Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-04-06 / 14. szám

1918. április 6.

3. oldaL

ga&sák és hogy bizonyos kulturális működést is fejtsen ki. Éppen azért kénytelen vagyok ezt az esetet az elnökséggel közölni, azon megjegyzéssel, hogy az ilyen esetek arra lesznek alkalmasak, hogy a közönség a kör helyiségeit elkerülje. V. Ö.

nincsenek már gyerekek.

Nincsenek már gyerekek, csak apró öregek, akik gondtalan életre berendezkedett agyukat gondolkozásra kénytelenek felhasználni. A háború eltörölte a gyermek kacajt, az ártatlanságot, a naivságot és ha a raffináltság és a hamisságtól megcsömörölve a gyermekhez fordulunk, hogy kicsit megpihenjünk, gyakran nagyot csalódunk. Nincs türelmük a szülőknek a gyermeknevelésre, a háborús gondok meg gyakran lehetetlenné is teszik. Az apjuk bevonul, az anyjuk dolgozik és aggódik távollevő férjéért; elképzelhető, hogy a folytonos izgalmak közepette nincsen meg benne az a nagy türelem, amelyet a gyermeknevelés megkövetel. Mert, aki jól akar gyermeket nevelni, annak nem szabad dajkára bízni gyermekének sorsintézését, hanem már kiskorában irányítani kell a gyermek gondolkozását, foglalkozni kell vele, bele mélyedni gondclkozásmódjába, együtt érezni vele, hogy bizalmassá tegyük őt. Mert a gyermek is olyan, mint a felnőtt, megsértődik, megharagszik és bizalmatlan lesz. Keres aztán a mamája helyett más barátot, aki megérti, és igy könnyen elidegenik a szülőktől. Nagy hiba a szülőktől a csodagyerekek nevelése. Nem a művész csodagyerekeket értem ezalatt, akiknél tényleg az agyműködés tulfejlettsége okozza azt, hogy kiskorában felülmúljak tehetségükkel az időseket — ezek sajnos sohasem voltak gyerekek és mindig nélkülözni is fogják azt, hogy ez a gondtalan boldog korszak az ő életükben nem szerepelt. Az olyan gyerekekre gondolok, akiket már 4—5 éves korukban kitartanak a földrajzra, történelemre és bevágatnak vele olyan dolgokat, amit nem ért, de ami az agynak legártalmasabb, legfölöslegesebb megterhelése. Mindezt azért, hogyha rokon, vagy vendég jön, megkérdezzék a kicsikét: „Mond csak apukám, hogy hívják a Magyarország székhelyét?“ A gyermek hallgat ilyenkor, mire a papa elkezdi: „Bu-da... a kis gyermek pedig rágügyögi Budapest. És igy tovább bemagoltatnak ve:e nehéz szorozásokat német verseket, hogy annál nagyobb legyen a büszkeségük. Produkciónak használják fel a gyereket, ahelyett hogy játszanának vele és a gyermeket kényszerítik arra, hogy átvegye az ő gondolkodásukat, kínlódva verejtékezve, holott nekik kellene leereszkedni a gyerekhez. Ezért van olyan sok koravén, nyápic és csenevész gyerek. Most még a háború kellett nekik. Betanittatják ve'e, hogy a papájuk katona, hány csillagja van, merre jár, milyen fronton harcol, milyen kitüntetése van és néha azt a .szomorú esetet is, hogy hősi halott. Mit ért mindebből a kisgyerek, semmit. Látja, hogy az anyja örül, ő is vele örül, vagy sírni látja a mamáját és

ések a helység tornakedvelő ifjúsága részére maradnak hátra.

De a fronton való sportolást még mindezek sem merítik ki teljesen. így az alpesi állásaink mögötti terep hóboritotta lejtői ideális ródlipályákat és szkí-futásra alkalmas terepet nyújtanak ; nyáron meg idyllikus fiirdőtetepek bőséges alkalmat nyújtanak az uszósport gyakorlására. A vadászatnak és halászatnak szintén szenvedéllyel hódolnak. Ez csak természetes is, mert hiszen különösen a megszállott területen, ahonnan a polgári lakosság egy része eltávozott, a vad- és hal-állomány roppant megszaporodott és mivel a vadászat és halászat rendszerinti korlátozásai sem állanak fenn, ez a sport teljes mértékben űzhető; s a terítékre kerülő vad és horogra kerülő hal kellemes változatosságot és pótlást nyújt a menázsi egyhangú étekrendje mellett.

vele sir. Miért kell tudni a gyereknek is, hogy háború van, miért kell az apróságnak is gondolkodni a nyomorúságunkon? Hagyjuk élvezni neki gyermekkorát, az egyetlen boldog időszakot, amikor még nem tudja, hogy a világ milyen rossz, az élet milyen nehéz és az emberek milyen gonoszak és hálátlanok. Hagyjuk játszani őket, nevettessük meg és mulattassuk a gyermekeket, mert nekik nem áll jól a komolyság. A gyermek kicsiben az egész emberiség fejlődése útját járja végig, s bizonyos korban naiv, élénk harcias, fogékony, mint az őse lehetett, akire a műveltség még nem rakott béklyókat, ugrált, táncolt örömében és akitől indulatainkat örököltük. Minek elfojtani ezt az ösztönt a gyerekben? Mirevaló teletömni a fejét már korán komoly dolgokkal ? Három nyelvre, zongorára tanítani már 6 éves korában? Ráérnek vele. Hisz ma már az elemi iskola is egészen más, mint amilyen volt, komoly és rideg, alkalmazkodó a korhoz. Úgyis ráüti a gyermekre az iskola fegyelme a bélyeget, mert még fegyelmeden, szilaj szeretne lenni, akinek senki sem parancsolhat. De ma már gazdasági ismeretekre kell őket tanítani, munkára nevelni, (ami helyes is) hagyjuk meg legalább a tudatlanságban addig, mig iskolába nem kerül és ne haragudjunk rájuk, mert pajkosak, vidámak, mert nem illedelmesek, ezek a társadalmi konvenciók nyűgök a kisgyereknek, amelyeket, higvjék, el,[nem késnek el megtanulni tiz év múlva sem. De ma oly gorombák az emberek, olyan kíméletlenek a gyerekekhez. Ellökik, ha az utcán fut, megpirongatják, ha a labdájuk véletlenül megérinti őket és apróbb udvariatlanságáért hamarosan készek a tettlegességre. Szegény mai kis gyerekek. Nem látnak sehol sem nevető arcokat, csak komoly, goromba embereket, hogyan legyenek hát vígak ? Nem szeretik ma már a gyermekeket, pedig az igazi jóság kifejezése a gyermeki szeretet. Nálunk olyan mostohán is gondolkodnak erről a kis társadalomról, pedig ha az angol példákat olvasnák, belátnák, hogy érdemes annyit áldozni a gyerekekre, mint Angliában teszik és nem elpazarolt idő a velük való foglalkozás. Szeressük a gyermekeket, könyitsük meg játékaikat, építsünk nekik játszókerteket, ereszkedjünk le a gyerekhez, férkőzzünk bele gondolat világ? ba, gondozzuk és neveljük őket, mert hisz az óletre a legnagyobb kihatással a gyerekkor van, jövőjükről gondoskodunk ezáltal.

„Komáromi JLaco» “_______

A VÁRMEGYE.

(f) fltalánypótlék. A belügyminiszter a járási főszolgabirák részére utiátalánypótlékul 700 K, iroda- és fűtési átalánypótlékul pedig 325 K összeget engedélyezte.

(t) fl mezőgazdák szabadságolása. Vidéki laptársaink jelentik, hogy a honvédelmi miniszter rendelete szerint a katonai érdekek figyelembe vétele után rendelkezésre álló legénységet a mezőgazdasági munka elvégzésére a folyó évben is szabadságolják, vagy katonai munkásosztagokban rendelkezésre bocsátják. Még pedig a múlt évi rendelkezéstől eltérően nemcsak március 1-től november 30-ig terjedő idő alatt hanem az egész év folyamán, tehát a téli hó, napokban is. Szabadságra igénnyel bírnak az önálló mezőgazdák és bérlők és közvetlen hozzátartozóik, szőlőbirtokosok, vincellérek, kádárok, bognár és mezőgazdasági kovácsok, az önálló konyhakertészek. Minden egyéb legénységet munkásosztagokba fogják beosztani. Az önálló mezőgazdák idények szerint különböző időpontokban több ízben is kaphatnak 2—3 heti szabadságot. A szabadságot kihallgatáson szóbelileg kell kérni. A harctérről is kaphatnak 20 napi mezőgazdasági szabadságot katonák.

(+) előmunkálati engedély. A kereskedelemügyi miniszter a Guta állomásból kiágazó és Galántáig tervezett li. é. vasútépítésre az előmunkálati engedélyt a Komárom-gútai h. é. vasút részvénytársaságnak megadta.

