Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-04 / 18. szám
2. oldal „Komáromi Lapok“ 1918. május 4 hadierényt, mely a mi tizenketteseink múltját és jelenét ékesíti. A két kitűnő katona iró szorgalmas munkáját dicséri, hogy a felolvasás első része már elkészült, a sok szép harctéri felvételek ügyes összeállítása már befejeződött, s igy nemsokára alkalmunk lesz azokban gyönyörködnünk. A nemes eszme, mely a jótékonyság zászlaját bontja ki s hivatva lesz az elesett hősök özvegyeinek és árváinak nyomorát enyhíteni, a rokkant vitézek jövő megélhetését bitzositani, csak még inkább fokozza érdeklődésünket s előre biztosítja az előadások nagy sikerét. Az irgalmasság géniusza bizonyosan egy táborba gyűjti majd egész vármegyénk és városunk társadalmát. A rendezés körültekintő fáradságos szerepét örömmel és lelkesítő ambícióval támogatja városunkban a helyi sajtó és a Leány egyesület, Tatán a Vörös Kereszt egyesület, s ahol ily megértő lelkek veszik kezükbe az ügyet, ott csak fényes lehet a siker. Az első levél. — Hét gyermek, síró asszony. — Mi voltunk az elsők, akik az orosz hadifogságból hazatérő édes testvéreinkre irányoztuk a társadalom figyelmét és több alkatommal hangoztattuk, hogy édes testvéreinket nemcsak melegjszeretette! keli fogadnunk, de amikor annyi szenvedés után ismét haza vánszorogtak a rég látott hazai földre, a mikor elérkeztek a családi fészkükhöz, hogy viszontlássák a rengeteg aggodalom közt élő hitvest, a halvány arcú gyermekeket ; a viszontlátás boldogságát rögzítsük meg pár percre. Parancsoljuk vissza az anya, a gyermekek panaszkodását, a nincsetlenségről, a nehéz életről, vigyünk, ha nagyot nem lehet, legalább morzsa segítséget oda, ahol szükség van rá. Hadd tölthessenek ezek a drága, sokat szenvedett testvérek pár órát gondtalanul, boldogan. Hadd feledkezzen meg a hős és a felesége a — szenvedésről és nélkülözésről. Azon reményben Íródtak a felhívások, hogy azokat a város és a megye társadalma Könyörögve, szépen, — De Te bizonyára Nem hallottad épen; Magasan fölöttünk Van az arany széked! — De itt most meghallhatsz! Elmondom hát Néked! — — Édes apám uram Ott van a csatába, — Pedig golyó is ment Kétszer a lábába, — Édesanyám arca Szeme vizét issza, Hogy hiába várjuk Éd’s apámat vissza . . . Azóta is beteg! . . . — És most ő helyette Tetöled azt kérem, Küldd haza az Idest, Még ezen az éjen ! — — Nem baj, hogyha kardot, Kis csákót nem hoz is !------------Arany dobot Ígért!,.. .. . Ott maradhat az is! ...“ — Mig Peti csöndesen Hazalépegetett, Angyalszárny vitte az Égi üzenetet Az orosszal küzdő meg fogja szívlelni, meg fogja hallgatni és a hosszú háború dacára is kifogja mutatni szeretetét a hazatért hősök iránt. Egy levél hever most előttünk, a melyet eg}' orosz hadifogságból tengernyi vergődésen átment magyar testvérünk irt nem nekünk, ha- j nem egy komáromi ismert urleánynak, a ki 1 elérzékenyüive hozta hozzánk tőlünk kért ta- j nácsot, hogy mitévő legyen. A levelet nincs módunkban közölhetni, csak azt mondhatjuk, hogy annak megrázó a j tartalma és nem lehet meghatottság nélkül el- j olvasni. Felvetjük a kérdést, hogy miként segít- j sünk ezen a hősön, a ki a hadifogságból egy j fillér nélkül jött haza nyolc tagú családjához 1 és egy fillér nélkül ment ismét el az ezre- ' déliez? Mi azt gondoljuk, hogy e célra össze kell fognunk. Mindenkinek ki keli venne a részét ? ebből a kötelességből; de különösen azoknak, a kik szerencsések, a kiknek módjuk is van hozzá. j Hét gyermek és egy siró asszony figyel 1 ma még, de holnap már sokan, holnapután j még többen lehetnek: a kik szeretetet várnak, ! segítséget remélnek. Rajtunk múlik, hogy ne várjanak hiába! (m.) több szem, többet lát. — A közönség rovata. — hévéi a szappanról. Tisztelt Szerkesztő Ur! Velem együtt az egész komáromi közönség örvendett azon, hogy a Komáromi Lapok a múlt alkalommal szóvátette a szappan kérdést és intézkedést sürgetett. Ideje volt már, hogy a közönség nagy tömegének ez a jogos kívánsága napvilágot lásson a sajtóban és gondolkozóba