Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-08-10 / 32. szám

1918. augusztus 10. 3. oldal. lapolát és egyébkénti testi és szellemi épségét igazoló hatósági orvosi bizonyítványt. 4. A hadiárvának, illetőleg eltartásra kö­teles hozzátartozójának (anyjának, ennek nem tétében mindkét ágbeli nagyszüleinek) vsgyon­­talanságát, ille/őieg vagyoni állapotát és évi jö­vedelmét igazoló hatósági bizonyítványt. Ez a bizonyitvány arra is terjedjen ki, hogy a hadi­árvának van-e állandó jellegű tanulmányi vagy jótékonysági segélye és hogy az eltartására kö­teles hozzátartozó vagyonából vagy jövedelmé­ből a hadiárván kívül hány gyermeket tart el. A felvételi kérvényeket a felsorolt mellékle­tekkel felszerelve az Izr. Siketnémák Országos Intézete igazgatóságához (Budapest Vil., Bethlen­­tér 2. sz.) f évi augusztus 20 ig kell benyújtani. Budapest, 1918 julius hó. Gróf Teleki Pál. az Országos Hadigondozó hivatal elnöke. Katonai kitüntetések. A folyó év julius havában adományozott kitüntetések díszes sorozatát találja az alábbiak­ban az olvasó a komáromi és komárotnmegyei ezredek kötelékében szolgáló tisztekről. Őfelsége az ellenséggel szemben tanúsí­tott vitéz magatartásuk, részben pedig kitűnő szolgálataik elismeréséül a következő kitünte­téseket adományozta: a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a hadiékítmén tyel: Bergmayer Rezső 12. gy.-e. ezredesnek, egy gyalogezred parancsnokának, Verspyck Frigyes 12. gy.-e. alezredesnek; a voskoronarend 3. osztályát a hadiékit­­ménnyel és a kardokkal: az ellenség előtt elesett Stingl Rezső 12. gy.-e. főhadnagynak, Csömör Gyula 6. nehéz tüzérezred tart. főhad­nagynak, Nikolic Dániel 19. tábori vadász­­zászlóaljbeli századosnak, Nodroviczky Sándor 5. huszárezredbeli századosnak, Gosztonyi és Kövesszarvi Gosztonyi Sándor ugyanezen ezr. főhadnagynak, nemes Hödl Rezső őrnagynak a 29. gyalogezredben, beosztva a vezérkarhoz ; a Ferenc József-tend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel és a kardokkal: Vinczenti Já­nos 29. gy.-e. az ellenség előtt elesett főhadnagy élelmezési tisztnek, Schlosseggi Schlossarek Alfréd 5. huszárezredbeli alezredesnek; a katonai érdemkereszt 3. osztályát má­sodszor a hadiékitménnyel és a kardokkal: Müller Gusztáv cs. és kir. 29. gyalogezredbeli századosnak; a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadi­­diszitménnyel és a kardokkal: Pollák rn. kir. 3!. népf. gyalogezredben népf. századosnak, Kudler János 12. gy.-e. őrnagynak, Grosz Gyula 29. gy.-e. tart. századosnak, Szaich Ottó 19. kezébe kerültek. Minthogy időközben Boroevics és Böhm-Ermolli a San és Dnyeszter között előre jutottak, Linsingen pedig az oroszokat súlyos áttörési csata után a Dnyeszterig vetette vissza, Lemberg most már délről is fenyegetve volt. Ebben a helyzetben az oroszok a mi gyenge bukovinai keleti szárnyunk ellen inté­zett tömegtámadásokkal próbálták meg a hadi­­szerencsét a maguk oldalára téríteni, de Pflan­zer Linsingen további sikereinek kiaknázásával csakhamar maga is előre mehetett és junius közepéig