Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-21 / 51. szám
t KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Harminckilencedik évfolyam. ‘jr " 5S. szám. Komárom, 1918. december 21. Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. PoEitikai és társadalmi lap. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. i M m. melynél szomorúbb karácsonyja még nem volt a magyar nemzetnek . . . A szeretet angyalai átröpültek egy másik, boldogabb bolygó csillagra. Nincs békesség a földön és nincs az emberekhez jóakarat. Felfordult az egész világ. Az önzés és vérengző indulatok orgiát ülnek. Felbomlott a rend, anarchia ült a helyére. Úgy látszik, mintha a Megváltás isteni munkája az Ur 1918-ik évében elvesztette volna ható erejét. Az emberiség visszaesett őseredeli bűnös állapotába s a civilizáció áldásai vérbe fúltak, semmivé lettek. A világnak uj megváltóra van szüksége, aki elűzi a lelkek sötétséget s balzsamot csepegtet a fájó szivekre. Jézusnak újra le kell szállni a földre, hogy visszahozza közénk a Békét és Szeretetet, hogy helyreállítsa a népek lelkének (énekestől felfordult egyensúlyát. Le is fog szállni újra ! Fehér lepelben, glóriával a feje körül, töviskoszoru nélkül ! Végig halad a vérben ázott országok földjén a Béke olajágával kezében s ahova lép, megtermékenyíti lépéseivel a földet, hogy teremjen nekünk életet. . . Kis keresztlányom . . . Kis keresztlányom, hogyha nagyra felnősz És a beteket már majd ismered, S galamblelkednek tiszta rózsafáját Dalok könnyében megfürösztheted És telezsongják hófehér szobádat Aranycsengettyűs, lágy melódiák S megérzed, hogy a dalnak is van lelke: — Jusson eszedbe keresztapukád. Aki dalokba törte szét a lelkét, Azért lett rommá, ami megmaradt S kinek búcsúszó, hervadt ifjúsága Dalokba átsirt, fosztó alkonyat . . . Akinek drágább volt egy méla dallam, Mint amiből élt: a darab kenyér, Oh, mert a lelkünk egy-egy édes álma Sok drága gyöngynél százszor többet ér. Kis keresztlányom, látod, néked is most Minden más helyett ezt a dalt adom, Mit • merengő, esti szürkületben Keresztapukád könnyhullatva fon. Mert hát tudod, a dalok szűz világa Mihelyt megérint: ott már könny fakad, Pedig a szív tán, melyből nóta csendüi Minden más szivnéi százszor boldogabb. Kis keresztlányom, hogy ha nagyra felnősz És ezt a dalt már kibetüzgeted S halkan szitáló, csöndes esti órán Megnyitja menyei szózatot hirdető ajkait s szavaival meglágyítja a lelkeket, fogékonnyá tesz bennünket a békés munkára, hogy eltakaríthassuk a romokat, négy és félesztendős háború kárhozatos nyomait. Megsimogatja sebhelyes kezeivel ellenségeink lelkét is, hogy szállja meg azokat a kiengesztelődés és emberszeretet ihlete, hogy ne tiporják el azokat még jobban, kiket a balszerencse önvétkük nélkül sújtott a porba. Azt mondja nekik az ő lágy, és mégis velőkig ható isteni hangjával: — Én is szenvedtem halálos kínokat. Szenvedtem ártatlanul, szenvedtem anélkül, hogy bűnöm lett volna ! És mégis megbocsátottam, mégis kivetettem lelkemből a gyűlölködés, a boszu ördögi ártásait s kínjaim halálos vonaglásában is a Szeretetet, a Megbocsátást hirdettem még a keresztfáról is. . . . Vájjon lesz-e. aki megérti a Karácsonyi szózatot, a Megváltó megismételt igéit ? . . . Lesz, lenni kell, mert külömben elveszne, belefulna a világ a saját bűnei özönvizébe! M taisonfi ajánl a Bénijén Spiiiei Sáaüoi BinyiiyoiBiflai. I Aranyköd izállja meg a szivedet: Jusson eszedbe, kinek dalt susogtak t Könnyek, virágok, holdas éjszakák, Kinek dalokká hullott szét a lelke, — Jusson eszedbe keresztapukád. László