Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-28 / 52. szám
4. cidal. „Komárom! Lapok 1918 december 28. jön a sor és inkább abban bizunk, hegy a Kereskedők Testületé és az Ipartestület kezébe fogja venni a dolgot és a rekvirálást mielőbb, mert sürgősen szükség van arra, ki fogja forszírozni. A másik szintén igen fontos kérdés: a háborúból visszatért iparosok és kereskedők angyagi támogatása. Ez nehezebb ügy, nagy megfontolást, körültekintést igényel. A kormány ugyan nagyon előnyös kölcsönt nyújt a hadból visszatért iparosok és kereskedők támogatására, azonban ez a kölcsön — sok esetben — nem elég ahhoz, hogy a teljesen vagyontalan iparos és kereskedő megindulhasson. Hogy csak egy példát említsünk: 3000 K. kölcsön elég egy cipésziparosnak ahhoz, hogy mesterségét megkezdhesse, de nem elég egy kis kereskedőnek. Szükségesnek ítéljük tehát, hogy a kölcsönök nyújtásánál ez a körülmény is figyelembe vétessék. Az üzletek kiadásánál nálunk is, fővárosi mintára, szinte meghonosodott az u. n. lelépési dij. Üzlethelyiséget csakis úgy lehet kibérelni, ha a jelenlegi tulajdonosnak néha százakat, máskor ezreket fizetnek. Sürgősen szükség van tehát arra, hogy ez a káros rendszer azonnal megszűnjön. Azok az iparosok és kereskedők, akik a négy és fél éves háborúban becsületesen teljesítették kötelességüket, kell, hogy a háború elmúltával a legteljesebb védelemben és támogatásban részesüljenek e város falai között. Robbanás a VI. várerődben. Egy halott és egy sebesült. Mi okozta a robbanást? A vizsgálat folyik. — Saját tudósítónktól. — Kedden délután, pár perccel fél kettő után irtózatos dörrenés és hatalmas rázkódás rázta meg a levegőt és a házakat, száz és száz ablak és kirakat üveg hullott éktelen nagy csörömpöléssel a földre. A szobákban tartózkodók rémülten szaladtak ki a lakásaikból, azt hívén, hogy földrengés rázta meg öreg városunkat. Az utcák közönségén általános pánik vett erőt. Senki sem tudta, hogy mi történt. A leg kalandosabb liirek pillanatok alatt születtek meg és járták be a várost s találtak, a könnyen hívőknél, hitelre. A csallóközi állomás felől az irtóztató robbanás után óriási füstfelhő szállt az égnek. Először az első pillanatokban mi is azt hittük, hogy a gázgyár robbant fel s csak pár perc múlva tudtuk meg a valót, a melyet nyomban igyekeztünk a megrémült közönséggel közölni. A robbanás a VI. szánni várerődben történt, a hol nagy mennyiségű robbanó anyag volt felhalmozva. Az robbant fel eddig ismeretlen okból. A szerencsétlenségnek egy halottja és egy sebesültje van. A robbanásról tudósítónk az alábbiakban számol be: Fábri János rendőrbiztos, ki a robbanás színhelyén pár perccel a robbanás előtt járt, a következőket mondott. — Nyomozási utón voltam és négy szekér lopott holmit találtam a Szúnyog csárdában elrejtve. Visszajövet a VI. számú várerődben voltam, a hol észrevettem, hogy az egyik raktár ajtaját feszegették. E felfedezést közöltem az őrrel és figyelmeztettem, hogy óvatos legyen. Alig hagytam el a várerődöt, nyolc perc múlva megtörtént a robbanás. Ismét a helyszínére mentem. Ezen a helyen négy katona teljesített őrszolgálatot. A robbanás következtében egy életét vesztette, az irtózatos légnyomás darabokra szaggatta, egy sértetlen