Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-15 / 24. szám
191Ő június IB. „Komáromi LapoK“ 8. oldal. fl háborús élei. Szenlkép és virág. — Hintsen áru. — fl szegényebb néposzlály támogatása. — Saját tudósítónktól. — Vasarnap délelőtt különösen érdekes volt a piac képe, a mit le kell rajzolnunk. A rajz, ha nem sikerül úgy a mint szeretnénk, bocsátassék meg nekünk: nagyon szomorú a téma. Azzal kezdjük, hogy meglepően nagy közönség hullámzott vasárnap reggel kilenc óra tájban a Ferenc József-rakparti piacon, hogy bevásárolhasson. A közönség minden rétegéből valók voltak a vásárolni igyekvők kik — mint a méh jár virágról virágra — nagy ambícióval keresték fel sorra a piacon a háborús fogalmak szerint „összesereglett“ árusokat. De hiába volt a nagy igyekezet: nem volt más, mint sok-sok szentkép, a mely most igen keresett cik, aztán egy kocsi virág, a mi más hiányában, pedig elég drága volt, hamarosan vevőkre is talált. Ha két asszony összetalálkozott, menten, megindult a találgatás az ebédfőzés irányában s azzal szakadt meg, hogy azt kell venni, a mi van, mert nem lehet válogatni. A szentképen és virágon kívül zöldségféle vagy, gyümölcs nem került a piacra, talán bizony azért, mert néha a maximális ár a rendőrjárta helyeken bajt okoz. A piac sarkán egy falusi" gyerek álldogált, egy kosárral a kezében, a melyből egy mellbeteg liba nézegette bátortalan szemekkel a piacot, a miglen gazdájával együtt rendőri kiutasításban nem lett része. Pedig nagyon kár volt kiutasítani 1 Csak nyolcvan koronát kért a beteg sovány libácskáért s ezért annigy sem akadt volna rá vevő. A közélelmezési miniszter érdekes leiratot intézett a város törvényhatóságához. A miniszter leirata kiemeli, hogy a szegényebb néposztály és a csekély jövedelemre utalt kis ekzisztenciák szociális védelme érdekében szükséges, hogy azon élelmiszereket, amelyek jegyrendszer alapján bocsájtatnak a közönség rendelkezésére, legelőször is a hadisegélyesek, a vagyontalan rokkantak és a tisztviselők és általában mindazok részére, a kiknek jövedelme a négyezer koronát meg nem haladja, adják ki, illetve ezeknek jegyei váltassanak be legelőször. E rendelet alapján tehát ezentúl úgy, a hatósági húsüzemnél, mint a lisztüzleínél a közönség eme kategóriáit kell legelőször kiszolgálni. Nagyon üdvös az a miniszteri intézkedés is, a mely a tömegfogyasztást képező élelmiszereknek nagyobb mennyiségét kívánja a szegény néposztálynak kiadatni; a mi a mai viszonyok között nagyfontosságu. Ha a miniszter intencióinak megfelelőleg fog a hatóság intézkedni — amit remélünk — a szegény néposztály sorsán hatalmasan könynyitenek. VáitozásoH a rat MeMtn. Á pannonhalmi főapát juníus 9-én kelt elhatározásával a következő változásokat rendelte a el szt. Benedekrendben : Pannonhalmán: A főmonostor házgondnoka: Molnár Bertalan. Esztergomban: Tanárok: Varga Sebestyén, Kiss Kázmér, Házgondnok: Blaskovics Piacid, tanár. Szőlőkerti felügyelő: Püvár Máté, tanár. Győrött: Tanár és a régiségtár őre: Parcsami Henrik. Tanár és a székház templomának őre és szónoka: Dr. Újlaki János. Tanárok: Pálfi Lőrinc, Kalmár Gusztáv, Laki Vilmos. Házgondnok: Kovács Arisztid, tanár. A Mária Kongregáció prézese a felső osztályban: Tamás Vidor, tanár, az alsó osztályban: Ferenczy Viktor, tanár. Uj osztály nyílik meg a II. osztályú B. osztállyal. Komáromban: Tanárok: Hegyi Damján, Szúnyog Xav. Ferenc. Kőszegen: Tanár: Grubich Lázár. Pápán: Tanárok: Molnár Ervin, Horváth Kandid. A Mária Kongr. felső oszt.-nak prézese: Sziklay Jenő, tanár. Sopronban: Tanárok: -Rozmán Richárd, Zempléni Tivadar, Horváth Teodorik. Házgondnok: Mihályi Ernő, tanár. A Mária Kongr. felső oszt.-nak prézese: Hollós Ildefonz, tanár. Bakony bélben : Lelkész: Mátrai Guidó. Czeldömölkön: Nyug. Récsei Farkas. Tihanyban: Perjel: Gallik Oszvald. Alperjel: Hevesi Bernát, tihanyi jószágkormányó és házgondnok. Nyugalomban: Dr. Vurdics Ignác és László Boldizsár. Lelkész: Perényi Otmár. Somogykerületi jószágkorm.-zó: Vidóczy Asztrik. Zalaapátiban: Az Orsz. levéltár levéltárosa: Dr. Vargha Samu, alperjel. Nyugalomban: Reznyák Albert. Lelkész: Tomasits Odó. Ideiglenes nyugalomban: Varsányi Román. Az esztergályi lelkészi teendőkről a Konvent tagjai gondoskodnak, Balatonfiired-fiirdő: Lelkész: Grész Ödön. Györszentivánban: Lelkész. Dr. Niszler Teodor. Tényön: Lelkész: Szomolajer Tasziló. Zamárdiban: Lelkész: Laki Benő. Nyílt levél dr. Peredi Géza úrhoz, a Komáromi Hiriap szerkesztőjéhez. A Komáromi Hírlap f. é. 23. számában „A kulturkórház hagyatéka“ címen egy cikk látott napvilágot, mely a kórház felszerelésének leltározására és értékesítésére kiküldött bizottságot azzal vádolja, hogy a kórház felszerelésével egymás között „úri kófyavetyét“ rendeztek, a tárgyakat, (fehérnemüek, élelmi cikkek, háztartási tárgyak, stb.) titokban elszállították és igy a Vörös Keresztnek kárt okoztak. A cikkben a közreműködők között engem is megnevez a cikkíró, bár nem tudja, hogy milyen minőségben vettem a kórházi leszerelés átvételében részt. Szárazon ismertetni fogom ez ügyben a tényállást a következőkben: A kultúrpalota kisegítő kórház hagyatékát, mint a Vörös Kereszt alelnöke vettem át május 2-án és adtam át később a leltározó bizottságnak, amely működését május 11-én kezdte meg. A leltározás befejezése után a megbízatáshoz képest — kizárólag háztartási tárgyakat — több vevőnek eladtam a leltári értéken felüli árban, ezen a címen 320 K. 70 f. folyt be kezeimhez. Az eladottakról jelentést tettem a Vörös Kereszt elnökének is. A leltározást megelőzően a gondnokság elnöke teljesített eladásokat és tudomásom van arról, hogy mindent hatósági árban adott el naplója szerint. Időközben F. Szabó Géza polgármester ur, a Vörös Kereszt városi válásztmány elnöke kérdést intézett hozzám e tárgyban és azon véleményének adott kifejezést, hogy a nyilvános árverést tartja a leghelyesebbnek. Az én álláspontom ezzel szemben az volt, hogy a Vörös Kereszt nem nyerészkedésre alakult vállalat és I a szabad eladás, ha az eladott tárgyak kellő I áron értékesíthetők, kifogás alá nem eshetik. Míndazáltal az eladásokat a polgármester ur kívánságára azonnal hatálytalanítottam, a vételárat visszafizettem a vevőknek és a tárgyakat visszakaptam s igy a státuskvó helyreállott. Körülbelül két héttel mindezek után megjelenik az említett cikk, — mely teljesen tárgy és alap nélkülivé lett időközben — és meggyanúsítja az eljáró bizottságot, mely nehéz és lelkiismeretes munkát végzett és engem is, aki £te eladásokat eszközöltem és azokért anyagilag és erkölcsileg felelős vagyok. Ezt a tényállást bejelentettem a f. hó í 12-én megtartott választmányi ülésnek, mely | azt mindenben jóváhagyóan vette tudomásul i az időközi eladásokkal együtt. A teljes nyilvá! nosság és a vagyonkezeléshez fűződő köteles j rend érdekében felülvizsgáló bizottság kiktílj dését kértem, mely kérésemet a választmány : határozott formában megnyilvánuló óhajomra teljesítette is. A választmány előtt azt a kérést adtam elő: hogy jelentkezzék az, aki tud az egyesületet ért megkárosításról, jelentse be ki, hogyan és mivel károsította meg az egyesületet ? A felí hivára azonban senki sem jelentkezett a választ: mány ülésén. Ugyanazt ezen a helyen is meg•' ismétlem a nagy nyilvánosság előtt. A Vörös Kereszt választmány a leltározó I bizottságnak köszönetét szavazott működéséért | s maga F. Szabó Géza polgármester volt az, ! aki a bizottság részére az elégtétel megadását | legjobban hangsúlyozta. Ezek után nem hagyhatom szó nélkül azt j a beállítást, melyben a szóban forgó cikk —■ átlátszóan világos tendenciák szerint — velem és az eljáró bizottsággal szemben, amely elég terhes és felelősségterhes munkáját teljes mértékben lelkiismeretesen és legjobb tudása sze| rint végezte el, — működésűnket oly világításba j helyezi, mintha az egész társaság a kuiíurpa- i lota-kórház kifosztására esküdött volna össze. | Ez a társaság a Kulturpalota-kórház adminiszj trálását hosszú időn át teljes csendben végezte, lárma nélkül és az igy nem tűnhetett föl. Ennek a társaságnak kótyavetyére nincs szüksége. Ami pedig igénytelen személyemet illeti, ebben a városban, ahol születtem és húsz éve működöm közpályán, de a vármegyében is elegen ismernek és ismerik azt a munkát is, melyet a háborúban a háborúnak végeztem s , amelynek egy része a Vörös Kereszt javára j esett. E munkának — talán szerénytelenségbe nem esem — bizonyos eredményei állapíthatók meg. Igen-igen sok szegény ember tehetne erről tanúságot és csak sajnálni tudom, hogy a Komáromi Hírlap figyelmét ez teljesen elkerülte a háború alatt. Kötelességeimet igyekeztem becsületesen elvégezni és segítségem, munkatársam ebben egyedül az Írógépem volt. Több, mint 200000 korona társadalmi gyűjtés összehozásában volt részem, hangversenyeket, előadásokat, ünnepélyeket rendeztem, melyek szintén tízezreket eredményeztek. Tiz uj Vörös Kereszt fiókegyletet segítettem megalakítani, amely több ezer uj tagot jelent a Vörös Kereszt hadseregének. Hogy a városi választmány 80 taglétszáma megháromszorozódott működésem rövid ideje alatt, ezek a tények mind bizonyos szervező és agitativ munkát föltételeznek. Legjobb tudomásom szerint a Vörös Keresztnek soha egy fillér kárt nem okoztam. Ellenkezőleg mindig kerestem a nyilvánosságot minden fillérről való elszámolásnál, mert ez különös kötelessége mindenkinek, aki jótékonysági akcióban vesz részt. Soha nem álmodott nagy tisztessége
