Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-09 / 45. szám
2. oldal. 1918. november 9 »Komaromi jLapok« K., dr. Kiss Gyula, Marcsa József, N. N., Szunyoghy testv., Dobos László 50—50 koronát. — További adományokat kérünk Vargha Sándor, a Nemzeti Tanács elnöke, F. Szabó Géza polgármester, dr. Éliássy Sándor főkapitány, vagy Fried Jenő, a Nemzeti Tanács pénztárosához küldeni. Adományokat lapunk kiadóhivatala is elfogad, hirlapilag nyugtáz és készséggel eljuttatja rendeltetési helyükre! Ma értesültünk róla teljesen hiteles forrásból, hogy a komáromi lányok lobogója milyen korszakos szerepet játszott a forradalomban. A komáromi lányok ugyanis még 1915-ben egy nemzetiszinű selyem zászlót ajándékoztak a harctérre induló 6-ik nehéz tüzérezrednek. Ezalatt a zászló alatt vonultak fel a Budapesten állomásozó G-os nehéz tüzérek a forradalom első napján a Nemzeti Tanács elé, hogy bejelentsék csatlakozásukat s később ezalatt a zászló alatt tette le az egész budapesti helyőrség az ünnepélyes esküt az uj, független Magyarországra! A komáromi lányok tehát büszkék lehetnek a zászlójukra, mely mint első köszöntötte az uj Magyarországot! Nehogy a később reánk következő esemény viharok közt megfeledkezzünk róla: már most, sürgősen kellene intézkedni, hogy a komáromi lányok zászlója mint nagyértékű történelmi ereklye, a Múzeumba kerüljön! _________________________ Megalakult a Vörös Gárda! A komáromi Vörös Gárda megalakulását ad nirt az alábbi felhívás: Munkások! Elvtársak! Komáromban megalakult a szociáldemokrata munkásokból álló munkásőrsereg a Kultúrpalotában, mely a Vörös Gárda nevet vette fel. Felhívunk benneteket, hogy a gyárakból és mindenünnen, tehát bármilyen őrségnél teljesítetek is szolgálatot, jelentkezzetek haladéktalanul a Kultúrpalotában, hogy méreteiben minél nagyobbá, hatalmasabbá tegyük a gárdát, amely a forradalom eredményeit és a közbiztonságot hivatott biztosítani. A „Vőrösgárda“ kötelékébe beléphetnek mindazok a munkástársaink, akik eddig nem jelentették be belépésüket, akár állandó, akár pedig cirkáló szolgálatra. Jelentkezni lehet vasárnap egész délelőtt folyamán a Kultúrpalotában, hol a szolgálatra és díjazásra nézve megfelelő felvilágosítás nyerhető. Elvtársak! Nekünk egy táborban a helyünk minden vészben, viharban. Nekünk egybe kell forrnunk most is mindannyiunknak és meg kell mutatnunk, hogy mi nagyok, hatalmasak, félelmetesek vagyunk. Éljen a közbiztonság célját szolgáló forradalmi szociáldemokrata munkásság ! Éljen a komáromi „Vörösgárda 1" Komárom, 1918. november hó 8-án. Testvéri üdvözlettel a komáromi Munkás Tanács. Vasúti biztosító HzeWg felállítása. A katonai parancsnokság az alábbi felhívást bocsájtotta ki: Katonák! Nem lesz mit ennünk, ha megállanak a vonatok, ez a békét és nyugalmat veszélyezteti. Vasúti nemzetőrség felállítását határoztam el. Ezt az őrséget kizárólag csak a vasúti forgalom biztosítására használjuk. Minden katona, aki megérti ennek óriási fontosságát, sorakozzék zászlónk alá. A vasúti nemzetőrség minden katonája napi 25 koronát és teljes ellátást kap. Aki pedig vasúti nemzetőri szolgálatát becsülettei befejezte, szolgálati idejéhez mérten földet, állami vagy egyéb alkalmazást kap. Erről a magyar kormány törvény utján fog gondoskodni. Jelentkezzetek a tartózkodási helyetekhez legközelebb eső katonai (nem pályaudvar) állomásparancsnokságnál. A szGCiáliieiíiokfala párt népplrá. A komáromi szociáldemokrata pártszervezet is kivette részét a mozgalmas nagy napok izgalmas munkájából. Az ő kitartó munkájuk a békéért, a demokratikus, független Magyarországért, a titkos és egyenlő választójogért nem uj keletű, régi harcosai ők már azonak a demokratikus elveknek, amelyek hogy olyan gyorsan diadalt ülhettek most, jórészt az ő érdemük. Vasárnap d. e. röpcédulákat osztogattak az utcákon, amellyel d. u. 3 órára népgyülést hivott össze a pártszervezet a Klapka-térre. í1 ' ----------------------átszőtt, egy néhány régi jó barátja szerint csillogó tekhnikával, művésziesen hegedült. Így teltek a napok fásult józansággal, szürke ébrenlétben. És egyszerre jött a mindent meg rázó vihar, a nagy háború. Térey Jancsi is elment a többivel. A felesége meghökkent, talán ott marad az a szép barna fej, talán örökre lezárulnak azok a csodás, sötét szemek! Idegesen kapkodott, — most már magányos életében, — a templomokat bújta, egy összefüggő napot sem élt, a háztartás felfordult és tulfeszült idegekkel, ijedt elhagyatottságában beállt ápolónőnek. Beosztották négy tiszt mellé. Lassan-lassan elmúlt az első napok izgalma, a Térey Jancsi muzsikáló hangját már nem lehetett hallani, eleinte alig észrevehető, de mindinkább sűrűsödő köd borult a távollevő szépségére. Aztán meg itt