Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-15 / 24. szám

191Ő június IB. „Komáromi LapoK“ 8. oldal. fl háborús élei. Szenlkép és virág. — Hintsen áru. — fl szegényebb néposzlály támogatása. — Saját tudósítónktól. — Vasarnap délelőtt különösen érdekes volt a piac képe, a mit le kell rajzolnunk. A rajz, ha nem sikerül úgy a mint szeretnénk, bocsá­­tassék meg nekünk: nagyon szomorú a téma. Azzal kezdjük, hogy meglepően nagy közönség hullámzott vasárnap reggel kilenc óra tájban a Ferenc József-rakparti piacon, hogy bevásárolhasson. A közönség minden rétegéből valók voltak a vásárolni igyekvők kik — mint a méh jár virágról virágra — nagy ambícióval keresték fel sorra a piacon a háborús fogalmak szerint „összesereglett“ árusokat. De hiába volt a nagy igyekezet: nem volt más, mint sok-sok szentkép, a mely most igen keresett cik, aztán egy kocsi virág, a mi más hiányában, pedig elég drága volt, hama­rosan vevőkre is talált. Ha két asszony összetalálkozott, menten, megindult a találgatás az ebédfőzés irányában s azzal szakadt meg, hogy azt kell venni, a mi van, mert nem lehet válogatni. A szentképen és virágon kívül zöldség­féle vagy, gyümölcs nem került a piacra, talán bizony azért, mert néha a maximális ár a rendőrjárta helyeken bajt okoz. A piac sarkán egy falusi" gyerek álldogált, egy kosárral a kezében, a melyből egy mellbeteg liba néze­gette bátortalan szemekkel a piacot, a miglen gazdájával együtt rendőri kiutasításban nem lett része. Pedig nagyon kár volt kiutasítani 1 Csak nyolcvan koronát kért a beteg sovány libács­­káért s ezért annigy sem akadt volna rá vevő. A közélelmezési miniszter érdekes leiratot intézett a város törvényhatóságához. A miniszter leirata kiemeli, hogy a szegényebb néposztály és a csekély jövedelemre utalt kis ekzisztenciák szociális védelme érdekében szükséges, hogy azon élelmiszereket, amelyek jegyrendszer alapján bocsájtatnak a közönség rendelkezésére, leg­először is a hadisegélyesek, a vagyontalan rokkantak és a tisztviselők és általában mind­azok részére, a kiknek jövedelme a négyezer koronát meg nem haladja, adják ki, illetve ezeknek jegyei váltassanak be legelőször. E rendelet alapján tehát ezentúl úgy, a hatósági húsüzemnél, mint a lisztüzleínél a közönség eme kategóriáit kell legelőször kiszolgálni. Nagyon üdvös az a miniszteri intézkedés is, a mely a tömegfogyasztást képező élelmi­szereknek nagyobb mennyiségét kívánja a sze­gény néposztálynak kiadatni; a mi a mai viszonyok között nagyfontosságu. Ha a miniszter intencióinak megfelelőleg fog a hatóság intézkedni — amit remélünk — a szegény néposztály sorsán hatalmasan köny­­nyitenek. VáitozásoH a rat MeMtn. Á pannonhalmi főapát juníus 9-én kelt elhatározásával a következő változásokat ren­delte a el szt. Benedekrendben : Pannonhalmán: A főmonostor házgond­noka: Molnár Bertalan. Esztergomban: Tanárok: Varga Sebestyén, Kiss Kázmér, Házgondnok: Blaskovics Piacid, tanár. Szőlőkerti felügyelő: Püvár Máté, tanár. Győrött: Tanár és a régiségtár őre: Par­­csami Henrik. Tanár és a székház templomá­nak őre és szónoka: Dr. Újlaki János. Tanárok: Pálfi Lőrinc, Kalmár Gusztáv, Laki Vilmos. Házgondnok: Kovács Arisztid, tanár. A Mária Kongregáció prézese a felső osztályban: Tamás Vidor, tanár, az alsó osztályban: Ferenczy Vik­tor, tanár. Uj osztály nyílik meg a II. osztályú B. osztállyal. Komáromban: Tanárok: Hegyi Damján, Szúnyog Xav. Ferenc. Kőszegen: Tanár: Grubich Lázár. Pápán: Tanárok: Molnár Ervin, Horváth Kandid. A Mária Kongr. felső oszt.