5. huszárezredbeii századosnak, nemes Kósa Zoltán 2. K. tüzérezredbeli tart. főhadnagynak, Casanova Egon és Merisch János 12. gy.-e. tart. főhadnagyoknak, Ganz Bernát 12. gy.-e. tart. hadnagynak, Morvay Lajos 31. népf. főhadnagynak, dr. Ungár Aladár, a 31. h. gy.-e. beosztott népf. főhadnagynak;

az ezüst vitézségi érem /. osztályát tisztek részére Navratil Rikárd 12. gy.-e. főhadnagynak;

a legfelső dicsérő elismerést másodszor a kardok adományozásával: Szőts Farkas 19. táb. vadászzászlóaljbeli tart. főhadnagynak, Podhrágyi báró Popper Lothar 5. huszárezr. tart. főhadnagynak, Teszler Géza 29. gy. e. tart. századosnak, Hanke Ferenc 5. árkász zászlóaljbeli fart. főhadnagynak, Masron János 29. gy. e. tart. főhadnagynak, Pommer Alajos 33. tüzérezredbeli főhadnagynak.

a legfelső dicsérő elismerést újólag a kardok egyidejű adományozásával: Klein Ervin volt 7. vártüzér zászlóajbeli, Ernst Péter 29. gy. e. főhadnagyoknak, Strodl Ferenc 12. gy. e. százados számvivőnek, Gretcs Árpád 19. tábori vadász zászlóaljbeli századosnak, Wiener Oszkár és Pfeifer Tivadar 29. gy. e., Postl Károly volt 7 vártüzér zászlóaljbeli tarí. hadnagyoknak, Ghyczy Kálmán 12. gy. e. tart. főhadnagynak, Bezdek Hugó ugyanezen ezredbeli tart. hadnagynak, Major István 31. h. gy. e. főhadnagynak, dr. Mohácsy János népf. főhadnagynak, Dobrovits László 5. huszár ezredbeli századosnak, Paíhó Gyula 12. gy. e. tart. hadnagynak, Beck Albert 29. gy. e. századosnak, dr. Zetényi Csukás Béla 3. hegyi tüzérezredbeli ezredorvosnak, Samstag Ervin 11. nehéz tüzérezredbeli tartalékos főhadnagynak, Neumann Emil 6. nehéz tüzérezredbeli tart. főhadnagynak, Pallaghy Dezső 31. h. gy. e. ezredesnek, egy honvéd gyalogezred parancsnokának, dr. Gergely (Grünhut) Sándor 31. h. gy. e. beosztott népfölkelő segédorvosnak, Jónás Tibor 6. nehéz tiizérezr. tart. főhadnagynak, dr. Ghyczy János 19. táb. vadász zászlóaljbeli tart. főhadnagynak, Lixl Rezső 12. gy. e. tart. főhadnagynak, Bartanek Ferenc 12. gye. tábori lelkésznek, Györke György 31. honvéd gye. századosnak, Szabó Pál 31. honvéd gye. beosztott 17. honvéd gye. alezredesnek,

a legfelső dicsérő elismerést a kardok adományozá ávrl: Herczeg László cs. és kir. 12. gy. e. tart. hadnagynak, dr. Blum János volt

7. vártüzér zászlóaljbeli tart. ezredorvosnak, Springwald Szaniszló 29. gy. e. alezredesnek (különleges alkalmazásban kitűnő szolgálataiért), Rosenberg Gyula 12. gy. e. tart. hadnagynak, Somogyi Károly 33. tábori tüzér, Radó Imre volt 7. várt. zászlóaljbeli, dr. Schmidthauer Vilmos 2. k. tüzérezredbeli és Seidler Henrik 11. nehéz tüzérezredbeli tart. hadnagyoknak, Vojacsek Ferenc 31. honv. gy. e. ♦art. hadnagynak (a bronz vitézségi érem adományozásával), Havasi Jenő 31. h. gye. tart. főhadnagynak, nemes Fröhlich-Hauptmann Győző 5. huszárezredbeli őrnagynak, Baron Ede 12. gye. tart. főhadnagynak, gróf Serényi Miklós 5. huszárezredben hadnagynak, gróf PAlffy József 5. huszárezr. tart. hadnagynak, Haydin Henrik 18. helyőrs. kórházbeli tábori lelkésznek, Toók Gyula 31. népf. hadnagynsk, Kolozsváry László 31. h. gye. hadnaeynak,

a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján: Mecher Antal 29. gye. tart. főhadnagynak a vasúti szolgálat terén kitűnő szolgálatai elismeréséül, Ilosvay Lajos volt 7. várt. zászlóaljbeli tart. hadnagynak.

A VÁRMEGYE.

(f) Szabadságon. Dávidházy János, a csallóközi járás főszolgabirája egészségügyi okokból két heti szabadságra távozott.

(f) Szabadságról- Karcsay Miklós másodfőjegyző és dr. Alapi Gyula vármegyei főlevéltárnok, közélelmezési előadó szabadságukról visszaérkeztek.

