Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-03-23 / 12. szám

Rarmmekiiencedik évícSyui». 12. ssám. ^nn^rcm, ISIS. március 23. KOMÁROMMEGYEl KÖZLÖNY w 0 111 f !k a t ée társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÄR: Helyben és vjdékre: s$íéaz &VT& . . . • , . . ......................8 * p ...... 4- *■ í GYFS SZÁMOK KA PHATŐK Spltm Sárf-or künyvkereskedésé­­fe*>p, br*l hirdetések és elefre. fiséit :« elfogadtatnak, továbbá »Szert isi véé« és fiirt$h-féle kflnyv­­kf> f'íkpCí jhH valamint Sipo,? fp< rém: é* C/ike Dénes kdnyvk<H.,'kt*f i. HHesgjeienik minden szentbaten. jEgyes szám ára ,30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoron­ként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasába peíitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo -u. 39. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdeté­sek, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissz?. Lapre2ér: Tuba János. Főszerkesztő: Kiss Gyula dr. Sole a Miit mostanában, mindig szaporodik, mindig több a bűnöző. Szomorú szimptomája ez a negyedik háborús esztendőnek és hasz­talan a rendelkezésre álló szerény esz­közökkel a védekezés, velejárója ez az időknek, a megváltozott szempontoknak. A pénz értékének hallatlan eltolódása, háborús vagyonoknak egyes helyeken való felgyülemlése, a forgalomban levő óriási pénzmasszák mellett sok egziszten­cia leromlása és legfőképen az élelem­hiány, itt van a megszaporodott bűnök­nek kiapadhatlan forrása. A gazdasági okok mellett, melyek bűnözésre csábít­ják az embereket, ott vannak még a lelki okok is, az elkeseredés a maguk sorsának lezülíése felett, a düh. mások meggazdagodásán, amely gazdaságnak épen az a rettenetes csapás a forrása, mely százezreket sülyesztett a nyomorba. És hasztalan áll egész rendőrlégió az elkeseredett tömeg mögött, azok lelki ösztönöktől, keserű indulatoktól hajtva, rohannak a bűnbe, mert másképen nem tudnak segiteni magukon. Amikor a közviszonyokat javítani akarják és el akarják kerülni, hogy a bolseviki szertelenség itt is gyökeret ver-KOMÄRO^i LAPOK TÁRCÁJA. Háború és babona. Olyan idő, mint a mostani, a maga nagy feladataival, veszedelmen el és szükségeivel ke­mény tusát követel meg, szellemi erőt és a lé­lek heroizmusát, amelynek sokan, sajnos, Injá­val vaunak; ilyenkor ösztönszerüíeg a baboná­nál keres menedéket az ember, — ezért kapott annyira lábra a babona a bábom alatt. Minden babonának, akár indus, akár gö­rög, akár keleti, akár amolyan mostani hábo­rús fajta legyen, közös vonása a csodában való bit. E hit, továbbá a szerencsét hozó tárgyak­hoz való ragaszkodás és az az ösztönszerii vágy, hogy ilyenekkel rendelkezzünk, a világ­háború borzalmai és szokatlan eseményei kö­vetkeztében hatalmas arányokat öltött. Az az állandó veszedelem, amely a ka­tona életét a lövészárokban szakadatlanul fe­nyegeti, különösen hálás ta'aja mindenféle ba­bonának, amely az önmagának és az egyedül­létnek kiszolgáltatott katona agyában gazdagon jen, ne rideg erőszakkal, merev hatalmi intézkedésekkel tegyék ezt, hanem okos, céltudatos és igazságos szociális intéz­kedésekkel állják az útját. A nép lássa, hogy törődnek vele, érezze, hogy az ál­amnak ő nem csupán meghajszolt alatt­valója, hanem előnyeinek, hatalmi esz­közeinek részese, édes gyereke annak a földnek, melyért neki kell vérezni és szenvedni. A demokrácia úgy világit közéletünk kapuján, mint egy vezérlő csillag, mely­nek az egész nemzeti élet országutját kell bevilágítani. Mást mutatnak azonban a szavak és mást az élet, a gyakorlat. Mihelyt őszinte, egészséges és magyaros demokráciánk lesz, egyszerre megválto­zik itt minden. Nyakunkba szakadt a választójog ügye. Már nem is kérdezzük, hogy ki hozta ? Nem is kívánjuk