Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-02-02 / 5. szám
Harminckilencedik évfolyam. 5. szám. Komárom, 1918. február 2. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben és vidékre: •fési évre............................... f élérra................................ Btfyedévie............................... 16 K 8 » . 4 » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »Szent ísiván« és Sirch-féle könyvkereskedésben, valamint Sipos Ferenc és Czike Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szombaton. Egyes sxám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasábja peiitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo.-u, 29. Sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Tuba János. Főszerkesztő: Kiss Gyula dr. Az események, melyek felé ma a világ minden népe feszült figyelemmel fordul, nem a harctereken, hanem a frontok mögött tó'rténnek. A nagy offenziva megindult a lövész árkok mögött és mig a szenvedő harcosok őrt állnak a hideg téli éjszakákon a havas harcmezőkön, itt belül az országok szive megdobban és egy uj eszme fehér zászlója borul széjjel, hogy sátra alá vonja az eszére térő embereket. Ez az offenziva a háború ellen indul 'és serege, amely a döntő csatát vívja, mindennap szaporodik uj milliókkal. Czernin szavai úgy repültek széjjel tengerek és ellenséges országok felett, mint a béke galambjai. A megértés friss lehetőségéi, a megbékülés uj kínálását vitték azokhoz a népekhez, amelyek még mindig lázasok és Ígéretek varázslatában élnek. Lesz e ereje az emberi beszédnek, hogy megtörje a varázslatot és a hamis álmok káprázatából felriassza az oktalanul vérző világot ? Semmi okunk, hogy csüggedve várjuk a választ. Győzelmes fegyvereink ma is azokban az izmos karokban vannak, melyok keleten a legnagyobb erőt zúzták össze és mindenütt diadalokban edzve állnak ellenséges földeken. Nyugodtan és türelmesen várjunk a visszhangra, mely a tengerentúlról jön hozzánk már a közeli napokban. Kezünket nyújtottuk az orosz népnek és az megismerve háborúja, nyomora, pusztulása oktalanságát, beállt abba a táborba, amely már nem a háborúért, hanem a békéért harcol. A megtépett, de vereségének tanulságaiban megujhodó Oroszország kezét már el nem bocsátjuk, a többiekét, akik eszükre térnek, megbékült szívvel várjuk. A rendőrség munkája ma nem az, aminek lenni kellene. A viszonyok nehezebbek, az erkölcsök lazábbak, a bűnözések sokkal szaporábbak, mint azelőtt Ellenben az eszközök, mikkel a közbiztonság felett őrködő hatóságok rendelkeznek, silányabbak és fogyatékosabbak, mint akkor voltak, amikor nem is volt olyan szükség az erősebb szervezetre, mint most. Komáromban is vannak hibák és hiányok a rendőrségnél, mint ahogy mindenütt vannak. De hasztalan a vezetés minden jóindulata és akarata, ha nincs megbízható és számban is megfelelő eszköz az irányítás szellemének megvalósítására. És hogy a helyzet dacára Komáromban, eltekintve a télen előforduló apró tolvajlásoktól, nem találkozunk olyan nagyszabású bűncselekményekkel, mint amilyenekről mostanában máshol sokat hallunk, abban mégis részének kell lenni a hatóságnak, melynek megfogyott számban tagjai 'igyekszenek kötelességüknek hűségesen megfelelni. Kétségkívül előnyös lesz mindenhol a rendőrségre az államosítás. A most apró, szétszétszórt, nem egységes szervezetek akkor egységessé válnak és nem lesz a véletlennek kitéve az egyes rendőrségek létszáma, munkakészsége. Az egységessé váló nagy szervezet felső irányítása minden helyzethez a hozzávaló készséget adja és anyagilag' is emberségesebbé téve a rendőrök