(f) elismerő okleuél. A földmivelásügyi miniszter Lózert Kálmán földbirtokos, gazdasági tudósítónak számos éven át kifejtett buzgó működéséért elismerő oklevelet adományozott.

(f) Helyettes köroruos. A íóváros-vidéki üresedésben levő körorvosi állás teendőinek ellátására dr. Weiner Dávid tóvárosi orvos nyert megbízatást.

(f) fi oármegge rummal ualó ellátása. A

pénzügyminiszter a közönség rummal való ellátására 252 hektoliter finom alkoholt utalt ki az alispán részére, melyből 40 százalék alkohol térfogatú rum lesz készítendő. Ebben az ügyben Asztalos Béla alispán elnöklete alatt pénteken értekezlet volt, amelyen a szétosztó bizottság tagjai vettek részt; dr. Alapi Gyula közélelmezési előadó ismertette az ügyet és javaslatára a szeszkészletből a területi beosztás alapján két vármegyei és négy városi rumkészitő kereskedő fogja előállítani a rumot. A szétosztás Bánya Sándor pénzügyi tanácsos tervezete alapján történik. Az egész rum mennyiség felét a korlátlan italmérők, egy negyedét a korlátolt ifalmérők, egy negyed részét munkás jóléti intézmények kapják, literenként 13 K árban. Az elárusitás jegyek ellenében történik.

ból és északról, Keleíporoszországból és Kurlandból átkarolják és egyidejűleg a Visztula- és a Narew-vonalat homloktámadással hatalmukba kerítsék. Az oroszok erődrendszerükben bizakodva, azt hitték, hogy legalább Lengyelországot tarthatják, azonban a szövetségesek fölényes támadó stratégiája a 16 erődöt hat héten belül feladásra kényszeritette és ezzel eldöntötte Lengyelország sorsát.

Brest-Litowsk eleste után augusztus végső napjaiban a mi legkülsőbb déli szárnyunk is támadásba mehetett át és 1915 végéig a következő vonalat érte el: Dnyeszter—Strypa— Ikwa, Dubnólól keletre, Putilowka—Korminpatak—Stvr. Tovább északra Lipót herceg és Hindenburg hadseregcsoportjai csatlakoztak.

Az újévtől január közepéig rettentő erő felhasználásával megindult úgynevezett újévi csata, amely Pflanzer és Bothmer ellen irányult, majd a Pripjetmocsaraktól délre és északra csaknem az egész harcvonalra átcsapó harcok, végül az oroszok márciusi offenzivája ezen a harcvonalon csak egészen lényegtelen változásokat tudott elérni. Ezzel szemben az 1916-iki nyári offenziva folyamán, amelynek célja az volt, hogy a súlyosan szorongatott olaszokat tehermentesítse és Romániát rábírja az ententehoz való csatlakozásra, augusztusig Bukovina legnagyobb része, Keletgalicia és Wolhynia egészen a Tatár-szorostól északi irányban Bródyn keresztül, Lucktól nyugatra és a Stochod mentén vezető vonalig az oroszok kezébe jutott. Románia beleavatkozása után Wolhyniában, Keletgaliciában és Bukovinában újból nagy támadások következtek, amelyek azonban semmiféle lényeges változást a helyzetben nem tudtak előidézni. Ezek a támadások 1917 januárjáig tartottak. Ezzel szemben a cári uralom bukása után az orosz hadseregben a szétbomlás jelei kezdtek mutatkozni.

Az uj orosz kormány azt a kijelentést tette, hogy hódítások nélküli békét akar kötni. Ennek megfelelően a következő hónapokban csöndes megegyezéssel fegyverszünet uralkodott, miglen Kerenszki az entente-hatalmak nyomása alatt 1917 nyarán uj offenzivát indított és mintegy 30 hadosztályt támadásra indított Lemberg ellen. A junius 29-én kitört offenziva az oroszoknak azt a sikert hozta, hogy julius elején a szövetségesek harcvonalát Koniuchynál néhány kilométerrel visszaszorították és birtokukba vették Kaluszt.

Eközben a szövetségesek erőteljes ellentámadást készítettek elő. Mig az oroszok tévedésbe ejtésére Kalusz vidékén erős támadásokat folytattunk, a főtámadásra rendelt erők Zborow— Zwizyn-nél szemközt gyülekeztek és innen törtek előre julius 19-én. Az orosz kötelékek, amelyeket a politikai felfordulás belsőjükben félig szétzüllesztett, nem tudtak elegendő ellenálló erővel szembeszállni a támadással és igy már néhány nap múlva az egész front a Kárpátokig és a román határig megingott. Augusztus első napjaiban a megszállott Keletgalicia legnagyobb része és Bukovina véglegesen felszabadult és ezzel az osztrák-magyar csapatoknak Oroszország ellen irányuló hadimüveletei befejezéshez jutottak, amelyet azután a brestlitowski békekötés pecsételt meg.