Sándor. Aki hiányzik. Kovács Lydia emlékezetének. Irta: Mészáros Lajos János. ( Még nem volt háború a földön, nem I pusztították az embereket ágyúval és gépfegyverrel, nem tört rájuk a föld alól az akna, a J levegőből a repülőgép, vagy a széllel a mérges gáz, akkor még béke volt, de az eljövendő háború már főtt a diplomácia konyháján. Akkor I más háború volt, szelidebb, amikor megismertem. •A szegény emberek, a kicsinyek és elhagyatottak harcoltak az élettel, amely az ő számukra ritkán adott kegyelmet. A nagy társadalom, amelyet a világháború, a kulturemberiség szörnyű tragédiája tudott csak ideig óráig felrázni és a figyelmét a nincsetlenek felé irányítani, a béke éveiben mit sem törődött azoknak az Jegyzők gyűlése. A komárommegyei községi és körjegyzői kar múlt szombaton a vármegyeház nagytermében összejövetelt tartott, mely elkeseredett, izzó hangulatban folyt le. Sajnálattal állapította meg a háborús közigazgatás terheinek oroszlánrészét végző közhivatalnokok derék serege, hogy egy-két megtéveiyetí kartársuk helyett a közönség nagyrésze az egész kart elitélte s ebben a helytelenü/ általánosító Ítéletben nagy része van a sajtó azon árnyalatának is, mely a közönség csillapítása helyett még most is a könnyelmű izgatásban leli kedvét. Erős elkeseredést és érthető kifakadásokat keltett a Komáromi Hírlap azon eljárása is, hogy egyik legutóbb megjelent cikkében az egész komárommegyei jegyzői kart „A közigazgatás haramiái“ címmel bélyegezte meg és pedig anélkül, hogy a nem éppen megtisztelő gyűjtő cim alól kivételeket állapított volna meg. Az értekezletet Szakáll Rezső császári jegyző, elnök nyitotta meg. Vázolta a jegyzői kar szomorú helyzetét, melybe önhibáján kívül jutott s egy oldalról sem lát komoly támogatást. Indítványára megalakították a komárommegyéí jegyzők tanácsát, melybe minden járás öt tagot választott. Elnökké Szakáll Rezsőt választották meg. Kimondották, hogy felkeresik Perczel Móricz komiánybiztost s tőle a jegyzői kar érdekeinek fokozott védelmét fogják követelni. Majd az értekezlet elhatározta, hogy felkeresik dr. Peredi Géza ügyvédet s követelni fogják tőle „A közigazgatás haramiái“ cimü cikk szerzőjének megnevezését s ha ez szép szóval nem sikerül, nem riadnak vissza erősebb eszekzisztenciáknak a sorsával, akiknek megértőjévé' segítőjévé csodálatos érzékkel Kovács Lydia szegődött. Újságíró volt. Az első nőhirlapirók egyike* ki sokszor a férfiakat is megszégyenitő akaraterővel, fáradhatatlansággal küzdött, harcolt — a szegényekért. Mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett, ahol szükség volt bátorításra. Aki hozzá fordult, nem távozott tőle üresen. Gyönyörű lelkének kincseit pazarul szórta, szivének melegségét éreztette, akik fáztak az élettől, mert csalódtak benne . . . Újságírónak született, vérbeli újságíró is volt. Cikkei színesek, érzésteljesek voltak ott, ahol arra szükség volt és kemények, amikor ostorozni kellett. A szociális problémákhoz különös érzékkel birt. A háborús évek alatt több Ízben volt alkalmam vele találkozhatni és személyes tapasztalat utján is meggyőződni arról, hogy ez a fiatal, szőke, derült arcú leány mily kimondhatatlanul fontos missziót vállalt magára. Egy megyebeli szegény családot szörnyű csapás ért. A harctéren három fia küzdött, kik közül a háború első két évében kettő elesett. A nagy csapás a család fejét ágynak döntötte és A fiatalság kellemes szóra- 17* | f 17" T7a IrÓTTnUnn kozó helye naponként az „ill L>1 IV-lJJ KaV0iiaZ. Estén kint Mészáros Sándor közkedvelt cigányprímás és zenekara hangversenyez.
