Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-13 / 15. szám

1918. április 13.

Kom á ruul i La pok

S. oldal

— Qgási. A hetényi ref. egyház híveit súlyos csapás, mélységes gyász érte. Régi köztiszteletben álló lelkipásztoruk, az Urnák hűséges szolgája Borza Mór vallásos buzgóságnak szentelt közhasznú életének 60-ik, lelkipásztorki dásának 32-ik évében hosszas szenvedés után visszaadta halhatlan lelkét a Mindenhatónak. A megboldogult több mint másfél évtizeden át hirdette az Isten igéjét Hetény község ref. hívei között s mint tanács bíró, az egyházmegye közéletében is igen buzgó, eredményes tevékenységet fejtett ki. Kiváló egyházi szónok volt s a társaságban is közkedveltségnek örvendett, sziporkázó szellemességéért, kedves humoráért. Régebben lapunknak is kedvelt dolgozótársa volt s a háború alatt is több apró közleménye jelent meg lapunk hasábjain. Korai elmúlása bizonyára a legszélesebb körben keltette fel a fájdalmas megilletődés, az igaz részvét érzését. Emlékét sokáig kegyelettel őrizzük! Elhunytéról a gyászoló család a következő jelentést adta ki:

Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében méiy fájdalommal tudatják a kedves jó férj, apa, testvér és rokon nagytiszteletü Borza Mór hetényi ref. lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, életének 60-ik, lelki pásztorságának 32-ik évében f. hó 12-én reggel 6 órakor, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytét. A megboldogult drága halott bűit tetemét f. hó 14-én fogjuk a hetényi temetőben örök nyugalomra helyezni. Hetény, 1918 április hó 12-én. „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.“ (Máté VI. 10.) Borza Mórné szül. Molnár Ida neje. Borza Ferenc, Borza Gizella, férj. Nagy Lajosné, Borza írén, Borza Zoltán, Borza Dénes, Borza Iduska, Bordán József gyermekei, özv. Hamar Dánielné Borza Karolin testvére. Borza Ferencné, Berkovics Mariska menye. Nagy Lajos veje. Molnár Pál apósa. özv. Borza Lajosné szül. Nagy Katalin, özv. Borza Károlyné szül. Bohos Mariska, Könczöl Vincéné szül. Molnár Juliska sógornői. Kiss Gyula, Molnár István sógorai.

Az árván maradt hetényi egyház is külön gyászjelentést adott ki szeretett lelkésze elhunytéról a következőkben :

A hetényi református egyház a veszteség tudatával, de a Mindenható örök rendelésén megnyugodva jelenti, hogy Nagytiszteletü Borza Mór a hetényi ref. egyháznak 16 éven volt lelki pásztora, a komáromi egyh.-megye tanácsbirája f. hó 12-én reggel 6 órakor, hoszu szenvedés után életének 60-ik, lelkipásztorkodásának 32-ik evében a földi hazát fölcserélte a mennyei hazával s leikét visszaadta Teremtőjének, kit odaadó hűséggel szolgált. Felejthetetlen halottunkat f. hó 14-én d. u. 3 órakor fogjuk a hetényi temetőben örök nyugalomra helyezni. Hetény, 1918. évi április hó 12-én. „Az igaznak emlékezete áldott.“ (Példab. X. 7.)

— Szeruezkednek a íiszíufselők. Az egész országban megmozdult a tisztviselők társadalma, szervezkedéshez látóit, hogy súlyos helyzetén segítsen.

Nincs olyan rétege a társadalomnak, a mely készséggel el ne ismerné, hogy a mai idők egész súlya a tisztviselőkre nehezül. A tisztviselők olyanformán vannak, mint a sziklákhoz iáncolt Prométheuszok, kiknek a szivét mindennap marcangolja az uzsora keselyűje.

A komáromi állami és törvényhatósági tisztviselők szervezkedése — mint értesülünk — legközelebb megtörténik és a mi tisztviselőink is foglalkozni fognak a szegedi köztisztviselők, altisztek és szolgák azon, a kormányhoz intézett emlékiratával, amelyet főbb vonásaiban a Komáromi Lapok múlt száma közölt és csatlakozásukat fogják bejelenteni.

A szegedi tisztviselők memorandumukkal a Komáromi Lapok-at is felkeresték, mely mindenkor a legnagyobb megértéssel szolgálta tisztviselő társadalmunk ügyeit.