-nak prézese: Sziklay Jenő, tanár. Sopronban: Tanárok: -Rozmán Richárd, Zempléni Tivadar, Horváth Teodorik. Házgond­nok: Mihályi Ernő, tanár. A Mária Kongr. felső oszt.-nak prézese: Hollós Ildefonz, tanár. Bakony bélben : Lelkész: Mátrai Guidó. Czeldömölkön: Nyug. Récsei Farkas. Tihanyban: Perjel: Gallik Oszvald. Alper­­jel: Hevesi Bernát, tihanyi jószágkormányó és házgondnok. Nyugalomban: Dr. Vurdics Ignác és László Boldizsár. Lelkész: Perényi Otmár. Somogykerületi jószágkorm.-zó: Vidóczy Asztrik. Zalaapátiban: Az Orsz. levéltár levéltá­rosa: Dr. Vargha Samu, alperjel. Nyugalomban: Reznyák Albert. Lelkész: Tomasits Odó. Ideig­lenes nyugalomban: Varsányi Román. Az esz­­tergályi lelkészi teendőkről a Konvent tagjai gondoskodnak, Balatonfiired-fiirdő: Lelkész: Grész Ödön. Györszentivánban: Lelkész. Dr. Niszler Teodor. Tényön: Lelkész: Szomolajer Tasziló. Zamárdiban: Lelkész: Laki Benő. Nyílt levél dr. Peredi Géza úrhoz, a Komáromi Hiriap szerkesztőjéhez. A Komáromi Hírlap f. é. 23. számában „A kulturkórház hagyatéka“ címen egy cikk látott napvilágot, mely a kórház felszerelésének leltározására és értékesítésére kiküldött bizott­ságot azzal vádolja, hogy a kórház felszerelé­sével egymás között „úri kófyavetyét“ rendez­tek, a tárgyakat, (fehérnemüek, élelmi cikkek, háztartási tárgyak, stb.) titokban elszállították és igy a Vörös Keresztnek kárt okoztak. A cikkben a közreműködők között engem is megnevez a cikkíró, bár nem tudja, hogy milyen minőségben vettem a kórházi leszerelés át­vételében részt. Szárazon ismertetni fogom ez ügyben a tényállást a következőkben: A kultúrpalota kisegítő kórház hagyatékát, mint a Vörös Kereszt alelnöke vettem át május 2-án és adtam át később a leltározó bizott­ságnak, amely működését május 11-én kezdte meg. A leltározás befejezése után a megbíza­táshoz képest — kizárólag háztartási tárgyakat — több vevőnek eladtam a leltári értéken felüli árban, ezen a címen 320 K. 70 f. folyt be kezeimhez. Az eladottakról jelentést tettem a Vörös Kereszt elnökének is. A leltározást megelőzően a gondnokság elnöke teljesített eladásokat és tudomásom van arról, hogy mindent hatósági árban adott el naplója szerint. Időközben F. Szabó Géza polgármester ur, a Vörös Kereszt városi válásztmány elnöke kérdést intézett hozzám e tárgyban és azon véleményének adott kifejezést, hogy a nyilvános árverést tartja a leghelyesebbnek. Az én állás­pontom ezzel szemben az volt, hogy a Vörös Kereszt nem nyerészkedésre alakult vállalat és I a szabad eladás, ha az eladott tárgyak kellő I áron értékesíthetők, kifogás alá nem eshetik. Míndazáltal az eladásokat a polgármester ur kívánságára azonnal hatálytalanítottam, a vételárat visszafizettem a vevőknek és a tárgyakat visszakaptam s igy a státuskvó helyreállott. Körülbelül két héttel mindezek után meg­jelenik az