Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-26 / 4. szám
»Komáromi Lapok“ 5. oldaL itairaitmöi a tó (gifétöin. fl harminceggesekért. Harmincegyes honvéd! . .. Hányszor aggódtunk értük! Mennyi könny hullott ki, a mikor olvastuk a hadijelentésben: harmincegyes honvéd . . . Rengeteg testvérünk: apák, fiuk, unokák harcolnak a harmincegyes honvédeknél, a kik a mi vérünkből valók. . . . Mennyi az árva. Az ezred nemesleíkü parancsnoksága mozgalmat indított, hogy ki-ki tehetsége szerint gyarapítsa a harmincegyes honvédek árvaalapját. Mi is úgy érezzük, hogy minden módon szaporítani kell ez alapot, sok pénzt kell öszszehordanunk. Tartozunk vele. A kérő szó találjon meghallgatásra. Minden adományt elfogadunk és továbbítunk. Aki még nem adott, adjon! Minél többet! * A 31. honvédek özvegy és árvaalapjdra rendezett árvanap alkalmából Komárom megyéből eddig az alábt adományok küldettek a veszprémi 31. hóim oőtzászlóalj parancsnokságához: Major László g> a ise Tata 2443 K, Fried Jenő Komárom 400 K,“ Fleischmann Samu Komárom 800 K, Milch Hermann Komárom 300 K, Steiner Dániel Kolta 300 K, Udvard község gyűjtése 212 K. 200 koronát adományoztak: Kohn Ernő Csicsó, Dr. Kecskeméty Béla Ógyalia, Dr. Nádasy Gábor Tata, Leopold Ferenc Tóváros, Árendás Gyula Keszegfalu, Megyercs község elöljárósága Kuncsner István t. hadnagy gyűjtése, Nagyigmánd 153 K. 100 koronát adományoztak: gróf Dégenfeld Ottóné Ács, gróf Zichy Ernóné Acs, gróf Zichy Ernő Ács, Balogh Imre Ógyalia, Mehlschmidt Gyula Tatalóváros, Haris Péter Naszvad, Kurucz István Kamocsa, Varga János Komárom, Veitner Vilmos Komárom, Mihályi Béla Tata, Barsi Sándor Bököd 71 K, Milkó Márk Komárom 60 K, Ógyallai Gazdakör 60 K. 50 koronát adományoztak: Csermák Hugó Ács, Polacsek Miksa Nagyigmánd, Szövő Kálmán Guta, Szabó Gábor Kocs. Véssey Ferenc Tata, Farkas Lajos Tárkány, Pintér Mihály Tárkány, Kovács Tihamér Komárom, Horváth Károly Komárom, Füssy Lajos Bogya, Vörös Ede Csallóközaranyos. 40 koronát adományoztak: Bruck Ignác Ács, özv. Vitáris Ferencné Ács. 30 koronát adományoztak : dr. Vitauschek Károly Komárom, Forró Vilmos Guta, Vanderer Márton Lajos Komárom, Kempf Károly Szend Katona János Szend, R. kath. plébánia hivatal Csuz. 25 koronát adományoztak: Fleischer Pál Komárom, Hajdú Ágoston Kolta, Fehér Vince Ács, Komáromi első takarékpénztár. 20 koronát adományoztak : Varga Sándor, if. Péntek Lajos, Heregi Sándor, Községi elöljáróság, Csirgich Béla, Stagl Gusztáv, Klein Arnold, Vargha Vince, Klein Lázár, Berather János ácsiak, Süveg István Kocs, Bátki Lajos Tata, Veiszenbacher Nándor Komárom, Marton Márton Szend, ifj. Marton Lajos Szend, Áprili Miklós Komárom, Hörömpöly Mihály Ógyalia, Maráz Vendel Naszvad, Mackó Menyhért Udvard, Szakáll Rezső Császár, Tácányi Ármin Bábolnapuszta, Bőhm Árpád Komárom. Pénzes József Szőny, Községi elöljáróság Tatabánya, Pich Richárd Komárom, R. kath. plébánia hivatal Tardos, Puhr János Komárom, Koszián János Ács, Ref. népiskola Nemesócsa 14 K. 10 koronát adományoztak: Höltzl Gyula Komárom, Karcsay Miklós Komárom, Ref. egyház Kamocsa, Hermann Ferenc Szomód, Barcza Kálmán Komárom. Niedermann Ferenc Tarján, Pathó Flóriás Komárom, Schwarcz Art- : 1918. január 2d.