az illetőt a neki megfelelő helyre. Nem kutatjuk, hogy miért épen most ilyen fontos ügy ez. Meg kell olda­nunk, nem tudunk szabadulni tőle. Szeretnénk megkérdezni a politikus urakat, csak itt a mi legközelebbi hazánkban, városunkban is, hogy mikor e kérdésről vitatkoztak és határoztak, vájjon a magyarság, a magyar haza egyetemes , burjánzik, a leglehetetlenebb virágot fakasztva. : j A falusi katonák talizmánokkal vigasztalják ön- | j magukat, amelyeket övéiktől kaptak és gondo- I j san őrzött ereklyeként hordoznak, amelyektől a j j világért sem válnának meg egy pillanatra, mert j j az a balsors legjobb és legbiztosabb ellenszere. I Hadi amulettek gyártására egész iparok kelet­keztek, amelyek a háború szította babona óri­ási mérveiből valósággal tőkét kovácsolnak. A legtöbb katona nyakán hoidja amulett­jét, képpel és írással ellátott fémlemezt vagy i érmeszerü függeléket, amelynek az a rendeite­­j tése, hogy hordozóját minden földi betegség | vagy veszedelem ellen megoltalmazza. Bakáink legkedveltebb hadiamulettjei Jé- j j zus- vagy Szűz Mária-képpel ellátott lemezecs- j kék, továbbá világitó radiumkeresztecskék vagy i kis zacskók egyházilag megszentelt füvecskék­­kel, amelyek szerencsét hoznak. Különösen kedveltek a lövedékek és grá­nátszilánkok, amelyeket sebekből távolítottak el szerencsésen, továbbá töltő-golyók és robban­tási darabkák, amelyek érmekről, szivarkasze­­lencékről, igazolványi tokról, főzőedényekről, : érdekeinek, a haza szeretetnek kristálytiszta forrásából származott-e minden szavuk, minden határozatuk? Minket rettenetesen öl, mardos a gyanú, hogy ez nem így történt. Egymás iránti bizalmatlanságot, gyülölséget, elhatalmasodó t pártérdekeket látunk elő törni a legkisebb ügy­ben is. Azért nem keseredünk el, mert erősen hisszük, hogy a mi édes hazánk ki fogja bírni ezt is, tovább mint az urak az ilyen politizálást. Minket itt nem vakít el semmi más érdek, tisztán a magyarság szent ügye késztet fölszó­­lalásra. Most, amikor egész tábor ellenzi, hogy a magyar nyelv tudását a választójog gyakor­lásának alapjául törvénybe iktassák, kötességünk fölidézni az elmúlt század erre vonatkozó tanul­ságait. A 60-as évek nagy alakjai s köztük különösen báró Eötvös is hatalmas jogokat adott a községeknek, mikor rájuk bízta az iskolák fölállítását, a felekezeteknek, mikor megengedte, hogy iskoláikban úgy és olyan nyelven tanítsanak, ahogyan akarnak és a nemzetiségeknek, mikor még a középiskolákban is tanitattni engedte a nyelvüket. Tette pedig ezt a 67-es kibékülés nagy örömében, azon hitben, hogy „akik vallásos embereket akarnak nevelni, azok a leghívebben fognak ragaszkodó. a hazához és a haza iránti kötelességeihez is“ Ma már. 50 év múltán megállapíthatjuk, hogy. a nagy Eötvös csalódott. A nemzetiségi egyházak gombokról pattantak le vagy jegyzőkönyvekben akadtak fenn. Ezeknek a tárgyaknak az óvó erejéről bakáink valóságos csodákat regélnek. Nem érdektelenek az amulettekbe vésett mon­dások sem. Az egyik Szűz Mária amuletten ez áll: „Ha hordod ezt a szent jelet, Az ellen futásnak ered.“ Egy patkóra ez a kívánság volt bevésve „Hordd ezt a csaták tüzében, Akkor visszajössz te épen.“ A Szent Borbála képét mutató egy tüzér­­amuletten ez volt olvasható : „Szent Borbála, légy mindig velünk, Segíts minket, — győzd le ellenünk.“ A borzalmas háború, amelynek résztvevői óráról-órára ezerféle veszélynek vannak kitéve, magától értetődőleg felélesztette bennük azt a törekvést, hogy a sorsot és a szerencsét a ma­guk pártjára hódítsák. Ha egy csapattest legénységét megmo­toznák, a leghihetet'enebb dolgokat találnák Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek Ilii az elrántott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom