Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-26 / 4. szám

2. cJdal.

„Komáromi Lapok61

1918 január 26

politikai referádákban, kommünikékben. A legképtelenebb ideák születtek ebben a sajtótlan negyvennyolc órában, a legkülönbözőbb rémképek ijesztgették a félénkebb lelkületüeket s nem volt ami elsimította volna a nyugtalanság hullámait, nem volt jegecitő központja a forrongó képzelődésnek.

Nem csalódunk talán, midőn azt állítjuk, hogy egy ilyen ujságtalan hét a maximumra feszitette volna az idegesség húrjait s végeredményében káros erupciókkal járt volna.

Mint az egészséget is csak akkor érezzük, mikor betegek vagyunk, éppen igy vagyunk a sajtóval is.

A lekicsinyelt, sok igazságtalan kritikával, illetett, sokszor semmibe se vett sajtóról kiderüU hogy ép oly szükségünk van rá, mint a levegőre, mint a tulátnedvesült földnek a szélre, mint testi szervezetünknek a sóra.

A nyolcvanas évek elején született meg a még most is ismert szálló ige, hogy a sajtó nagyhatalom.

Sokan tréfás értelemben vették rezt a jnondatot, pedig annak komolysága nyilvánvaló.

Sajtó nélkül a kultúra mai fokán álló nemzedék nem élhetne kulturéletet s megállana sőt hamarosan visszafejlődnék erről a fokozatról.

Tanulság pedig mindebből, hogy hasonló ujságtalan napok felidézése nem válik előnyére a köznek s különösen a mai válságos helyzetben a legkárosabb visszahatást idézheti fel.

Értsék meg ezt mindazok, akiknek meg kell érteniük.

flz uj íiadisegélg.

Megírtuk már, hogy a honvédelmi minisz- ' tér megküldte a városnak a felemelt hadisegélyek megállapítása és kifizetése körüli teendőkre vonatkozó végrehajtási utasítást. Az utasítás a kiadás napjától érvényes, tehát már a jövő hónapban az uj segélyskála szerint fogják megkapni hadisegélyüket a hadbavonultak rászorult hozzátartozói. Az utasítás érvénye a leszerelés végleges bejezéséig tart.

Az utasítás értelmében felemelt hadisegélyt kapnak mindazoknak a hadbavonultaknak hozzátartozói. akik a háború alatt tényleges szollegalább azt hiszem, hogy az első csók nem csupán magáért a csókért szép és kívánatos, hanem azért a bizonyára csodás hatásért, melyen csüggni — az első pillanatokban — különleges gyönyörűség- lehet. Hogy megformálhassuk magunkban a csók kiváltott érzését, nem szabad semmi olyanban résztvenni, ami zavarná a kialakulást. Boldogság-e, bánat-e vágyunk megvalósulása, ezt csak egyedüllétben ítélhetjük meg. Hogy felemelt fő'el, vagy összetört lélekkel járhatunk-e tovább a niindennapiasság keretében, ezt csak a csókot követő magányban dönthetjük el.

Kipirultan, elmerengve nézett maga elé. A férfi megértőleg nyújtotta feléje kezét, az asszony mindent igérőleg adta oda az övét.

— Szóval ma sem csókol meg, — mondta a férfi, erősen fogva az asszony kezét.

— Még nem, de megígérem, hogy valamikor megcsókolom. Csak engedje elodáznom. Mert azt hiszem, hogy az a csók, melyet megígérünk, többet ér a megadottnál. Ez még köt. A megadott már oldhat. A megígért csók jövőt jelent, a megadott már csak emlék. És a várakozás ideje: szépséges ábrándokat, édes aggódásokat, lázas epedést, csodás forrongást rejteget, de a teljesülés mindennek már csak a a halvány visszfénye lehet.

gálatot teljesítenek, még akkor is, ha fegyvernélküli, helyiszolgálatra" hivattak be. A segélyfolyósítását nem akadályozza az a körülmény sem, hogy a hadban lévő 2 háború kitörésekor éppen rendes szolgálati kötelességének tett eleget. Az sem jön tekintetbe, hogy a hadbavonult tiszt-e, vagy a legénységi állományba tartozik. A tartalékos tiszteknél azonban csak a törvényes feleség és a törvényes gyermek tarthat igényt a hadisegélyre. Nem kapnak hadisegélyt a hivatásos és tovább szolgáló altisztek hozzátartozói.