___________________ húr Madar, Komjáthy Aladár Tárkány, Ács Lajos Gyarmat, Haffner Gyula gyűjtése Szomor, Csintalan Benő Hetény, Koton László Megyercs, Bottka József Neszmély, Bakonyi István Bábolna puszta, Dunántúli ref. takarékpénztár Komárom, Bátky Lajos Kocs, Szauer György Tatabánya, Gruber Lőrinc Komárom, Németh József Szőny, Marmorstein N., Susicky Ödön, Meletichy Ármin, Cser Nándor, ifj. Kos István, Varga Johann, Bencsés Bálint, Székely Ármin, Kelemen Béla, Szalay Bálint, Kovács Endre, Nagy Kálmán, Lampérta Józsefné, Nagy Dániel, Péntek Lőrinc, Kohn Miksa, Fehér Lajos ácsiak. A fenti adakozók fogadják a rendezőség hálás köszönetét. A kik még nem adtak, siessenek adakozni a nemes célra. Magyarság a művészetben, A magyarság a világháborúban olyan nagy tandíjat fizetett, hogy jogosan követelheti nemzeti jellegének, önálló styiusának érvényesülését, elismerését nemcsak idehaza, hanem az egész kulturvilágon. Más kérdés az, hogy ez a nemzeti jelleg, önálló stylus kialakult-e már teljesen, mint ahogy azt a többi kulturnépeknél látjuk és sematikusan rendszerbe foglalva élvezzük. Valljuk be őszintén, hogy a lényeggel már a művészet minden ágában tisztában vagyunk, hanem a formákkal még küzdünk; noha ilyetén kiforratlan alakjában is megtette már hóditó körútját és a kulturvilág mindenütt előlegezett lelkesedéssel fogadta. Miért ? Ha a háború után lelkes fogadtatásban részesülünk odakint, az érthető; de a háború előtti vegyesérzelmek korában valami mélyebb okainak kellett lennie. Aminthogy volt is, ama bizonyos ázsiai patina, az a megkapó-, mondhatni vaderedetiség, ami minden külföldre került művészetünkön a legjobb ajánlólevélnek, prima márkának bizonyult. Háború után tehát tőlünk, jobban mondva művészeinktől függ, hogy az idehaza teljesen kialakult és rendszerbe foglalt stylus keretében alkotott művészettel a világot odakint is végleg meghódítsuk. Tanuljunk rendszert, következetességet, szívósságot, legkiváit alaposságot nagy szövetségeseinktől, a némettől. Mert odáig nu történt ? — Ötletszerűen, hangulat szerint kirándultunk egyik vagy másik világkiállításra, ott egy alkalmi kollekciót bemutattunk. Zenénket élelmes cigányaink mutatták be világszerte, inkább üzleti, mint nemzeti szempontból. Ugyanez mondható nemzeti irodalmunkra is. Pedig van : magyar zene, magyar festőművészet és szobrászat, magyar építő stylus, magyar iparművészet, sőt magyar népművészet is. Vegyük csak sorba röviden mindezeket. A magyar zene ázsiai eredetű és sajátos, mondhatni nemzeti ritmusa teljesen elüt a kozmopolita formáktól s ez az oka, hogy a nemzetközi kótával meg sem örökíthető. Túrán muzsika ez, amit hajdani igricek, regősök, lantosok plántáltak át Ázsiából Európába és tartottak fenn századokon keresztül a mai cigányokig, akiknek csak éppen annyi közük van hozzá, hogy Rákóczv kurucvilága óta ők élnek ebből az ázsiai kincsünkből, noha pld Csokonai Somogybán még zsidómuzsikusokról is versel. Amit tehát világhírű Lisztünk a magyar zenéről állít, mely szerint az voltaképpen cigányzene, merő kozmopolita eltévelyedés, amit egy Wagner imádóból, akivel az ónémet emlőt együtt szívta, mm is lehet csodálni. Hiszen még rapszódiáiban se tudott annyi nemzeti vénát se megörökíteni, mint pld. Biliary, Csermák, Lavotta, vagy az öreg Ábrányi az ö ábrándjaiban, legkivált a zamatos Székely Imre; nem is szólva Mátrayról, Bokáról, Reményeiről stb., akik már nemcsak mint előadók, hanem mint komponisták is jóval mélyebben mentettek a turáni kutból. Á könnyű magyar zene három részből áll: hallgató (ének.) bohozó (dalostánc v. verbunkos,) friss (dalnélküli gyorstánc vagy csárdás.) Egyes csoportosítása: a palotás, körmagyar; további a népies kanász, kállai kettős (fokossal és virtuskodó verekedéssel,) a kalamajka (kecskeduda mellett,) a hortobágyi csárdás (pányvavetéssel,) a jászkunsági kamukéró (szövevényes figurákkal,) és a hires palóctánc (tilinkó mellett.) A klasszikus magyar zenének a Rákóczi induló a legrégibb és legszebb példánya. Fájdalom, még mindig továbbképző zsenijére vár, mert maga Liszt se tudott teljesen belemélyedni, lévén az idegen hatás rabja. Mindazáltai fanatikusan hisszük, hogy eljön még az a zseni hamarosan, aki átitatva a magyar népdalok és a régi nemzeti motívumok esszenciájától, egyedül a turáni eredetű magyar ritmus mélységeibe ereszkedik alá, onnan merit s megteremti a magyar ritmika külön kótáját, külön iskoláját és ami fő, vérszeri nt is faj magyar lészen. Még egyet, mielőtt a magyar zenétől elbúcsúznánk. A könnyű magyar zenének azt a zamatos, úgynevezett cigányos modorát, amit Palotásy János meghonosított, ma már gombamódra utánozzák kozmopolita érzelmi kávéházi kontárszerzők, akik a régi jó magyar dalokat szinte barbármódra lopják, zúzzák, kerékbe törik, cikornyázzák, trágár szöveggel látják el, inüdallá alakítják át. Mondanunk se kell, hogy ez már nem magyar zene, mégcsak nem is magyaros zene, hanem ízléstelen modern zagyvalék. Valamit még a magyar hangszer eredetéről. A hegedűt világszerte népszerűvé való igaz, hogy a mi cigányaink tették, de az olasz rebeginóból ered és Galbuzerótól kezdve Amátin át Stradiváriusig mi csak kölcsön használtuk. A mi ősi hangszerünk valami juhbélhuros citeraféle volt, amely századokon át cimbalommá alakult át, Fmvóhangszerünk pedig a tárogató volt, amit a kuruczilági elkotozás után most újra életre keltettünk. Volt még a múzeumból ismert pásztortülök ökörszarvból és az itt talált szlávoktól átvett pásztorsip vagyis tilinkó. Epilógul érdemes és érdekes még feljegyezni, hogy a legjobb hegedüépitő Nemessányi volt tanfelügyelő öccse volt Londonban. Valamint a magyar hangszer történetét néhai Sándor Miklós megyei ügyész irta m«g nagyjában és szakemberrel átdolgoztatva a Schundacég adta ki. __________ Szendrey Imre. A VÁRMEGYE. (f) Háborús segély. A belügyminiszter a vármegyei alkalmazottak újabb háborús segélyére 59418 K összeget utalványozott. (f) A burgonya második rekvirálása. A burgonya első, múlt év november havában végzett rekvirálás eredményre nem vezetett, most a közélelmezési miniszter 400 waggon burgonya berekviráltatását rendelte el. A vármegye múlt évi burgonyatermése, tudjuk, milyen silány volt és ezért alig hisszük, hogy ezt a mennyiséget bármily szigorú rekvirálás is napfényre hozhatná. Ez ügyben hétfőn délelőtt értekezlet lesz Asztalos Béla elnöklete alatt, melyen az országos vm. Közélelmezési Hivatal kiküldötte is résztvesz. A VÁROS. x A komáromi vasúti állomás kibővítésé. A komáromi vasúti állomás kibővítése tárgyában a vasúti és hajózási országos főfelügyelőség kiküldöttjével január 23-án tárgyalás volt, melyen a rendező pályaudvarból a Csillagvár melletti anyagnyerő helyre kiépített gőzüzemű munkavágányának műtan-rendőri bejárását foganatosította. H||i Ifftindenki tudja, elismeri és elmondja, hogy am-.T=e= üzletében a legszebb minőségű férfi cipői*, Komárom, Nádor-utca 19, divatárui*, fehérneműéi* stb. l*öpha^h-
