Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-01 / 22. szám
IfftmiRcisiiencedik énfol^Ki. 21 saAm. Sojnárom, S'SIS« jttBiuf» I. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖN Y Politika! és tévsada Imi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben vidékre; Irt* .... . . 16 K I#éw................... . . 8 » nagysílívre . . . . , , . . 4 > EGYES SZÁMOK KAPHATOK Spitzer Sár,tor könyvkereskedésébe!;, hol hirdetéseit és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »SrfiRt telváix és fiireh-féle könvvkereskiídésben, va!an:int Sipos Ferenc és Czlke Dáises kíinyvköifiknét. Megjelenik trenden ' szcmbato«. Egyes számi ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos peütsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények B basákat peiitsororként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivata'. Komárom, Nádo -o. 38, sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat, nem adunk vitess. La wezér: T&iShfís Főszerkesztő: §íi®a Gyula dp« Akárhogy akarják* most már nem húzhatják sokáig. Az offenzivák mögött, amelyek a frontokon zugnak, halkan, csendben, de szívós kövelkezetességgel egy másik offenziva indult és ennek a célja a teljes győzelem a bábom felett. A háborús akarat legforróbb fészkeiben, a hideg üzleti célokkal számító Angliában is látják már, hogy a remények horizontján nem a diadal, hanem a béke vau. Az egész világnak ellenünk való szövetkezése kezdi már megismerni a valóságot, a győzelem zászlója az ostromolt központiak ] várfalának fokára szökik és ott leng minden nap büszkébben. Még lesznek harcok, még nem apad ki a vér forrása, még nem pusztul a gyűlölet fészke, de a régi lobogás elmúlt, a háborús őrjöngés eltiszluit, a szenvedések, nélkülözések, kesorüség és gyász megtanították rá az emberiséget, hogy vissza- ’ hivják az elvesztett paradicsomot, az áldott ; nyugalmas békességet. A tanítás eredménye j már mutatkozik a világ minden részében. | A francia hevülékenység kihűlt, az angol j könyörtelenség megtört, az olasz álmok régen belevesztek a szürke valóságba. Ne- • künk pedig, akiket az ellenünk támadt világ egész fegyveres ereje támadott, erőnk, kitartásunk, elszántságunk öntudatában békére nyújtva, kezünk. Késhet-e sokáig az idő, mikor a kinyújtott kart megragadják az álmok kijózanodott őrültjei? Egy kis párhuzamot nem árt most felállítani, amikor a háború nyomorúságait legjobban sinylő tisztviselők óhajtanak egy kicsit javítani az ekszisztenciájukon. Nézzük hát micsoda értéket képviselt a háború előtt egy tetőtől-talpig felöltözött ember, nem belső tartalmát, csak a rajla levő külső cők-mőkokat illetőleg. Kezdjük alulról. Volt rajta egy pár cipő 20 K, egy pár harisnya 2 K, egy lábravaló 4 K, egy ing 8 K, egy öltözet ruha ÍCO K*s egy kalap 10 K értékben. Azonfelül gallér, kézelő, inggombok, nyakravaló, keztyü, sétabot s egyéb apróságok 20 K értékben. Ez kitesz mindössze 164 koronát elég tágan számítva. Ha most akarná ezeket a legszükségesebb ruházati cikkeket megszerezni, akkor a következő összeget kellene kiadnia. Egy pár cipőre 400 koronát, egy pár harisnyára 20 koronát, egy lábravalóra 40 koronát, egy ingre 80 koronát, egy öltözet ruhára 1000 koronát, egy kalapra 40 koronát. Gallérra, kézelőre, inggombra, nyakravalóra, keztyüre, sétabotra s egyéb apróságokra mondjuk szűkén számítva 50 koronát. Vagyis mindezek a tárgyak a mai háborús árak mellett 1640 korona értéket képviselnének. A végeredmény tehát az, hogy 1918 május havában épen 10-szer, mondd tízszer anynyit kell ugyanazon ruházati cikkekért kiadni, mint 1914 május havában