említett cikk, — mely teljesen tárgy és alap nélkülivé lett időközben — és meggyanú­sítja az eljáró bizottságot, mely nehéz és lelki­­ismeretes munkát végzett és engem is, aki £te eladásokat eszközöltem és azokért anyagilag és erkölcsileg felelős vagyok. Ezt a tényállást bejelentettem a f. hó í 12-én megtartott választmányi ülésnek, mely | azt mindenben jóváhagyóan vette tudomásul i az időközi eladásokkal együtt. A teljes nyilvá­­! nosság és a vagyonkezeléshez fűződő köteles j rend érdekében felülvizsgáló bizottság kiktíl­­j dését kértem, mely kérésemet a választmány : határozott formában megnyilvánuló óhajomra teljesítette is. A választmány előtt azt a kérést adtam elő: hogy jelentkezzék az, aki tud az egyesü­letet ért megkárosításról, jelentse be ki, hogyan és mivel károsította meg az egyesületet ? A fel­­í hivára azonban senki sem jelentkezett a választ­­: mány ülésén. Ugyanazt ezen a helyen is meg­­•' ismétlem a nagy nyilvánosság előtt. A Vörös Kereszt választmány a leltározó I bizottságnak köszönetét szavazott működéséért | s maga F. Szabó Géza polgármester volt az, ! aki a bizottság részére az elégtétel megadását | legjobban hangsúlyozta. Ezek után nem hagyhatom szó nélkül azt j a beállítást, melyben a szóban forgó cikk —■ átlátszóan világos tendenciák szerint — velem és az eljáró bizottsággal szemben, amely elég terhes és felelősségterhes munkáját teljes mér­tékben lelkiismeretesen és legjobb tudása sze­­| rint végezte el, — működésűnket oly világításba j helyezi, mintha az egész társaság a kuiíurpa- i lota-kórház kifosztására esküdött volna össze. | Ez a társaság a Kulturpalota-kórház adminisz­­j trálását hosszú időn át teljes csendben végezte, lárma nélkül és az igy nem tűnhetett föl. En­nek a társaságnak kótyavetyére nincs szüksége. Ami pedig igénytelen személyemet illeti, ebben a városban, ahol születtem és húsz éve működöm közpályán, de a vármegyében is elegen ismernek és ismerik azt a munkát is, melyet a háborúban a háborúnak végeztem s , amelynek egy része a Vörös Kereszt javára j esett. E munkának — talán szerénytelenségbe nem esem — bizonyos eredményei állapíthatók meg. Igen-igen sok szegény ember tehetne erről tanúságot és csak sajnálni tudom, hogy a Komáromi Hírlap figyelmét ez teljesen el­kerülte a háború alatt. Kötelességeimet igye­keztem becsületesen elvégezni és segítségem, munkatársam ebben egyedül az Írógépem volt. Több, mint 200000 korona társadalmi gyűjtés összehozásában volt részem, hangver­senyeket, előadásokat, ünnepélyeket rendeztem, melyek szintén tízezreket eredményeztek. Tiz uj Vörös Kereszt fiókegyletet segítettem meg­alakítani, amely több ezer uj tagot jelent a Vörös Kereszt hadseregének. Hogy a városi választmány 80 taglétszáma megháromszorozó­dott működésem rövid ideje alatt, ezek a té­nyek mind bizonyos szervező és agitativ mun­kát föltételeznek. Legjobb tudomásom szerint a Vörös Ke­resztnek soha egy fillér kárt nem okoztam. Ellenkezőleg mindig kerestem a nyilvánosságot minden fillérről való elszámolásnál, mert ez különös kötelessége mindenkinek, aki jótékony­­sági akcióban vesz részt. Soha nem álmodott nagy tisztessége

Next

/
Oldalképek
Tartalom