Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-16 / 46. szám
HarminükiSeneedik évfolyam Komárom, ISIS. november S6. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre : Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Politikai és társadalmi lap. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYDLA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. mit tehetünk mi gyönge emberek az elemek tobzódása ellen, mely földöntúli erővel söpri el a régi rendet, világokat sülyeszt el és újakat teremt ? Megindult a nagy lavina és ki volna erős elébe állani a förgetegnek, mely a magasságból rémitő erővel zuhan le a mélységbe ? A történelmi változás elsöpörte a királyságot és mint egy uj sziget a háborgó tengerből, emelkedik ki a demokrácia szellemében megtisztult uj Magyar5 ország. Az ezeresztendős magyar királyságtól bucsuzkodik az idő, a régi kacagányos dicsőség ezeresztendős ragyogása elhalványodik és felderül az uj csillag, mely friss fényt hint a fáradt, megtépett magyar mezőkre, a köztársaság csillaga bontja ki fényét a keleti égbolton. , ÁU.zenvedtük a háborút, áíkinlődtuk ezer gyötrelmet, naegskratjr.k- fekete gyászát, de kiengesztelésül és vigasztalásul kapjuk a Béke nagy ajándékát, a függetlenséget, szabadságot s a nép uralmát. És nekünk legnagyobb kötelességünk megóvni a drága ajándékot mocsoktól, szennytől, testvérharcban kiömlő vér sötét foltjaitól. Megbékéltünk ellenségeinkkel, hőköljünk ki önmagunkkal is. Olyan nagy munka vár itt most mindenkire, hogy kár egy csöpnyi erőt i? eltékozolni másra. A sok milliónyi magyar szív dobbanjon össze egy közös gondolatban, a szeretetében, a megértéséoen, a sok milliónyi magyar kéz, mely elfáradt, elernyedt a küzdelemtől, ujult erővel, ujult energiával fonódjon össze egy célra, a haza ujja alapításának munkájára. Most már nem meghalni, most már élni kell a hazáért. Élni és dolgozni. A frontokon moií már csend van. Az a csend, amelyért í égy esztendőn által sóhajtoztunk, imádkoztunk. Legyen hát idehaza is csend, a munka csendje! Fel kell emelni a munka szerszámait és dolgozni, alkotni siessen mindenki a független, szabad, uj Magyarországért. Nagyot vét szegény Magyarország ellen, aki itthon harcot hirdet, aki bujtogat, fosztogat és eue izgatja a népet. Az ilyen segit elteme ni a magyar nép Magyarországát! Fel tehát a murvára, nemzetünk uj életéért, az uj Magyarországért, a magyar Köztársaságért! A nők munkája. Fogadjuk a harctéri katonákat! Fontos, mindennél fontosabb, életbevágó munka vár a magyar nőkre ezekben a válságos napokban ... Olyan munka, amelyet férfiak nem végezhetnek, amelyet csak a megértéssel, szeretettel, gyöngédséggel telt női lélek láthat el sikerrel, jó eredménnyel . . . A hazatérő katonák, a harctérről megérkező véreink fogadtatása az a munka, mely nélkül a lelkek rendje, a lelkek egyensúlya semmiképpen nem állhat helyre. .. Csak a magyar asszonyok, csak a magyar leányok szerelhetik le a lelke mélyéig elkeseredett, vérengző ösztönei játékává lett katonát, csak a magyar nők lelke melegségétől alakulhat át a harcterek, lövészárkok, földalatti barlangok ragadozó, vérengző fenevadja a Béke munkás szelid polgárává 1 Ki hát a vasutakhoz, asszonyok, leányok! Akinek szive van, akinek lelke van, aki szereti a hazáját, nemzetét, ne maradjon otthon, áldozza fel a kényelmét, siessen fogadni lerongyolódott, kiéhezett hőseinket! i|yjj| Komárom, hála a magyarok Istenének — jó példával, fényes példaadással