egész Bukovina felszabadult az oro­szok alól. így az oroszoknak legkülsőbb keleti szárnyunkon elérhető sikerére annál kevésbé lehetett gondolni, minthogy a szövetségesek nyugati hadseregei megújított támadásokkal Lemberg felől oldalban fenyegették őket. Ezek a hadseregek áttörték a San és a Wereszyca közt vont három védelmi állást és Böhm-Ermolli támadó csapatja junius 20-án Lemberg erős erődítései előtt állott. Itt az oro­szok még egyszer megkísérelték, hogy elkese­redett ellenállást tanúsítsanak, de ez Böhm- Ermolli döntő támadása után összeomlott. Ju­nius 22-én a tábornok csapatai élén bevonult a városba. Minthogy a lembergi győzők az oldalába kerültek azoknak az oroszoknak, akik még a Dnyeszternél harcoltak, ezek most visszavonul­tak. Linsingen azután keleti irányba kanyaro­dott és elérte a Zlota-Lipát; Pflanzer csatlako­zott hozzá a Dnyeszter hosszában. Offenzív hadseregeink főzöme azonban a Bug és a Visz­tula között a brest-litowski vonal ellen hatolt előre, hogy az oroszok főerejét délről, Galiciá­>Komáromi Lapok < táb. vadász zászlóaljbeli főhadnagynak, dr. Rácz Artur 29. gy.-e. tart. főhadnagynak, Kole­­csányi Kálmán 12. gy.-e. tart. főhadnagynak, az ellenség előtt elesett dr. Szántó Gáspár 86. gy.-e. tart. hadnagynak, Csengeri Háczky Fe­renc 5. huszárezredbeii századosnak, nemes Kósa Zoltán 2. K. tüzérezredbeli tart. főhad­nagynak, Casanova Egon és Merisch János 12. gy.-e. tart. főhadnagyoknak, Ganz Bernát 12. gy.-e. tart. hadnagynak, Morvay Lajos 31. népf. főhadnagynak, dr. Ungár Aladár, a 31. h. gy.-e. beosztott népf. főhadnagynak; az ezüst vitézségi érem /. osztályát tisztek részére Navratil Rikárd 12. gy.-e. főhadnagynak; a legfelső dicsérő elismerést másodszor a kardok adományozásával: Szőts Farkas 19. táb. vadászzászlóaljbeli tart. főhadnagynak, Pod­­hrágyi báró Popper Lothar 5. huszárezr. tart. főhadnagynak, Teszler Géza 29. gy. e. tart. századosnak, Hanke Ferenc 5. árkász zászlóalj­­beli fart. főhadnagynak, Masron János 29. gy. e. tart. főhadnagynak, Pommer Alajos 33. tüzér­ezredbeli főhadnagynak. a legfelső dicsérő elismerést újólag a kardok egyidejű adományozásával: Klein Ervin volt 7. vártüzér zászlóajbeli, Ernst Péter 29. gy. e. főhadnagyoknak, Strodl Ferenc 12. gy. e. százados számvivőnek, Gretcs Árpád 19. tábori vadász zászlóaljbeli századosnak, Wiener Oszkár és Pfeifer Tivadar 29. gy. e., Postl Károly volt 7 vártüzér zászlóaljbeli tarí. had­nagyoknak, Ghyczy Kálmán 12. gy. e. tart. főhadnagynak, Bezdek Hugó ugyanezen ezred­­beli tart. hadnagynak, Major István 31. h. gy. e. főhadnagynak, dr. Mohácsy János népf. főhadnagynak, Dobrovits László 5. huszár ezred­­beli századosnak, Paíhó Gyula 12. gy. e. tart. hadnagynak, Beck Albert 29. gy. e. százados­nak, dr. Zetényi Csukás Béla 3. hegyi tüzér­ezredbeli ezredorvosnak, Samstag Ervin 11. nehéz tüzérezredbeli tartalékos főhadnagynak, Neumann Emil 6. nehéz tüzérezredbeli tart. főhadnagynak, Pallaghy Dezső 31. h. gy. e. ezredesnek, egy honvéd gyalogezred parancs­nokának, dr. Gergely (Grünhut) Sándor 