Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-19 / 3. szám
J_i_ Harminckilencedik évfolyam. 3. szám. Komárom, 1918. január 19-KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai ég társadalmi la ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben és vidékre: »gésa évre ...... 16 R féévre...............................8 » *®eyedérrs..................................4 » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések és előfizetések. is elfogadtatnak, továbbá »Szeüt fstvár.« és Glreh-féle könyvkereskedésben, valamint Sipss Ferenc és Cifke Díses könyvkötőknél. Megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nvillíéti közlemények 3 hasábos peütaoronkérd 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo.-u. 29. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk trisizí. La .vezér: Tsiisa Jár*©«. Főszerkesztő: Kiss Gfuia dp. Mem leltet az vita tárgya, tiogy a magyar nemzet jogos és igazságos követelése az önálló magyar hadsereg. Nem ajándék képen, nem kegyadományból követeljük ezt, hanem történelmi alapokon és annak a kegyetlenül nehéz próbának okos tanulságakép, amelyet most állottunk ki bámulatára az egész világnak, csodálatára még ellenségeinknek is. Akik nem hívei a personátis uniónak, hanem a dualizmus mai szerkezetét tartják helyesnek, azok előtt sem lehet más katonai cél, mint az önálló magyar hadsereg, mely annál erősebb, minél nemzetibb és igy a követelt szervezetével legerősebb támasza és védelme lesz a monarchiának. A háború elég tanulságot nyújtott arra, hogy a magyar szellem érvényesülése nem vált kárára a hadsereg akcióképességének, sőt minden tekintetben erősbitette, gyarapította azt. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a magyar harci erényeknek és az áldozati készségnek van a legtöbb része abban, hogy a háborúnak mai eredményeit elértük. A magyar föld védelménél, épen úgy, mint amikor ősi KOMÁROMI LÁPOK TÁRCÁJA. Kis Istók pipája Irta: Bodnár Isfuán. Visszavertük az orosz ezredet, Ötszáz emberük szépen elveszett . . . De nálunk se ment csak úgy, babra ám, Kis Istók igy szólt: »oda a pipám!« Egy srappnel-szilánk biz kicsapta azt, Szájában csak a — szopóka maradt, Fog közt szecskává rágja hát a szót: »Az egész cugba — legszebb pipa vót!« Igaz, mert ez már szájról-szájra járt, —• A többi eltört, bus cserépre vált, Képzelhetni hát: milyen galiba, Harminc emberre nincsen több pipa! osztrák birtokot kelleti és kell most is védeni, amikor Ausztria töldjéröl kell az ellenséget kiverni. A magyar nép vérez, szenved és tűr ebben a háborúban anélkül, hogy a maga áldozati mérlegének másik serpenyőjébe például a csehek áldozati készségét vetné és ez alapon próbálna lealkudni kötelességeiből, vagy letagadni erőiből. Annak a nagy ránk rohanásnak pedig, amit most odaátról Ausztriából látunk, arra kell okul szolgálni, hogy kicsinyes szempontok, apró ellentétek tűnjenek el közülünk és egy táborban találjon bennünket minden osztrák támadás. Az önálló magyar hadsereg természetszerű következménye a leszűrt tanúságoknak és elismerése történelemben gyökeredző jogainknak. Olyan kérdés ez, amit most már nem odázhatunk tovább. Vérrel és szenvedéssel megszereztük a jogos alkalmat, hogy e régi követelésünk megvalósuljon minél előbb. És haszfalan a Lajtán túlról a dühödt üvöltés, mi megyünk célunk felé, melynek megvalósulása most már nem függhet. Ausztria ajándékozó kedvétől. A kapitány is látta, baj vagyon, Kioszt pár szivart . . . Abba sincs haszon! Végre megszólalt: »Istók, Istipán, Próbáld meg, nesze, — angol fapipám!