jár elől ezen a téren is! A komáromi hölgybizottság fáradíuüMn, á!dozcíká?._-tagj _a Lcf'-ii Antalné úrnővel élükön becsülettel tejesitik a magyar nőkre váró szent kötelességeket! Nap nap után kora reggeltől késő éjszakáig ott sürgölődnek a pályaudvaron s dolgoznak szinte emberfeletti erővel, be meg is van az áldásos eredménye . . . Amelyik katona a komáromi állomáson keresztül tér vissza otthonába, az nem fog zavarogni, nem fog fosztogatni, az a békét és megértést, a szeretetet viszi el a falujába s támasza lesz a forradalom folytán megbomlott rendnek, nyugalomnak. Úgy értesülünk, hogy a hölgybizottság ÍBÚIMÉ a jgffl ' | taM Lapok iflm; t-JP alapjaira! SÉTA. Irta: Schmidt iMária. Két iskola találkozott, lányok és fiuk, érettségi után, majálison. Ismerték egymást jól. Hiszen éveken át egymás szomszédságában tanultak, ugyanazon az utcán járlak, társaságban gyakran elbeszélgettek. Most nagy volt az öröm! Lelkes, komoly és hazafias. Ozsonna felé az erdő szélén majdnem összeölelkeztek. A sok tréfa után fel is hangzott: „Hazádnak rendületlenül . . .“ azután megint mulatság, mindenféle ártatlan, fiatalos mulatság! Az öregek meghatottak voltak. Nagyon komolyaknak és nagyon gyerekeknek érezték magukat ők is. Gyepeztek, járkáltak, mozogtak ide-oda. A csoportok folyton változtak és az emlékek egymást kergették. Egy mama és egy nagyapa sétáltak az árnyas utón. A napsugár bujkált a fák között. Amikor pádhoz értek, leültek. Az asszony kicsit neki pirult, a férfiúnak szelíd könny csillogott a szemében: — Mi is voltunk fiatalok, egyszer régen. A férfi megfogta a keskeny kezet, tartotta sokáig. — Már nem fél tőlem ? — Nem, nem — ragadta meg kitörő bizalommal a másik. — Olyan jó igy! — Ugy-e jobb igy? . . . Lássa. Én mindig tudtam, hogy nem szeret igazán, csak hiszi. De most szereti a férjét? — Nagyon! — Jól esik látnom ! — Tudom. De igazán elhiszi, hogy magát sohasem szerettem ? Az az érzésem, hogy nem hiszi. — Ugyan édes lelkem, hát még mindig rósz érzésének kell lennie velem szemben ? ! Ne legyen olyan gyerek. Nézze, ott vannak a gyerekek! Mi már öregek vagyunk, még maga is. Őrizze ezt a szeretetet, ami olyan nagy, hogy egyszer valamikor szerelemnek hitte! — Régen volt. Annyi minden történt azóta, igy én mndig szívesen gondolok rá viszsza. Csak egyszer, mondja, ugy-e egyszerj[elhitte ? ! Kihúzta magát, kihívóan nézett rám, várta a hatást. Megrémültem, bennem hirtelen összeomlott minden. Megéreztem, hogy csacsi kislány vagyok még, aki semmitsem tud: se érezni, se védekezni, csak irtózni tud az élettől! Akkor nem éreztem sem szeretetet, sem barátságot, akkor borzasztó volt! Mondja, miért kelieít ennek igy lenni ? Máskép olyan szép volna! — Istenem miért? Magának igaza van, de ne haragudjék! Most már nem szabad haragudnia 1 Azóta sok mindent megtanult, tudhatja, hogy az élet és a természet néha kegyetlenül csúnya a férfiakkal. Vannak pillanatok, amikor mindent sötétnek látnak. Nem lehet máskép. Nagy dolog, ha egy pillanat és nem több. Elmondhatom nyugodtan, hogy „mindig“ tiszta barátsággat néztem magára. No nézze, ülhetne máskép ilyen fényes diadalt a jóság közöttünk ? 1 — Köszönöm! Nem is hiszi, mennyire köszönöm. Sok idő eltelt azóta és mindig- annyiszor elábrándoztam ezeken a dolgokon Míindeuki tudja, elis- = POLITZER IVIOR meri és elmondja, hogy ------ Komárom, Nádor-utca 19, =*-=-■ üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig Hivatárub, feHérnemüel^ stb. l^apliatól*.