A végrehajtási utasítás értelmében segélyre jogosultak a következők: 1. törvényes feleség,

2. a gyermekek, ha nem törvényesek is, 3. a mostoha gyermekek, 4. unokák, 5. hadbavonult apja, anyja, mostohaapja, mostohaanyja, nagyapja, nagyanyja, 6. az örökbe fogadott gyermekek, 7. az édes vagy mostohatestvérek, 8. a hadbavonult feleségének apja vagy anyja, 9. a nevelt gyermekek, 10. a hadbavonult nevelőszülői, 11. a nem törvényes feleség, ha a hadbavonultta! való együttélésből gyermeke született, 12. az, akinek a hadbavonult köteles volt tartási dijat fizetni, 13. az, aki a hadbavonultat örökbe fogadta.

A hadisegély a jogosultak részére azonban csak abban az esetben utalható, ha az illetők arra tényleg rá vannak szorulva.

A mi ászteri utasítás értelmében a hadisegélyre igényt tartó hozzátartozók újból öszszeirandók. Az összeírást a vármegyében a jegyzők, városokban a polgármester által erre a célra megbízott városi tisztviselők végzik. Az összeírást a megalakítandó hadisegély-véieményező bizottságok felülvizsgálják és ezek javaslatot tesznek, hogy mely hadbavonultak családtagjai és tartozói milyen fokú hadisegélyben részesíthetők. Egy bizottság 5 tagból áll, amelyek közt nő is lehet. A tagokat a városi tanács választja.

Az utasítás meghagyja, hogy mindazok, akik az összeírás alkalmával tudva valótlan adatokat mondanak be, úgyszintén azok, akik nem jelentenek be olyan körülményeket, amelyek a hadisegély megvonását vonnák maguk után, a mennyiben tettük súlyos.bb elbírálás alá nem esik, 15 napi elzárással és 200 korona pénzbírsággal büntetendők.

Az utasítás szerint a legénységi állományba tartozó hadbavonultak családtagjai részére 1917 november 1-től, a tisztek hozzátartozói részére pedig 1918 januártói folyósítandó a felemelt hadisegéiy.

Több szem, többet lát.

— A közönség rovata. — «•'

fi szinelőadás kezdete.

Csodálom, hogy még senki nem akadt, a ki figyel meztette volna a most nálunk időző Fehér Vilmos direktort arra, hogy a szinelőadások kezdésének mai ideje nem jó. Fél, nyolckor kezdik az előadást; már pedig addig nem lehet igen sok családnál a vacsorát elkészíteni. Vagy kezdődnének az előadások hét órakor, vagy pedig, ami a legcélszerűbb volna, — nyolc órakor. Nem is hiszi az igazgató, hogy emiatt sokan nem tudnak eljutni a színházba.

(Aláírás)

fi gőzfürdőről.

Igen tisztelt Szerkesztő lír! Örömmel olvastam b. lapja legutóbbi számában, hogy valaki a gőzfürdő zárvatartása miatt szólalt fel. Ne vegye rósz néven tőlem, hogy én is ebben az ügyben alkalmatlankodom és kérdem, hogy miért kell a komáromi gőzfürdőnek állandóan zárva lenni ? Méltóztassék csak elgondolni, hogy Komáromban ezren és ezren vannak, a kiknek nincsen fürdőszobájuk s igy nincs lehetőségük arra, hogy fürdőt használjanak. De higyje el, sok azoknak a száma is, akiknek orvosi rendeletre, betegségük miatt, fürdőt kellene használni és nem lehet.