« . . . Az Istók nézi: úri, szép dolog, A szopókája rézsrófon forog . . . Végig mustrálja, szól: »tán megteszi . . — De oszt legyint rá: még sem — selmeczi . . .!« S mind azt sóhajtja: >az csak a pipa! Reczés felén meggyül a — masina . . . S a szortyogása citerás-zene . . . — Angolyt — pipástul ögye a fene . . .!« S tovább gurnyasztanak a vén szenvedők : Kis falujokról álmodoznak ők . . . Lelkűk otthon a, — rácsos kapunál: S a »Mózsi szomszéd« — épp pipát kínál . . . Tiz krajcár egy . . . Rá, pakli gyufa, Szűz-dohányt is kap, aki nem — mulya . . . Es húsz kemény vas egy szép — meggyfaszár, Hanem arra már egy — bojt is kidukál . . . Tisza beszéde. Tisza szerdai beszéde erős, de igazságos Ítéletet mondott az ugynevezett magyar pacifistákról, akik könnyelmű agitációjukkal meghódítják a lelkeket s csak távolabb visznek bennünket a mindnyájunk által várva-várt, óliajtva-óhajtott békétől. „Kik azok, kik ma a csüggedésnek, a háború azonnali abbahagyásának jelszavait hirdetik ? Azok, akik küzdöttek és véreztek ebben a negyedfél esztendőbei? Óh nem, azok küzdenek és véreznek felemelt fővel, becsületes szívvel tovább. A katonai kötelesség elöl bujkáló politikusok, felmentett lapszerkesztők, hadi ipari munkások, akik ennek a háborúnak csakis előnyeit élvezték, csak azok, akik kiabálnak, hogy ők nem küzdenek, nem harcolnak, nem szenvednek, nem véreznek tovább.“ Erős szavak ezek, de erős igazságok is egyszersmind. Abban is egyetértünk Tiszával, hogy a nálunk észlelt jelenségek a külföld, különösen az ellenséges külföld szemében mélyen leszállítják a magyar nemzet, a magyar állam súlyát és tekintélyét. A csehek, a délszlávok mozgolódása s az egész osztrák közvélemény egységes, ádá Rengeteg fogoly . . . Száz meg száz halott — Nagy, mélák muszka szörnyen jajgat ott, Kis Istók bizony majd leszúrta már, De visszahőköl: »Nini — pipaszár ?!« A muszka zsebből ez kandit elé, Az öreg istóK hunyorog felé, Nevet. — Lehajlik . . . s tovább sem megyen — Mig friss kötés nincs a véres seben . . . S pár pillanatra éljen zug, rival!, — Fut a kapitány : hogy miért a zaj ? »No Istók, mi az ?« — Megen van pipám! — Amott egy muszka most — testálta rám!« . . . S vig nóta hallik . . . még tánc is pereg, Olyan boldog lett harminc vén gyerek . . . Szentpétervárig most már meg sem áll: Hisz Kis Istókkal — tajtékból pipál! Kadiállapotunk ai EgyeiHUlamokkal. — Az amerikai hadsereg teljesítő képessége. — Sorban ott ültek a vén gyerekek, Mint szárnya-borzas, fázós verebek. A bus szopóka szájról-szájra ment: A pipa ize nem maradt-e bent V Nem ízlett semmi, ebéd, vacsora. Meghalt a jókedv, tréfa, dal oda! Ezt a világot féreg ette már: Mikor Kis Istók nem szív, nem pipál! . . . Így álmodoznak ... De hát kürt rivall: Talpra cakumpakk, mindenki hamar 1 Parancsba az jött: fel, fel csak oda: Már ott a hegyen lesz a — vacsora ! . . . Mennek, rohannak, fejük megszegik, Kicsike domb csak, az a hegy, nekik . . . Mint a fsrgeteg tör fel, sorba, mind . . . S megszállták nyomban mint a fát a — pinty 1- A sajtóhadiszállás engedélyével. — Az Ausztria-Magyarországgal való diplomáciai viszony megszakítására az Egyesült Államokban Wilson kívánságára hónapokkal később a hadiállapot következett. A szenátusnak és a képviseiőháznak e tárgyban folytatott tanácskozásai azzal a határozattal végződtek, Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