A szegedi tisztviselők Őfelségéhez az alábbi táviratot intézték :

„Az elviselhetetlen drágaság miatt létérdekében megtámadott magyar köztisztviselők és közalkalmazottak szegedi nagygyűlése alattvalói hódolattal kéri Felségedet, hogy megélhetésünk ügyét atyai jóindulatába venni kegyeskedjék. Lemondással, nélkülözéssel, hangtalanul tűrte a munkával túlterhelt köztisztviselői kar a háború napról-napra fokozódó terheit és szenvedésénél •c«ak kötelességtudása, a trón és haza iránti

hűsége volt nagyobb. De most már úgy érezzük, hogy elérkeztünk teherbírásunk végső fokához és érezzük, hogy keserves följajdulásunkat elsősorban Urunknak, királyunknak kell meghallania! Kérjük felségedet, segítsen a magyar értelmiség vezető elemének, a köztisztviselő karnak kétségbeejtő helyzetén.“

Az úgynevezett középosztály megmozdult, nem bírta tovább. Nemzeti érdek, hogy a középosztály megmentését a kormány még a legnagyobb áldozatok árán is, minél gyorsabban szorgalmazza és a magyar tisztviselő társadalmat, amely mindenkor páratlan hűséggel, becsületesen szolgálta munkaadóját, a magyar államot, megkímélje az összeroppanástól.

Meg kell még említenünk, hogy a szegedi tisztviselők a kormányhoz intézett emlékiratuk egy-egy példányát megküldötték Komárom vármegye és Komárom szab. klr. város törvényhatóságainak is, pártolás végett, ami — úgy hisszük — nem is fog elmaradni.

— fl társadalom sziue. E héten az alábbi adományokat haptuk :

A Komáromi Lapok árvaalapjára: Puskás Lajos Martos 50 kor.

A 31. honvéd gy. e. árváinak:

Puskás Lajos Martos 50 kor.

(A martosi Vöröskereszt húsvéti gyűjtése.)

A Komáromi Lapok vakalapjára-. Nemes Izidor Frankfurt 30 kor.

A Magyar Vöröskereszt javára:

Haasz Elza poig. leányisk. tanárnő (ápr. részi.) 10 kor.

— Katonai kilűníeíések. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásukért a következő kitüntetéseket adományozta :

a katonai érdemkereszt 3. osztályát a liadiékitménnyel és a kardokkal; Küttl Artur

6. vártüzér ezr. tart, századosnak, Keller Miklós 31. népf. századosnak, Tittel Rezső 12, gy. e., Tomits Miklós 6. várt. ezr. tart. főhadnagyoknak;

az ujabbi legfelső dicsérő elismerést másodszor a kardok egyidejű adományozásával: alsókománai A’lgya-Pap Zoltán 12. gy. e. főhadnagynak, dr. Welward Rezső 18. helyőrs. kórházbeli fart. főorvosnak;

a legfelső dicsérő elismerést újólag a kardok adományozásával: Gabányi Béla és Dittrich Géza 29. gy. e, főhadnagyoknak. Here-.eg János 6. várt. ezr. tart. hadnagynak, Mersich Jenő 31. h. gy. e. hadnagynak, dr. Steiner Gyula 12. gy. e. tart. ezredorvosnak ;

a legfelső dicsérő elismerést a kardok egyidejű adományozásával: Ernszt Sándor 12. gy. e. tart. hadnagynak, dr. Piacsek Zoltán, dr. báró Villani Frigyes 6. várt. ezr. tart. hadnagyoknak, Kukorelly Ferenc 31. h. gy. e. tart. hadnagynak, Bállá Gábor az Ij31. népf. gyalogzászlóaljhoz beosztott 31. h. gy. e. hadnagynak, Kovács Tibor 12. gy. e. főhadnagynak;

az arany érdemkeresztet a viiézségi érem szalagján és a kardokat: Misley Károly 31. gy. e. tart. egészségügyi zászlósnak.

— f! Drina. Még alig van egy éve, hogy a Zrínyi hajó katasztrófája következtében százötven ember pusztult a Dunába, most ismét a Drina hajónak tragédiája foglalkoztatja a közvéleményt, amely ideges és érthető türelmetlenséggel keresi a bűnösöket és mély részvétet érez a szerencsétlenül jártak hozzátartozói iránt.

Ha az a hóhérmunka, amely másfélszáz életet tarolt le és most újabban félannyi életet pusztított el, folytatódik, mi lesz akkor? Érthető tehát az ország közvéleményének felháborodása és ama követelése, hogy el kell söpörni a vizi Báli Mihályokat. A Dunagőzhajózási Társaság felelős embereinek oda kell állni a bíróság elé!

Nem szabad engedni, hogy le ne számoljanak erről a hanyag sáfárkodásról. Nem szabad tűrni, hogy ezek az urak ezúttal is laza lelkiismeretű hajókapitányokra, becsipett kormányosokra, kifáradt és agyongyötört hajósiegényekre hárítsák a felelősséget, hogy igy kibújhassanak az anyagi és erkölcsi felelősség alól.