A nagy szénhiányt nem fogadhatjuk el. AAert ha máshol tudnak szenet szerezni : miért ne tudnának szerezni a komáromiak is? Akarat kell csak.

Legyen szives, Szerkesztő Ur, hívja fel nyomatékosan a hatóság figyelmét a gőzfürdőre.

lléutelen leltelek.

Hosszabb idő óta tapasztaljuk, hogy nálunk élénk a névtelen levelezés. Szerkesztőségünkhöz garmadával jönnek a névtelen levelek, a melyekben felhívják a figyelmünket valamire, vagy nyilvánosságot kérnek soraiknak.

Nem röstelik a fáradságot, hogy bármily hosszasan is megírjanak valamit, csak éppen ahoz nem jut idejük, hogy a nevüket aláírják.

A szerkesztőség elve a legszigorúbb diszkréció, de viszont nekünk mégis csak tudnunk kell, hogy megfelelő-e a forrás, amely igy bizalmával fölkeres. Aki igazat ir, a ki bizonyítani tudja állítását, az nyugodtan oda is írhatja panasza után a nevét, annyivat is inkább, mert arról, rajtunk kívül, senki tudomást nem vehet.

Az az üzenetünk tehát: hogy névtelen levelekkel többé nem foglalkozunk s azokat figyelembe sem fogjuk venni.

Ellhalgat tt. És nagy, messzeségeket kutató' szemévei varakozásteljesen, kérdően nézett a férfira, aki a legkedvesebb mosolyával mondta:

— Meggyőzött!

— Ha ez igy van, — folytatta egy kicsit kétkedőén az asszony — akkor megérti azt is, hogy van nő, akit a megszokottság prózája lenyűgöz és csak az eltávolodás tőle, teszi szabaddá. Aki nem tud sablonosán szeretni. Akinek a forma és miljő a lényeg. — És lassan tette hozzá:

— Szeretném, ha valamiképpen meggyőzne, hogy nem az alkalmat, hanem engem keres-Most a férfi erősen a szemébe nézett és hirtelen ötlet el kérdezte :

— Mikor is utazik Tátralomnicra ?

— Holnap, — füllentette az asszony nagy lélekjelenk ttel. megértve a kérdés jelentőségét.

A férfi megcsókolta az asszony kezét és szó nélkül gyorsan eliáv zott. Útközben pedig ezt mormolta:

— Ha ez az asszony olyan, mint azok, akik csak szordinóval szeretik a zenét, ám legyen .

Ezalatt az asszony elképzelte minden gyönyönyörüségét a tátralomnici találkozásnak és máris csomagolt.

Két nap múltán pedig már a hegyek aljában üldögélt. A mohos sziklához dőlve, karját feje alá tette és nézte, nézte a tovaillanó felhőket. A kora délutáni órák teljes magányában és mélységes csöndjében addig nézte az égbolton habszerü foszlányos párák egymásra torlódását, amig eiszédült. Képzelése mást is kezdett látni bennük. Kialakult ott minden naiv forma, mig szivének lázas dobogása a szeretett férfi alakját is láttatta vele És amikor mar nem tudott különbséget tenni a valóság és látománya között: felemelkedett, de önsúllyal dőlt vissza a sziklához. A szokatlan hegyi levegőtől elkábult és már csak hóm lyosan tudta, hol van. Mámorosán,mosolyogva nyújtotta karját a felhők felé.

Mire némiképen felocsúdott, mintegy a felhő közül előbukkant barátja, aki tudta, hot keresse. Ismerte ezt a helyet, ahol tavaly megismerkedtek.

Az asszony nem is csodálkozott itt létén, csak megreszketett a boldogságtól, hogy beteljesült vágya. Eljött hát érte ide is a férfi, aki megértette nőies lelkét. Áhitat, mélységes boldogság volt abban a csókban, mely most ajkukon égett. De azért, mikor a férfi a felindulástól remegő asszonyt karjaiba zárta, az asszony most is azt suttogta: „Nem“.

Csakhogy a férfi tudta, hogy most már ez az „Igen“-t jelenti.