a jelenben mellette volt négy jókedvű, csinos fiú, ha nem is olyan nagyon szépek, mint Jancsi, de itt voltak; és ahogy a percek fogytak és növekedett a múlt, úgy nőtt újra hatalmas fává a kis Téreynében az életkedv. Elmúlt a tél, közelgett a tavasz. És egy délután, amikor a felhők rongyos, kopott ruhába öltözött, hosszúlábú nyurga csavargókként rohantak a koratavaszi égbolton, megjött Térey Jancsi betegen. Színesedni, illatosodé akart a levegő, de nem igen sikerült még, mint egy kis éretlen bakfisnak a nagylánykodás. Néha-néha éles, hideg szél csapott végig az utcán, mintegy fékezni akarva az éledő természetet. Az egész tavaszelő egy koraszülöttre hasonlított, volt benne valami furcsa, szánandóan szomorú és mégis az örök élet lehelletét keltette. Bármilyen volt, de végeredményben itt állt, még ruha nélkül ugyan, ócska kalapját mélyen a szemébe huzva, esőverten, de itt volt és kopogott az Idők ajtaján a tavasz. Mikor a vonat Pest felé közelgett, Térey Jancsi valami bizsergést érzett, valami vágyat, valami fény, valami melegség, egy mosoly, egy kis megértés után. A felesége természetesen kiment elébe a vonathoz. Alkonyodott. A gázlámpák már itt-ott felcsillanó, holt A jelzett időre nagyszámú sokaság gyűlt össze. Polgárok, katonák, nők és férfiak vegyesen, akik élénk figyelemmel, nagy tetszés sürü éljenzés között hallgatták meg a szónokokat. A városháza erkélyéről a következők tartottak gyújtó, tüzes, hazafias beszédet: Süttő József budapesti kiküldött, Árvay András, az ismert komáromi szociálista szónok, Andorka hadnagy, dr. Földes tábori lelkész és Trabl hadnagy. A pesti kiküldött ismertette a helyzetet, a már elért és a közel jövőben elérendő eredményeket. Javaslatára kimondották, hogy megalakítják a munkás tanácsot, s ennek ülésezési helyéül elkérik a polgármestertől a ku’turpalota nagytermét. A többi szónok is lelkesítette a hallgatóságot az eszmék melletti kitartásra, a rendre és a békére. Trabl hadnagy az asszonyokhoz intézte szavait, kérve őket, hogy hazatérő szeretteiket csillapítsák, hogy türelemmel várjanak rövid ideig, minden szenvedésnek vége szakad. A nagyszámú közönség lelkes hangulatban oszlott szét, éltetve a köztársaságot, a független Magyarországot. A munkás tanács megalakulása. Hétfőn este ? órakor a kultúrpalota dísztermében nagyszámban jöttek össze Komárom munkásai, akiknek tömött soraiban igen sok nő is helyet foglalt. Árvay András hosszabb, lelkes hangú beszéddel tüzelte, növelte a figyelmes hallgatóság érzelmeit.^ A sürü éljenzéssel fogadott gyújtó beszéd után Grabner József szólalt fel röviden, majd Puzsér János ajánlatára, ki egyben felolvasta a megalakítandó munkástanács tagjainak névsorát, a népgyülés egyhangúlag megválasztotta a komáromi munkástanácsot, mely a következő tagokból áll: Tarcsi Sándor, Grabner József, Balázs László, Puzsér Lajos, Puzsér Endre, Maurer Imre, Szabó János, Brückner Ferenc, Panyi József, Komlósi Lajos, Farkas Dezső, Szekeres János, Szalai László, Lidi Ferenc, Spacsek Mihályné, Vörös Lajosné, Körmendi Mariska, Árvái Rózsi, Németh Józsefné, Kádi Ferenc, Horváth János, Háber Károly, Gábris Józsefné, Varga Mariska, Prodovszki Mariska, Szabó Gyula, Prodovszki Lajos, Kohn József, Drexler Miksa, Kecskés Dániel, Ambrózi Gergely, Gulyás Sándor, Béres István, Fischer Ferenc, Grünbann Dezső, Uttó János, Zámbó Géza, Rechnitzer Mór, Lipka Mihály, Szolcsányi József, Frenc Adolfné, Horváth Lajos, Varga Juliska, Grabner Margit, Médi Sándor, Varga Mariska, Hozleitner Ilonka, Neuhauser Lipót, Silber Ármin, Brikk Frigyes, Hegedűs Lajos, Hanenkampf Károlyné, Fehér János, Paulovits Károly, Miklós István, Fehér szemébe nézve, amint a kocsi a vizes kövezeten a pályaudvar felé robogott, Téreyné valami kelletlenséget érzett. Csúf! gondolta magában és lehunyta a szemét. Megijedt a gondolattól, hogy most már egyedül az urával kell majd törődnie és az előre sejtett unalom utálatosnak tetszett. Mikor Térey Jancsi a felesége unott arcát látta, hirtelen elfogta megint a régi undor, az a vágy, mely úrrá vált rajta tiz percen át, a saját vérébe fűlt. Érezte, hogy mennyivel melegebb, barátságosabb a lövészárok, a becsületes, nyiltszivü magyar legényekkel, egy rideg, szeretetnélküli otthonnál. Három hétig ápolta a felesége s mikor lejárt a szabadsága, újra visszament oda, ahol még mindig szívesebben volt, mint otthon. Teltek a hónapok és mire beköszöntött a vénasszonyok nyara, egy csendes melankóliával kezdődő, később véres csatáju napon, egy golyó szaladt át a tüdején. A kis vidéki kórházban, mikor kérdezték hogy nem akar-e Pestre kerülni, szinte ijedte’ Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor hajasoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
