Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-27 / 30. szám
Hamraekiiencedik évfolyam. 30. ssám. Komárom, ISIS. Julius 27. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és tártadalui lap. Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szára ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Lapvezér: TUBA JANOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Fellel© jubllem ISS4. Julius 25. Ki ne emlékeznék arra a felhős, borongós nyári estére, amikor megjött a hire, hogy Szerbia nem fogadta el a hozzá intézett ultimátumot s hogy Giessl báró, monarchiánk szerbiai követe elhagyta Belgrádot ? Ennek a felhős, borongós nyári estének a fülledt párázatában született meg a most már teljes négy esztendeje dúló világháború . . . Csak négy esztendeje ? . . . Kérdezzük levegőtlen tüdővel, szorongó lélekkel. Jogos kérdés, mert hisz ezalatt a négy hosszú esztendő alatt többet szenvedtünk, mint más, boldogabb nemzedék négy évtized alatt . . . Bizony, bizony ma már alig tudjuk visszaképzelni magunkat az 1914. évi július 25-ike előtti boldogabb világba, mikor még a Béke volt az uralkodó planéta. Mikor még a nagy jó dolgunkban csak egymás között veszekedtünk, (ezt különben most is megtesszük), mikor még bőségben, gond nélkül éltünk a mi állítólag tejjel-mézze! folyó Kánaánunkban s mikor még nem rajzottak a hadi ékítménnyel ellátott különféle érdemkeresztek, de nem nőtt ki az a sok ezer szomorú fakereszt se hősi halált halt véreink idegen földbe ágyazott sirgödrei felett . . . 1914. julius 25-ike, bizony nem vagy te egyéb távol idők ködéből felénk foszforeszkáló nagy síri lámpánál. Bizony a te fényköröd kékes gőzében fekete árnyak mozognak, anyák, hitvesek, testvérek, menyasszonyok ijesztő, hazajáró kísérteiéi . . . Szinte önként tolul élőnkbe a kérdés a világháború millióktól megátkozott fekete jubileuma alkalmából, hogy az a kiszám ithatatlan véráldozat, mely a jövő érdekében kiontatott, megtermékenyíti e csakugyan a ránk következő nemzedékek vetéseit s az a mérhetlen szellemi és anyagi kincstömeg, mely a háború alatt véges emberi felfogásunk szerint veszendőbe ment, meghozza-e áldásos gyümölcseit a Jövő számára? Meg fogja hozni . . . Sziklaszilárd hittel, -vértanúi rendíthetetlen akaraterővel, vak bizalommal hisszük, hogy meg fogja hozni, mert e hit nélkül, a jelennek a szent és senki által nem feszegethető dogmája nélkül belehullanánk a kétségbeesés örvényébe s nem tudnánk büszke daccal, férfias elszántsággal, kellő lelki emelkedettséggel a szemébe nézni a még ránk váró szenvedéseknek . . . Ezekkel a gondolatokkal, ezzel a hittel lépünk át a háború ötödik esztendejébe. Igaz, hogy ma már teljesen széjjelfoszlott a háború minden költészete, még az is, melyet a frontmögötti országrészek távlata nyújtott neki. Igaz, hogy ma már nem a háborueleji meleg napok trópusi levegőjében röpködünk, mint csillogó lepkeraj a verőfényen, hogy rég leszállottunk a realitás rideg talajára, hogy a földön döcögünk, a valóság sarát tapodjuk. Annál nehezebb hát a kitartás, az összeszoritott fogakkal való szenvedés, a férfias nyugalom megőrzése. Nehéz, de nem lehetetlen . . . A magyarok Istene nem fog elhagyni bennünket ezekben a válságos napokban s lelket ad a lelkűnkbe, szivet a szivünkbe, hogy rendületlen megálljunk az idők tengerének e vészes hullámzásai között, hogy becsülettel és dicsőséggel oldhassuk meg a lehetetlenség határán mozgó óriási feladatokat, hogy minden vérveszteségeink dacára is Főnixként megujhodva kerüljünk ki az ellenségeink által gonoszul reánk erőszakolt szent önvédelmi ■ háborúból. Értsük meg egymást, magyarok s legyünk egyek a haza védelmében, a haza szeretetében! . *....................................... ■ "■■■— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. G Komárom elesett hősei. ] Statisztika a háború négy esztendejéről. A halottak kara. — Konrad Ferdinand Meyer. — Vagyunk mi halottak sokannyi ezeren, Mint ti a nagy földön, mint ti a tengeren. Mi nagy tettek magját vetve hagytuk rátok, Ti sarlót suhintva a vetést vágjátok. S amit mi elkezdtünk, amit befejeztünk, Attól zúg az erdő odafenn felettünk. Miénk volt az átok, gyülöiség, szeretet, Mely dobogtat most is emberi sziveket; És az örök Törvény, mit föltártunk régen, Kormányoz még mindig mindent földön s égen. Nagy alkotásaink, képek, szobrok, zenék Kivívják a babért, hírünk uj fényben ég, Emberi célokért küzd még most is agyunk — Tiszteljetek minket! — Mert mi sokan vagyunk! Fordította: HAASZ MIKLÓS. A Komáromi Lapok 1914. évi október 31-iki számában jelent meg ez a vers, éppen a temetők ünnepére, melynél alkalmasabbat jelen cikkünk homlokzatára alig illeszthettünk volna. Annál ideiliőbb és aktuálisabb most e hangulatos költemény, mert a derék Haasz Miklós fordította azt le annak idején németből, aki két évvel később maga is a csatatéren áldozta föl 20 éves fiatal életét a hazáért s most ott énekel ő is a halottak szomorú karában. „. . . Tiszteljetek minket! Mert mi sokan vagyunk!“ Igen, mi tisztelünk benneteket, megdicsőüií halottaink ! Nem azért, mert sokan vagytok, hanem a véretek hullásáért, a jövőnek hozott szent áldozataitokért. Megilletődve gyújtjuk meg neveitek előtt az emlékezés fáklyáját e szomorú jubileum alkalmából. Komáromi halottak, nyugodjatok békével! * A alább következő névsorban azokat a köztünk élt vagy itt született komáromi embereket iktatjuk ide, kik a lefolyt négy esztendő alatt a hazáért a csatatéren hősi haiált haltak vagy harctéren szerzett sebesülésük (betegségük) folytán kórházban hunytak el. Névsorunk csakis a Komárom városi elesettekre vonatkozik, mert a megyebeliek lisztáját egyéb nehézségektől eltekintve helyszűke miatt sem közölhettük volna. Az összeállítás hiteles anyakönyvi bejegyzések alapján történt. Mindenki tudja, olis- _ POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy -------- Komárom, Nádor.utca 19, ..-■ üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatáru^, fehérneműéig stb.