Ártatlan emberek százainak pusztulásáért bűnhődni kell mindenkinek, a kinek a legcsekélyebb része is van a mulasztásban. A vészharangot meg kell huzni fejük felett, hogy okuljanak és az emberek élete fölött ezentúl jobban őrködjenek!

— „fl munka elismerése“ címén múlt számunk hírrovatában egy levelet közöltünk, mely Alapy Gyulának a hidigondozó iroda éléről való távozásával kapcsolatban szemrehányólag teszi szóvá, hogy nem akadt az arra hivatottak közül senki, aki a távozónak kifejtett ügybuzgó tevékenységéért elismerő köszönetét mondott volna. Ez nagy tévedés és nem felel meg a valóságnak. Ugyanis, mint feltétlenül megbízható helyről értesülünk Alapy Gyulának f. évi március h í 21-én bejelentett és a marasztás minden reményét kizáró indokolással kisért lemondása után nyomban Kiirthy István hadigondozó kormánybiztos március 22-éről a következő levelet intézte a távozóhoz:

„Tekintetes

dr. Alapy Gyula vm. főlevéltárnok urnák

Komárom.

Uraságodnak a komáromi hadigondozó népiroda vezetéséről bejelentett lemondását őszinte sajnálattal vettem tudomásul s mivel egészségi ál apotának helyre áilitásával önmagának és családjának elsősorban tartozik, az igazgatói teendők alól április hó i-ve! felmentem.

Bár a hadigondozás terén kifejtett önzetlen munkásságának a gyámolítottak hálájában biztosított legméltóbb emléket, mégis én, ki közel 3 esztendőn át legközvetlenebbül szemlélhettem nemes buzgóságát, mulasztást követnék el, ha fáradhatatlan tevékenységére visszatekintve nem szegezném le azt a lényt, hogy emberbarát! érzéseiből fakadó fáradozásai révén sikerült Komáromban már akkor segítő, támogató menedéket biztosítani a háború károsultjainak, amikor más helyen arra talán még nem is gondoltak.

Úgy a nagyközönség, mint az arra hivatott hivatalos tényezők kellőképen tudták és tudják értékelni a nemes cél istápolására kifejtett tevékenységet: igy csak az általános meggyőződést tolmácsolom akkor, midőn Uraságodnak a hadigondoz ás terén kifejtett munkásságáért úgy a magam, mint az Országos Hadigondozó Hivatal nevében köszönetét mondok és kérem, hogy közreműködésére a jövőben is legalább társadalmi utón számíthassunk.

Fogadja kérem tiszteletem biztosítás át!

Koltha, 1918 március 22-én.

Kiirthy s. k., kormánybiztos.“

Az illető panaszos levél Írására tehát a fentiek szerint szükség nem volt, mert az elismerés és köszönet szava az arra leghiva tottabb helyről minden késedelem nélkül elhangzott Alapy Gyulával szemben, kinek működését mi is mindig meleg elismeréssel méltányoltuk.

— Hazajönnek a katonaiigyuádek. A háború az ügyvédi kart is erősen érzékenyen sújtotta. Az ügyvédek elméleti képességeiknek nem igen vehették hasznát a katonaságnál s a legjobb magánjogász, a legragyogóbb torkú kriminalista előkelő tudománya dacára semmivel sem lett jobb svarmführer, mint az aki csak mint alperes tanulta meg a paragrafusok értelmét. A hadbavonuit ügyvédek sorsa egy csöppet sem volt irigylendő. A legtöbb háború eleje óta sz olgál, irodájában porosodnak az akták. Az ügy védek testületéi az ügyvédszövetségek és kainar ák az igazságügyminiszterium utján már több Ízben kérelmezték, hogy sorsukon valamikép segítsenek, lakhelyeiken teljesítsenek szolgálatot és a régi foglkozásukat űzhessék. Arról értesülünk, hogy azok, akik nem alkalmasak frontszolgálatra, lehetőleg visszavezénylendők állomáshelyeikre s ott olyan beosztásban alkalmazandók, hogy polgári foglalkozásukat űzhessék,

— Halálozás. Regensburger Antal életének 70-ik, boldog házasságának 33-ik évében f. hó 12-én Ácson elhunyt.

— Ki ne hallott uolna már a táncmestek egyik tekintélyes tagjáról, Rosenkrancz Mártonról, aki a legújabb modern táncok tanításában jelentős sikereket ért el. A kitűnő mester junius végén illetve julius elején Komáromban tánciskolát nyit. Beiratkozni a Spitzer-féle könyvkereskedésében lehet.

— Circus. A Kossuth-téren néhány nap óta a Colosseum nevű nagy cirkusz tart előadásokat a közönség élénk pártolása mellet t