kellett. Has< nlókép, sőt sok tekintetben még rosszabbul vagyunk az élelmiszerekkel. A 20 koronás hús, a 40 koronás csibe (párja), az 50 koronás liba (darabja), a 60 koronás buza, a méregdrága zöldfőzelékfélék és egyéb konyhai nyersanyagok a jóllakást a kiváltságos gazdag osztályok privilégiumává tették s a tisztviselőket fogalmilag elzárják attól, hogy kellőkép táplálkozhassanak. Kérdjük most már: hogy gondolja az ál- i lám, hogy gondolják a törvényhatóságok, tesj ttilefek és egyéb munkaadók, hogy a fontos szellemi munkát végző tisztviselő osztály lépést tarthasson a háborús drágasággal abból a legjobb esetben is 100 százalékos segélyből, melyet neki ekszistenciája feljavítására nyújtanak ? KÖHÜÁROftl! LAPOK TÁRCÁJA Az ember szeme. Akkor lesz méltó élni e világon, — Ám ezt a kort még szörnyen messze látom — Ha majd az ember szeme úgy ragyog, Hogy mind azt mondja: „Én szelíd vagyok! Én nem kívánok eltiporni mást, Én megvetem a gőgös elnyomást, A szivem tiszta, ha kelek, ha fekszem, S nem hatalomra: jóságra törekszem!“ Méltó világunk akkor lesz nekünk, Ha úgy megenyhül vad tekintetünk, Mint viharos ború után az ég, Az újra fényes, újra tiszta kék. Ha majd szemünk többé nem sújt, nem éget, És nem lövell ki bosszút, büszkeséget, Csak azt a vágyat, hogy nyomort ne lásson, S mindig siessen könyörülni máson ! Akkor lesz méltó ez a földi élet, Ha kapzsi bűn, gonosz dölyf semmivé lett, S leszáll közénk a béke szelleme. Ha minden ember nagy, nyitott szeme Olyan lesz, mint az ablak, melyen át A vándor nyájas tűzhelyekre lát, Ahol mindenki boldog és örül A lobogó világosság körül. Ábrányi Emil. tgy Peíőíi-einlék. — Nagyapám feljegyzései nyomán. — Irta : follinus Erűin. Ki volt a nagyapám ? Mindjárt megmondom. Névszerint: Kisc&rnai Follinas János. j Ki azonban sohasem használta predikátumát, | nem csak azért, mert mindenestől müveit í demokrata lélek volt, hanem mert azt tartotta, hogy: „Minek a titulus, ha nincs hozzá : vitiilus“. Máskülönben pedig semmikép sem volt | közönséges ember. 1819-ben született Szolnokon, ahol atyja, i az én dédnagyapám, jómódú gyógyszerész volt, ; lévén neki, a szolnokin felül, Mezőtúron és Kisújszálláson is patikája, ami akkor, úgy látszik, nem ütközött semmiféle akadályba. Tulajdonképpi hivatása tehát az lett volna, hogy, mint apjának legidősebb fia, gyógyszerészi diplomát szerezzen és beleüljön a gyógyszertárak domíniumába. Neki azonban egészen más volt a szive vágya, lelke álma. Szép tenorhangja és nagy zenei tehetsége lévén, édes atyja, ki maga is müvészetkedvelö ember volt, hangját kiképeztette és énekelni taníttatta ugyanakkor, amidőn a gyógyszerészi diploma megszerzése végett Pesten szorgalmasan tanult az w egyetemen. Szeretett tanulni. A szolnoki gimnáziumban is mindig első eminens volt az osztályában, noha ezt a helyet nem foglalhatta el egymaga, meg keliett osztania a dúsgazdag Gorove-család reményteljes sarjával, Istvánnal, aki később az ^867. Andrássy-minisztérium földmivelésügyí " minisztere lett. Nagyapám tehát, mint gyógyszerésztan hallgató is szorgalmasan tanult és meg is szerezte, annak rendje és módja szerint, diplomáját. Csakhogy az volt a bökkenő, hogy mire meg volt a diploma, teljesen elment a kedve attól, hogy Szolnokra térjen vissza patikusnak és müvészáimait örökre eltemesse. Egy birtokomban levő ifjúkori arcképe szerint, melyet valami jelesebb festőművész vethetett vászonra, igen megnyerő külsejű, szép termetű fiatalember volt s igy nem csoda, ha szép csengésű hangjára való tekintette), Reggelizés előtt fél pohár Schmidihauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