ekszisztenciáját, kötelességük gyakorlásához nyugalmat és megfelelő sorsot biztosit számukra. A komáromi rendőrség hiányainak orvoslását sürgetni, követelni kell, de az orvoslás idejének és módjának elbírálásánál ne hagyjuk KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA. Költő, asszony és konflis. Irta: Andriska Károly. Egy napon az asszony igy szólt a költőhöz : — Jó, ma estére magával vacsorázom! És ebben a mondatban benne volt a fiatal költő minden álma. Eddig csak az apró, könnyű kalandokat ismerte és a gépirókisasszonyokkal szokott a Hangliban uzsonnázni egy csésze kávét kér könnyű hadisüteménnyel. Alost meg egy igazi, vérbeli uriasszonnyal oszthatja meg minden boldogságát. Az estéje színes palettává változott, melyen a sok tarka kép közül vérvörös pompával kacagott rá az asszony szerelme. Annyira meglepte az asszony váratlan kijelentése, hogy hirtelen ott az utcán le akart térdelni előtte, hogy megcsókolja a kezét. — Menjünk a Nappalotába! — súgta lelkesen az asszony fülébe, — nagyszerűen fogunk ott vacsorázni és idegen szemek elől is védve leszünk. A dunaparti korzó közönségének nyugtalan suttogása halk melódiája volt szive verésének. Nem érdekelte, ami körülötte pompázott, az ismerős arcokat nem vette észre, minden vágya és gondolata az asszonyé volt, aki idegesen kereste a szabad utat a sétálók tolongásában. Már hónapok óta udvarolt a kis tanácsosnénak, akin úgy vette észre, hogy érdekli a tehetsége, de egy pillanatig sem gondolt arra, hogy az ideális sétáknál egyébre is viheti. Arra meg egyáltalán gondolni sem mert, hogy az asszony vele együtt vacsorázzon meg valami idegen helyen. Az asszony mindig lelkesülten hallgatta a beszédét, mely a művészet felső régióba emelte a lelkét, de holmi apró bolondságokra nem igen volt kapható. Maga sem tudta most hogyan, egyszerre felvillant a lelkében valami ismeretlen dolog utáni mohó sóvárgás. Vájjon milyen is lehet úgy, ha az ember idegen férfi társaságában idegen helyen költi el a vacsoráját? A költő, akit talentuma lassankint kezdett szárnyakra venni, bohém ember volt. Amolyan jóravaló, fiatal művész, aki szereti az életet, szereti annak örömeit, nem löki félre magától, ha a véletlen feléje nyújtja a boldogság poharát. Nem gyáva, ha hideg napok suhannak el felette, s barátságtalan egyedüllétben várja vetetten ágya. Keserűn szokott gondolui azokra a napokra, amikor az utolsó garasokon az úgynevezett zsebvacsorákat ette valamelyik csöndesebb mellékutcákon. Okos, nem követelőző természete azonban mindig elviselhetővé tudta tenni a helyzetet s életmódjának egy-egy derűsebb és ragyogóbb napja úgy élt ismerőseinek lelkében, mintha a gondnélküli napok megszokott támaszai lennének a költő életének, mely szeszélyes kézzel törölte sokszor végig a szegény fiatal ember homlokát. Kicsit ő maga is elbizakodón gondolt most arra, hogy nem is érte ma anyagilag olyan váratlanul az asszony kívánsága, mert a zsebében kilenc darab vadonatúj tizkoronás pihent. És evvel a kilenc uj tizkoronással [ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint valami gróf, akinek a vagyona mellett kilencágu koronája van. Amikor beléptek a Nappalota díszes előcsarnokába, az asszony szive erősen kezdett dobogni: — Milyen érdekes minden! A költő is elfogultnak látszott. Dl hamar tultették magukat a kezdet nehézségein c oly ügyesen kezdték játszani szerepüket, hog/ még a pincérek sem vették észre az első lépés palástolt szokatlanságát. Pajkosan surrantak be a pompás kis sze-Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek Scmándi az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