volt, mig a negyedik őrt nem találtam. A robbanás után katonai és polgári bizottság ment ki az erődbe és helyszíni szemlét tartott, a rendőrség peg nyomozást indított. A VÁRMEGYE. (t) fl komárommegyei jegyzők nemzeti tanácsa a következő tagokból áll: A csallóközi járásból: Komjáthy István, Zongor Győző, Sörös István, Dolovcsák Dezső, Kathona Dezső. A tatai járásból: Recsák Géza, Kábik Ödön, Lángh József, Szallerbek Dezső, Halmos Antal. A gesztesi járásból: Szakáll Rezső, Ágoston József, Mandula Imre, Giczey Sándor, Vittek János. Az udvardi járásból: Soós Ferenc, Vaska István, Nemes Jenő, Biró Ödön, Kürthy Győző. Elnökké: Szakáll Rezső lett megválasztva. (t) Állandó uálasztmány. A vármegye téli rendes közgyűlését megelőző állandó választmány december 28-án d. e. 10 órakor tartja ülését. (f) Pályázat. Az udvardi járás, megüresedett főszolgabírói állására Csányi László tb. főszolgabíró benyújtotta pályázati kérvényét. (t) fl központi uáiaszlmány ülése. Asztalos Béla alispán a központi választmány ülését december 28-ára hívta egybe, mely az 1919. évi képviselőválasztók névjegyzékének megváltoztatásával foglalkozik. (t) Pályázat szolyabirói állásra. Az üresedésben levő főszolgabírói állás betöltésével esetleg megüresedő szolgabirói állásra dr. Alsóborsai Csorba István vármegyei aljegyző, tb. szolgabiró is benyújtotta pályázati kérelmét. (f) ÍTlayyarország területi épségének uédelir.i ligája megkeresést intézett a vármegye közönségéhez csatlakozás tárgyában. (t) mepbizalás. A vármegye kormánybiztosa Juth Henrik jegyzőt helyettesítette a csallóközaranyosi jegyzői állásra. (f) megszűnik a podgyászuizsgálat. A közélelmezési miniszter a podgyászvizsgálatot 1919 január 1-től kezdve további rendelkezésig beszüntette. (t) fl karhatalom iyénybeuétele. A kormány rendeletet adott ki a karhatalom igénybevételéről. melynek lényege az, hogy a belrend biztosításáról a belügyminiszter gondoskodik. Ha a rendes karhatalmi eszközök (csendőrség, rendőrség) nem elegendők, a főispáni kormánybiztos az illetékes katonai parancsnokságtól kér a belügyminiszter utján karhatalmi támogatást. Sürgős esetekben a főispáni kormánybiztos a kerületi parancsnoksághoz, vagy a legközelebbi helyőrség parancsnokához fordul karhatalomért, erről azonban utólag jelentést tesz a belügyminiszternek és értesíti az illetékes katonai parancsnokságot is. (f) flki nem dolgozik, nem kap földet. Búza Barna fölemivelésügyi miniszter rendeletet adott ki a munkakerülők összeírása végett. A rendelet szerint helységenkint munkástanácsot kell alakítani és ezek a munkástanácsok írják össze azokat, akik elfogadható ok nélkül nem akarnak munkát vállalni. Ezeket kizárják azok sorából, akik a földbirtok-reform megvalósítása során földet kapnak. A munkátlanság ellen. A leszerelés, a katonák hazaözönlése a frontról és hadifogságból, az üzemek egy részének beszüntetése; anyaghiány és szállítási akadályok miatt megteremtették a* kormány és a rend legnagyobb ellenségét, a ‘munkátlanságot. Bizonyára sokan vannak a munkanélküliek között olyanok is, akik kényelemszeretetből nem vállalnak munkát addig, mig pénzük van, de a legtöbb a munkaalkalom hiánya mialt kényszerű tétlenségre van kárhoztatva. Nagy tévedés azt hinni, hogy ezek között csak az úgynevezett fizikai munkások'; vannak képviselve. Ellenkezőleg. A leszerelő’^ katonák között azok, akiket szellemi munkás néven foglalhatunk össze, valamint a kereskedelmi alkalmazottak nagy része, hacsak a háború előtti állásukat el nem foglalhatják, nagyon kétségbeejtő helyzetben vannak. A kormány igazságos rendeletet adott ki a munkanélküliek segítéséről, de ez nem megoldás és pillanatig sem enyhíti azt a veszedelmes helyzetet, melyet a munkátlanok tömege jelent. Az egyetlen radikális segítség: munkaalkalmakat kell teremteni. Ezt pedig egyedül a tőke teheti meg. A pénz a legfélénkebb a világon. A legelső válsághírekre elrejtőzött olyan alaposan, hogy egyelőre semmi remény nincs megtalál hatására. Tulajdonosai között nagyon sokan vannak, akik a leghangosabban hirdetik a demokratikus elveket, közszereplést vállalnak, minden erejükkel támogatják a kormányt, de csak egyik kezükkel, a másikkal szorosan fogják pénzszekrényük kulcsát. Elfelejtik, hogy gazdasági életünk élő emberi testhez hasonlít. Ami az emberi testnek a vár, az a gazdasági életnek a pénz. Éltető erő. Ha megbénítjuk szabad keringésében, lassankint elhal az egész test és az így elgyöngitett életet nagyon nehezen lehet egészségessé tenni. Szóbeszéd, folytonos hitvallás a demokrácia mellett nem ér semmit, ha nem támogatja a cselekedetek és tettek ereje. Ahova nézünk ebben az országban, mindenfelé végtelen anyaghiány van minden cikkben. Minden cikkben óriási a kereslet és a gyárak mégis szünetelnek, a munkátlanok, állástalanok tömege pedig napról-napra növekedik. Ha ennek az országnak szabad, független életét meg akarjuk tartani, sürgősen meg kell kezdeni az előmunkálatokat a legkülönbözőbb ipari üzemek berendezésére, piacra kell dobni az elrejtett tőkéket, hogy végre megindulhasson ebben az elgyötört országban a békés, rendes élet. HÍREK. l&agysrnak lenni . . . Szomorú dolog magyarnak lenni A Kálvária keresztjét viselni, Mindennap egy-egy ideált temelni. Bérceink fölött hollóhad károg, Rónaságunkon robogó lángok, Testünket tépi az ősi átok. Meg-megsuhannak kisérteti szárnyak, Kelnek a mélyből halovány árnyak, Halk hirdetői a haldoklásnak. Hiába: vigaszt sírva keresni. Régi dicső sebek jajszava: semmi. Szpmoru sors ma magyarnak lenni. _______ Krüger Aladár. T. olvasóinkhoz!Lapunkmai száma utolsó ez év negyedik negyedében. Bizalommal kérjük fel lapunk igen t. olvasóit, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, mi célból vidéki előfizetőink kényelmére lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, — helybeli előfizetőinket pedig felkérjük, hogy a lapunk pénzbeszedője által kézbesítendő nyugtát beváltani szíveskedjenek. Tisztelettel a „Komáromi Lapok“ kiadóhivatala. — Esküim. Angyal Béla tanfelügyelőségi fogalmazó, tartalékos főhadnagy csütörtökön délelőtt tartotta esküvőjét Németh Mancikával. Tanuk voltak Sándor Ernő városi számvevő és Teufel Sándor főhadnagy. — miniszteri elismerés. A vkm. űr Czink Ferenc szendi róm. kath. népiskolai tanítót nyugdíjazása alkalmából hosszas és eredményes működéséért elismerésben részesítette. Hajltslts, Hajmosás, Colimát, Multi!. Mészáros nőifodrász terme Baross-utca 5. sz. (Grand-kávéház mellett) Havibérlet üzletben és üzleten kivül!
