Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-22 / 25. szám
2. old .I. „Komaromi Lapok 1918 junias 22'. Most bontakozik csak ki előttünk igazi nagyságában az a nagyszerű fegyvertény, a mely a komáromi vitéz túenkilences vadászok nevéhez fűződik. Az ország csak a junius 9-iki hivatalos vezérkari jelentésből értesült a zászlóalj nagyszerű teljesítményéről, most lassankint már magánlevelek is érkeznek, amelyek a részletek ről is felvilágosítással szolgálnak. Mint tudjuk, a zászlóalj az olaszoknak a Monte Pertica ellen intézett, igen alaposan előkészített támadását tartóztatta fel és verte vissza A magyar hősiesség, melynek számára „még nem termett“ ellenség, tudniillik olyan ellenség, amelyet le ne győzött volna, ezúttal is csodát müveit. Bardolff hadosztályparancsnok, aki a hadműveleteket intézi az arcvonal e szakaszán, szinte ódái lendülettel szól a hires komáromi tábori vadászok vitézségéről és a magyar hősiességről. Jóleső érzéssel veszünk erről tudomást, amidőn lépien-nyomon halljuk a panaszokat a magyarságnak a hadban levő csapatok közt elfoglalt, idegen parancsnokságok alatti viszás helyzetéről. Brozer ezredes, a zászlóalj derék és kiváló parancsnoka, akit tisztjei és a legénység egyaránt szeretettel vesznek körül, az emberséges, derék katona mintaképe. Csak az ilyen parancsnok és tisztikar tudhat nagyszerű fegyvertényeket mivelni, amely a katonákkal mintegy lelki közösségben él. A 19-es tábori vadászok dicsőséges napja, junius 8.-a emlékezetének megörökítését szolgálja az alábbi hadosztályparancs, melyet a legénység előtt kihirdettek s amelyet a hős komáromi vadászok háborús töríéneténetének nevezetes okmánya gyanánt egy cenzúrázott levél alapján az alábbiakban közlünk mintegy kiegészítéséül a szűkszavú vezérkari jelentésnek. A parancs csak az ütközet lefolyását vázolja s igy közlésével hadiérdekeket nem sérthetünk Íme a parancs : Cs. és kir. 60. gyaloghadosztály Parancsnokság. 66. sz. hadosztályparancs . . . Táboriposta, 518. 1918- junius 9 Katonák! Én tudtam és bizalmas hadosztály parancsban előre határozottsággal kijelentettem, hogy csapataimra, mint sziklára tudok építeni. Ők ellentállnak olyan erőnek is, amelyről a kishitű azt gondolhatná, hogy eltiporja őket. Ma délelőtt — hadifoglyok vallomása szerint — egy olasz hadosztály és egy rohamzászlóalj hatalmas tüzérségi és aknavetőharc után úgy, hogy ezt az egész arcvonalat áthatolhatatlan füst és porfelhő burkolta, a Pertica szakasz ellen csaknem egész kiterjedésében támadást intézett. Az akadályok szétrombolása és a támadás súlya következtében sikerült az ellenségnek átmenetileg az állásainkba is behatolni. De nem sokáig örvendhetett a sikernek, mert erélyes ellenlökésben kézigránáttal és szuronnyal ismét kivertük. Nagyon véres veszteségekkel szenvedett meg merészségéért, ezenfelül két Iángvetőt és egy géppuskát vettünk el tőle és foglyokat ejtettünk. A gyalogság harcában, amelynek gépfegyverei leginkább ritkították az ellenség sorait, leghűségesebb és a hadosztályban régen bebizonyult fegyverbarátsággal a leghatásosabban vett részt a tüzérség. Zárótüze rögtön kész volt és kitünően hatott. Ezt a szomszéd dandár erősítő tüze nyomon követte és minden csattogott köröskörül, amikor parancsaimat kiadtam, amelyek az önnálló intézkedéseket csak jóváhagyhatták. És igy Isten segedelmével a naphosszat tartó lövetésnek, a rossz állásoknak, a hiányos élelmezésnek, a nagy testi megerőltetésnek és annak ellenére, hogy mindnyájan soványabbak vagyunk és gyengébbeknek kellene érezni magunkat, ez erős ellenséges támadást aránylag csekély veszteséggel az én nagy örömömre derekasan visszavertétek. Miért? Mert Ti bátor férfiak vagytok, akik nem engeditek magatokat testi szükségtől, éhségtől, szomjúságtól, tisztátalanságtól és fáradtságtól elnyomni, mert Ti a háborúnak véget akartok vetni és tudjátok, hogy mi nem tudunk egyebet, csak az ellenséget verni, nem pedig ő minket, no és végre, mert hát Ti Magyarok és 19-es vadászok vagytok, akiknek számára nem termett még ellenség. Köszönöm Mindnyájatoknak teljes szivemből derék munkátokat! Amit értetek tehetek, azt megteszem. Legyetek arról a Hogy büszke homlokod bánattal tele, S nem gondolsz a dal édes gyönyörire. Szomorúak lettünk mi is, kis dalosok ! Nem csattognak többé szilaj turán-sasok. S amikor azt hittük, hogy hallgatsz végkép’ már, Mennydörgőd akkor hangod dobbanása; Ámulva néztek Rád az