(t) állati járuányok a uármegyében. A vármegyében az elmúlt hét folyamán járványos betegség nem lépett fel. Megszűnt a lóhrühkőr „árvány Dad községben.

VÁROS.

x fl souányserlések rekuirálása. A közélelmezési miniszter értesítette a város és vármegye hatóságát, hogy a soványsertés felajánlására kitűzött határidő március 10-én lejárt és a záros határidő dacára a hizlalási haszonrészesedés címén biztosított tekintélyes prémiumnak nemcsak a kívánt eredménnyel nem járt, hanem csak jelentéktelen mennyiség felajánlására vezetett. Ennélfogva a hadsereg, valamint az ellátatlan polgári lakosság zsiradék szükségletének biztosítása érdekében a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg elrendeli az ipari hizlalásra alkalmas 40 kg.-nál súlyosabb sovány sertéseknek hatósági igénybevételét és annak a hatóság közbenjötte meletti foganatosításával az országos sertésforgalmiirodát bizta meg. Ez az igénybevétel kiterjed azokra a sovány sertésekre is, amelyek hatósági engedély alapján ugyan, de még csak ezután lettek volna hizásba beállíthatók, vagy a hízásnak még csak a kezdetén vannak, az ilyen sertések azonban mentesíthetők az igénybevétel alól az esetben, ha azokat a tulajdonosaik a közélelmezési minisztérium részére lekötik. Közli a leirat azokat a korlátozásokat amel-eket a tenyész állomány kímélése érdekében az igénybevételi eljárás során elrendelt. Nyomatékosan utasítja a miniszter a polgármestert, az elrendelt eljárás legerélyesebb és legeredményesebb foganatosítására annál inkább, mert legközelebb a város által okvetlenül és legalább is beszolgáltatandó sovány sertés mennyiséget közölni fogja a várossal és kívánatosnak mondja, hogy akkorra ennek a mennyiségnek feltétlen biztosítása érdekében a tekintetbe jöhető állomány már igénybe vétessék.

HÍREK.

— Kitüntetések a töldmiuelésügy körében.

A király a háború alatt kifejtett buzgó szolgálataik elismeréséül Kluge Ferenc gazdasági főfelügyelőnek, Molnár Iván jószágfelügyelői címmel felruházott kisbéri II. oszt. gazd. intézőnek, Szitányi Béla kir. főmérnöknek a II. osztályú, — Velich István földmivesiskolai állami főkertésznek, Molnár Imre gazdasági felügyelőnek, Sidlovüs Lajos és Mező Károly gazdasági tanároknak a III. osztályú polgári hadiérdemkeresztet adományozta.

— elismerő okleuél. A m. kir. pénzügyminiszter a hadikölcsön sikerének előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül legfelső felhatalmazás alapján Baranyoy Géza nagybirtokos, a Kurtakeszii és Marcelházai Hitelszövetkezet elnökének, Piri Károly ág. h. ev. lelkésznek, a szend-száki hitelszövetkezet könyvelője, Székely Antal szövetkezeti igazgatónak (Komárom), Varjú Lajos ekecsi községi jegyző, az ekecsvidéki hitelszövetkezet elnöke részére elismerő okleveleket állított ki.

— Katonai kinevezések. A honvédelmi miniszter a cs. és kir. hadügyminiszterrel egyetértőleg dr. Pap Henrik és dr. Tepliczky Aladár népf., bírósági gyakornokokat a komáromi cs. és kir. hadosztálybiróságlioz népfölkelő igazságügyi segédtisztviselőkké, — dr. Gajdacsky Milán cs. és kir. 29. gyalogezredbeli őrvezető, címzetes szakaszvezető egyévi önkéntest ugyanoda népf. bírósági gyakornokká nevezte ki.

— Kitüntetett harmincegyesek. A had rákéit seregnél az arra illetékes hadseregparancsnokság a következő kitüntetéseket adományozta az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül :

az I. oszt. ezüst vitézségi érmet: Kukorelli Nándor tart. hadnagynak;

a II. oszt. ezüst vitézségi érmet'. Kálóczi Antal népf. tizedesnek;

a bronz vitézségi érmet; Kemenczky József népf. szakaszvezetőnek, Csányi János népfelkelőnek, Csányi József póttartalékosnak, Pollák József népfölkelőnek, Kovács Lajos tüzérnek;

a víjs érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján: Nagy Ferenc honvédnek, Bauman Antal tizedesnek valamennyije a 31. honvéd illetve népf. parancsnokság kötelékében.