31. h. gy. e. beosztott népfölkelő segédorvosnak, Jónás Tibor 6. nehéz tiizérezr. tart. főhadnagynak, dr. Ghyczy János 19. táb. vadász zászlóaljbeli tart. főhadnagynak, Lixl Rezső 12. gy. e. tart. főhadnagynak, Bartanek Ferenc 12. gye. tábori lelkésznek, Györke György 31. honvéd gye. századosnak, Szabó Pál 31. honvéd gye. be­osztott 17. honvéd gye. alezredesnek, a legfelső dicsérő elismerést a kardok ado­­mányozá ávrl: Herczeg László cs. és kir. 12. gy. e. tart. hadnagynak, dr. Blum János volt 7. vártüzér zászlóaljbeli tart. ezredorvosnak, Springwald Szaniszló 29. gy. e. alezredesnek (különleges alkalmazásban kitűnő szolgálatai­ért), Rosenberg Gyula 12. gy. e. tart. hadnagy­nak, Somogyi Károly 33. tábori tüzér, Radó Imre volt 7. várt. zászlóaljbeli, dr. Schmidt­hauer Vilmos 2. k. tüzérezredbeli és Seidler Henrik 11. nehéz tüzérezredbeli tart. had­nagyoknak, Vojacsek Ferenc 31. honv. gy. e. ♦art. hadnagynak (a bronz vitézségi érem ado­mányozásával), Havasi Jenő 31. h. gye. tart. főhadnagynak, nemes Fröhlich-Hauptmann Győ­ző 5. huszárezredbeli őrnagynak, Baron Ede 12. gye. tart. főhadnagynak, gróf Serényi Mik­lós 5. huszárezredben hadnagynak, gróf PAlffy József 5. huszárezr. tart. hadnagynak, Haydin Henrik 18. helyőrs. kórházbeli tábori lelkész­nek, Toók Gyula 31. népf. hadnagynsk, Ko­­lozsváry László 31. h. gye. hadnaeynak, a koronás arany érdemkeresztet a vitéz­ségi érem szalagján: Mecher Antal 29. gye. tart. főhadnagynak a vasúti szolgálat terén ki­tűnő szolgálatai elismeréséül, Ilosvay Lajos volt 7. várt. zászlóaljbeli tart. hadnagynak. A VÁRMEGYE. (f) Szabadságon. Dávidházy János, a csallóközi járás főszolgabirája egészségügyi okokból két heti szabadságra távozott. (f) Szabadságról- Karcsay Miklós másod­főjegyző és dr. Alapi Gyula vármegyei főlevél­­tárnok, közélelmezési előadó szabadságukról visszaérkeztek. (f) elismerő okleuél. A földmivelásügyi miniszter Lózert Kálmán földbirtokos, gazda­sági tudósítónak számos éven át kifejtett buzgó működéséért elismerő oklevelet adományozott. (f) Helyettes köroruos. A íóváros-vidéki üresedésben levő körorvosi állás teendőinek el­látására dr. Weiner Dávid tóvárosi orvos nyert megbízatást. (f) fi oármegge rummal ualó ellátása. A pénzügyminiszter a közönség rummal való ellá­tására 252 hektoliter finom alkoholt utalt ki az alispán részére, melyből 40 százalék alkohol térfogatú rum lesz készítendő. Ebben az ügy­ben Asztalos Béla alispán elnöklete alatt pén­teken értekezlet volt, amelyen a szétosztó bi­zottság tagjai vettek részt; dr. Alapi Gyula közélelmezési előadó ismertette az ügyet és javaslatára a szeszkészletből a területi beosztás alapján két vármegyei és négy városi rumkészitő kereskedő fogja előállítani a rumot. A szétosztás Bánya Sándor pénzügyi tanácsos tervezete alapján történik. Az egész rum mennyiség felét a korlátlan italmérők, egy negyedét a korlátolt ifalmérők, egy negyed részét munkás jóléti in­tézmények kapják, literenként 13 K árban. Az elárusitás jegyek ellenében történik. ból és északról, Keleíporoszországból és Kur­­landból