Akadémián — S újra öledbe hullott a pálma! De az is kevés jutalom volt Neked : Hisz’ Te ajándékoztad meg nemzeted! S mikor kis dalosok mind örültünk Veled, Hi'gy uj ékkő ékíti ragyogó neved’, S mikor az örömünk szent mámorrá támadt És a nagy világnak mikor hírül vittük, Hogy nem alszik fénye a fölkelt Turánnak, De lobogó lelke ott harsog fölöttük; Úgy éreztük akkor szemednek fényiben: Hogy többet érünk mi is valamivel. S ma — e babérral díszített szép napon, Hogy ötvenharmadszor jöttél apostolom; Valami szent áhitat ragad el minket, — Mint hívőt a márvány-templom belseje - Esdőleg fordítjuk feléd szemeinket, Hogy láng lelkeddel fényt lövelj bele 1 — Hisz’ messze még a büszke pálya vége: Az utón lelked legyen menedéke ! A kiváló költő megilletődve köszönte meg a fiatal poéta hatásos üdvözletét. Utánna Istók János jeles szobrászművészünk köszöntötte fel öreg barátját egy megkapóan alkalmazott álmának keretében. Kacziány Ödön festőművész Zempléni munkáját méltatta, mig Kornay István történeti fejtegetéseivel kapcsolatban dicsőítette a turanizmus nagy szószólóját. Peterdi Andor felköszöntőjében_ a nagy magyar költőt ünnepelte Zempléni Árpádban. Az ünnepélyt Migray József magvas beszéde fejezte be, mely után a fehér asztalhoz ült a társaság. Meos. legbensőbben meggyőződve. Mi akarunk és győzni fogunk ma és mindig. Bardolff altábornagy. A tizenkiiences vadászok e hősi magatartásának méltatása jogos büszkeséggel tölt el bennünket, hogy fiaink a szenvedések és hosszú megpróbáltatások ellenére is nem lankadó lendülettel állják meg helyüket, melyen hazánkat védik a hiíszegő ellenféllel szemben. Mint értesülünk, a junius 8-i forró nap középpontjában az a zászlóalj állott, melynek ez idő szerint dr. Ghyczy János főhadnagy a parancsnoka, a komáromi úri társaság e kedveit és méitán nagyrabecsült tagja. Az ő ismert szerénysége bizonyára tiltakoznék is e sorok ellen, mert családjához irt leveleiből vajmi keveset tudhattunk meg az ő szerepéről. Negyedik éve van csapatával künn a harctéren, résztvett a szerb, orosz, román, albán és most az olasz frontokon folyó hadműveletekben. Hazája iránt tartozó kötelességének, ha valaki, úgy ő igazán eleget tett derék katonáival együtt, akik benne melegszívű velük együttérző parancsnokukat szeretik és becsülik. A magyar katona kiváló erényeit látjuk ez eseményből is kidomborodni, a kemény vitézséget, a törhetetlen hűséget és a magyar haza forró szeretetét. Várjuk a napot, mikor babérral övezve visszatérnek közénk a hős komáromi vadászok, hogy virágot szórjunk elébük az utca porába és könnyes csókjainkkal ölelhessük magunkhoz értünk küzdő szeretteinket. —a. fi öörös-Keresií uálaszímány ülése. A komáromi Vörös Kereszt szervezet választmánya f. hó 19-én gróf Dezasse János cs. és kir. kamarás, főispán elnöklete alatt ülést tartott a vármegyeházán. Az ülésről, a mely a kulturpalotai kórház hagyatékával foglalkozott, az alábbi kimerítő tudósítást adjuk azért, hogy ez az ügy, a melyet kiváló fontosságúnak tartunk, a legteljesebb világosságban álljon a nagyközönség előtt. A megjelentek üdvözlése után Dezasse János gróf főispán röviden ismét felemlítette azt a hírlapi támadást, amely az egyesületet érte s felkérte a vizsgálatot eszköziő bizottságot, hogy jelentését terjessze elő. A vizsgálatot eszközlő: dr. Witausek Károly, dr. Mezei János és Spitzer Béla tagokból álló bizottság nevében dr. Witausek Károly a vármegye fiökegylet alelnöke jelentést terjeszt elő, melyet az alábbi kivonatban ismertetünk : A jelentés szerint a felül vizsgáló-bizottság minden tételét összehasonlította a leltárnak a készletekkel és azokat hiánytalanul rendben találta. Felülvizsgálta a bizottság a kórházi gondnokság által vezetett naplót és meggyőződött arról, hogy minden eladás a hatósági árban történt és a Vörös-Keresztet semminemű károsodás sem érte. Előterjeszti az egyes leltári csoportokra vonatkozó javaslatait, a melyek szerint a kölcsön bútorok igazolt tulajdonosaiknak visszaadandók, a kórházi felszerelések, kötőszerek, műszerek átadandók a komáromi közkórháznak, az ágynemüek és fehérnemüek osztalyozandók és a kórházi haszná atra alkalmas tárgyak közül 50 pár fehérnemű, lepedő és két párna két-két huzattal a városi közkórháznak, 30 pár fehérnemű és lepedő, ugyanennyi fejpárna két-két huzattal a Vörös-Kereszt-Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje sen rendbe hozza. A héli iáit litt.