ejtse azokat, akik sorsunk intézői, hogy a háború dacára testünk és ruhánk tisztaságáról mégis csak gondoskodni kell. Több mint hat hónapja, hógy nincs szappan, ezt mondják önök b. lapjukban. Ez tévedés! Bocsánat e kifejezésért. Nem hat, hanem már nyolc hónapja nem kaptam szappant. Csáki Balog Pálnak Oda, hol a golyók Legsűrűbben járnak . . . Csáki Balog lelke Engedelmességgel Versenyt száguldva a Zugó-bugó széllel Röpült visszafelé, A Duna tájára. S beszállóit a kicsiny Szalmás tanyájára. — „Eljöttem hát hozzád, Édes párom, lelkem, — Az a drága Jézus Küldött ide engem. Együtt megyünk hozzá, Fel, a menyországba!“ — — Égi fény szökkent be A kicsiny szobába. . . . S mikorra a hajnal Leküldte sugárét,Nem talált már senkit. Csak egy könnyes szemű, Kicsiny hadiárvát . . . N e csodálkozzék tehát a hatóság, hogy szappancsinálók élni akarnak a kínálkozó remek konjunktúrával és tiz százalékos szappanjaikat 30—40 koronáért akarják értékesíteni. Azt jól tudjuk, hogy a baj, illetve a szappanhiány oka nem nálunk keresendő, hogy a hiba másutt van. De tudjuk azt is, hogy ezen a hibán, — ha a városházán összeülő városatyák is foglalkoznának ez üggyel és esetleg egy deputációban elmondanák a miniszterelnöknek és a közélelmezési miniszternek, hogy Komárom még sem lehet mostoha gyermek —■ lehetne segíteni. Felhívom tehát a közfigyelmet és várom, hogy a városatyák közül akad-e valaki, aki a polgárság érdekében felemeli a szavát. Egy komáromi polgár. 0 sziget ueszedelme. Úgy hallottan, hogy az Erzsébet szigetre valami ismeretlen rovar vándorolt be, amely a legnagyobb veszéllyel fenyegeti az idei, fényesnek Ígérkező gyümölcs termést. Nagyon helyes lenne, ha t. Szerkesztő Ur ezt megírná lapjában és e veszedelemre felhívná a hatóság figyelmét. Fiyolc órakor sőprlk az utcái. Számos panasz érkezett hozzánk, hogy a város legforgalmasabb utcáit, igy a Nádor-utcát is, majd mindennap, a legtöbbször öntözés nélkül, reggel nyolc és kilenc óra között söprik. Az utcasöprés következtében hatalmas porfelhők támadnak, amelyeket a szegény járó-kelőknek be kell szivniok./ Ebben az időben mennek a gyermekek iskolába, a tisztviselők hivatalaikba. Miután ezen a panaszon nagyon könnyű segíteni, felhívjuk erre a városi kamarás figyelmét. És a panaszkodókat megnyugtatjuk: a jövő héten már nem lesz por reggel a Nádorutcában. Hajnalban fognak söpörni ! fl szél és az óra. A háború óla — köztudomás szerint —• a református templom órája egyszerűen nem jár. Nem törődik vele senki, az óra megvan, rendben van. Minek járjon? Csodák csodája azonban, hogy a nem járó óra az uj időszámításhoz minden órási beavatkozás nélkül hozzáigazodott. Ugyanis eddig fél tizet mutatott rendületlenül, most azonban egy órával többet mutat. Állandóan fél tizenegy van rajta. A rósz nyelvű emberek azt mondják, hogy ha mindennap uj időszámítás lenne, a toronyóra menten elindulna. Lehet, hogy igaz. A valóságban az igazság az, hogy a szél A rekvirálás őse. A Nagykőrösi Újság c. laptársunkban olvastuk a következő biblikus, történelmi epizódot : A rekvirálás nem nagy gyönyörűségével szemben az áliitatos lélek szent könyvekben keres vigasztalást. Fellapozza a bibliát az ősök, a próféták csodaletteit s ime megdöbbenve látja, hogy a rekvirálás nem valami uj dolog. Már az ó korban is megvolt s Mózes első könyve rekvirálási eljárásról tesz említést. Mózes I. könyvének 41-ik fejezete, amely a hét bő és hét szűk esztendőről szól — tudtunkkal az első feljegyzés a rekvirálásról: „Tegyen Fáraó és rendeljen tiszttartókat az ország fölé és szedjen ötödöt Egyiptom országából a bőség hét évében.“ íme az első közélelmezési kormánybiztosok kinevezésének hiteles históriája s József, aki Fáraó udvarában a közélelmezési ügyeket intézte, hatáskör és hatalom tekintetében nem azonos-e Windischgrätz herceggel? indenkí tudja, elis- = POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy ------- Komárom,-Nádoi-utoa 19,----- üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig elmaiáruk, fehérneműéig stb. papijától*.