átkarolják és egyidejűleg a Visztula- és a Narew-vonalat homloktámadással hatal­mukba kerítsék. Az oroszok erődrendszerükben bizakodva, azt hitték, hogy legalább Lengyel­­országot tarthatják, azonban a szövetségesek fölényes támadó stratégiája a 16 erődöt hat héten belül feladásra kényszeritette és ezzel el­döntötte Lengyelország sorsát. Brest-Litowsk eleste után augusztus vég­ső napjaiban a mi legkülsőbb déli szárnyunk is támadásba mehetett át és 1915 végéig a következő vonalat érte el: Dnyeszter—Strypa— Ikwa, Dubnólól keletre, Putilowka—Kormin­­patak—Stvr. Tovább északra Lipót herceg és Hindenburg hadseregcsoportjai csatlakoztak. Az újévtől január közepéig rettentő erő felhasználásával megindult úgynevezett újévi csata, amely Pflanzer és Bothmer ellen irányult, majd a Pripjetmocsaraktól délre és északra csaknem az egész harcvonalra átcsapó harcok, végül az oroszok márciusi offenzivája ezen a harcvonalon csak egészen lényegtelen változá­sokat tudott elérni. Ezzel szemben az 1916-iki nyári offenziva folyamán, amelynek célja az volt, hogy a súlyosan szorongatott olaszokat tehermentesítse és Romániát rábírja az entente­­hoz való csatlakozásra, augusztusig Bukovina legnagyobb része, Keletgalicia és Wolhynia egészen a Tatár-szorostól északi irányban Bródyn keresztül, Lucktól nyugatra és a Sto­­chod mentén vezető vonalig az oroszok kezébe jutott. Románia beleavatkozása után Wolhyniá­­ban, Keletgaliciában és Bukovinában újból nagy támadások következtek, amelyek azonban sem­miféle lényeges változást a helyzetben nem tud­tak előidézni. Ezek a támadások 1917 január­jáig tartottak. Ezzel szemben a cári uralom bukása után az orosz hadseregben a szétbom­lás jelei kezdtek mutatkozni. Az uj orosz kormány azt a kijelentést tette, hogy hódítások nélküli békét akar kötni. Ennek megfelelően a következő hónapokban csöndes megegyezéssel fegyverszünet uralko­dott, miglen Kerenszki az entente-hatalmak nyomása alatt 1917 nyarán uj offenzivát indított és mintegy 30 hadosztályt támadásra indított Lemberg ellen. A junius 29-én kitört offenziva az oroszoknak azt a sikert hozta, hogy julius elején a szövetségesek harcvonalát Koniuchy­­nál néhány kilométerrel visszaszorították és bir­tokukba vették Kaluszt. Eközben a szövetségesek erőteljes ellen­­támadást készítettek elő. Mig az oroszok téve­désbe ejtésére Kalusz vidékén erős támadáso­kat folytattunk, a főtámadásra rendelt erők Zborow— Zwizyn-nél szemközt gyülekeztek és innen törtek előre julius 19-én. Az orosz kö­telékek, amelyeket a politikai felfordulás belső­jükben félig szétzüllesztett, nem tudtak elegendő ellenálló erővel szembeszállni a támadással és igy már néhány nap múlva az egész front a Kárpátokig és a román határig megingott. Au­gusztus első napjaiban a megszállott Keletgali­cia legnagyobb része és Bukovina véglegesen felszabadult és ezzel az osztrák-magyar csapa­toknak Oroszország ellen irányuló hadimüve­­letei befejezéshez jutottak, amelyet azután a brestlitowski békekötés pecsételt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom