Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-05 / 1. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉS] AR: Helyben és vidékre: •géss évre..........................16 K fő:érrs................................8 » ■•gyedévre...............................4 » EGYES SZAMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések ős előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »Szent István« és Girch-féle könyvkereskedésben, valamint Sípos Ferenc és Czike Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasábé pelitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo.-u. 39. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissz*. Laivezér: Tuba János, Főszerkesztő: Kiss Gyula de. Nagyon kevés malacot ettünk meg az idei ujesztendő napján. De hát ki is tudott volna kiadni 35—40 koronát egy alig két kilós szopós malacért. Ez a ritka csemege tehát a csekély számú kiválasztottak asztalára maradt fenn, mi többiek pedig csak hirét hallottuk neki, mint a cigány gyerek a forralt tejnek . . . Még a szilveszteréjszakai malac simogatásra se volt elég valódi malac, itt is csak műmalacok játszol Iák a szerepet. Szóval ha a régi babona szerint Ítéljük meg a helyzetet, akkor ebben az 1918-ik esztendőben nagyon kevés embernek fog szolgálni a szerencse ; ellenben igen sokan lesznek, akik térdig gázolnak a nyomorúság, a balszerencse, a gyötrelmek posványában s akikre a boldog ujesztendő csak írott maiaszt marad. Ezeknek a sokaknak a nevében beszerencse, csak jöjjön el a várva-várt, az óhajtva-óhajtott Béke, csak szűnjön meg az ágyuk menydörgése, a vértenger hullámmoraja s térjenek vissza a munka, az alkotó, épitő, vigasztaló munka szürke hétköznapjai. Bizonyára nem lesz senki, aki megcáfolja azt az állításunkat, hogy az 1918-as esztendőtől az emberiség minden öntudatos és józan eszíi tagja a háború halálát s a Béke megszületését várja. Hogy beteljesül-e ez a várakozás, az még a jövő titka ; de ha az előjelek nem csalnak, be kell teljesülnie. A nemzetek türelmét a végletekig nem lehet próbára tenni s az orosz birodalom és a cári hatalom katasztrofális összeroppanása into példa lehet mindenkinek -fiira, nézve, ú'iíiif Feióu oiv taiáiöan irt meg egyik versében, hogy: szélünk mi is. Azoknak a nevében, kik még most se sokallták meg a szenvedések kálváriáját, kik még most is áiiják a sarat s akiknek egyetlen óhajuk, egyetlen kívánságuk, hogy nem kell nekik se a főnyeremény, se milliós örökség, se egyéb KOSÜÁRÜfil LAPOK TÁRCÁJA, Halál-tanyán* irta: Tuba Károly. Itt fekszem messze, idegenben, 3ajok bús falai között; Halálban : életet kerestem S az élet: ideköltözött. Agy-ágy mellett hosszú sorokban, Mindeniken egy vézna váz . . . A hörgő, véres sóhajokban A halál kurjant, hahotáz. Ott künn a Tél öreg takácsa Fehér fonalat ereget, Patyolat-rongyot sző a fákra S a földre puha szőnyeget, Itt benn, lobogó vágyódásunk, Lelkünkre kínokat havaz . . . Lesz-e tavasz, lesz-e tavasz ? Habár felül a gálya S alul a víznek árja: Azért a víz az Ur! Breszt-Litovszkban már hetek óta tárgyalnak a központi hatalmak és az orosz nép kiküldöttei. Felhívták az ántánt A szerzőnek most megjelent c. verseskönyuéból. »Álmok hegedűjén* Cgy halász feleségének regénge. — bagerlöf Zelma elbeszélése. — Svéd eredetiből fordította: Osuálh Kálmán. A halászfalu legvégén gunnyasztott egy kis házikó alacsony fehér tengeri homok dombon. Nem állott egy sorban az emeletes, takaros, szabályosan épült házakkal, melyek a széles zöld térséget övezték, ahol barna hálóikat száritgatták a halászok, hanem úgy tetszett, mintha félretolták volna a sorból, föl a homok dombra. Szegény özvegy asszony volt az épitő mestere, ő maga tákolta össze. Falát alacsonyabbra rakta a körűié emelkedett falaknál, meredek tetejét pedig magasabbra csinálta a halászfalubeli valamennyi háztetejénél. Szegényes kis hajlék volt biz az! Padlója ugyancsak belesüppedt a homokba. Ablaka pedig, jóllehet nem volt sem nagy sem magas, mégis fölért a földtől a tetőig. Egyetlen szűk helyiségében nem volt elég hely sem tűzhely, sem libaól számára, kicsiny négyszögletes toldalékokat kellett hát a házikóhoz ragasztani. Egresbokrokkal beültetett kertje sem volt, mint a többi háznak, tövistől félig elfojtott szulákkal s orgona cserjékkel szegve. A halászfaluban diszlő növények közül csupán a tövisek követték az embert ki a homok dombig. Nyáron ugyan, mikor levelük frissen, sötéten zöldéit s kelyhük égő piros virágokkal diszlett, elég csinosak többi tagját is, hogy csatlakozzanak a I tárgyaláshoz s vegyék fontolóra a Béke ügyét. Lesz-e sikere a felhívásnak vagy nem, ma még nem. tudjuk, tagadhatlan azonban, hogy már Anglia is leszállt arról a magas lóról, melyen a háború elején ült s nem áll többé a merev engesztelhetlenség álláspontján. Szóval Breszt-Litovszk minden valószínűség szerint azt a szerepet fogja betölteni a mai világháborúban, amit az özönvízben az Ararát, hogy: itt fog partot érni a Béke bárkája, mely három és fél év ót-a hányódik-vetődik a nemzetek kiontott vérének tengerén. Adja isten, hogy mielőbb kiröppenjen belőle az a bizonyos galamb . . . Magyarság a művészeiben. Városunkban a zenének lelkes művészi munkával Berzsenyi Janosits József közönséget teremtett. A közönség, mely addig alig érdeklődött a zene iránt, mindjobban érdeklődni kezdett s ma már, el lehet mondani, van zenei publikumunk. E közönség kívánságát szolgálta, tolmácsolta az a kis irás, mely e lapok karácsonyi számában a magyar zenéről megjelent voltak. Ám ősz felé, mikor kacsuk megkeményedett, magjuk megérett s külsejüket elha nyagolták, poros pókhálóból szót, gyászruhájukban rémitő csúnyán és aszottan szomorkodtak. A házikónak nem volt kettőnél több gazdája. Két emberöltőnél tovább nem is bírt; volna el nehéz tetejét nádból meg sárból ven fala. Ám amíg állott, szegény özvegyek lakták. Az az özvegyasszony, a ki második lakója volt, sokszor örvendezett a tüskék láttára, főkép ősszel, mikor elszáradtak és lomhán csüngtek alá. Ilyenkor a kis házikó építőmesterére emlékeztették. Mert az is meggörnyedt s összetöpörödött és neki is megvolt az a sajáts-' hogy kapaszkodjék s kússzék minden < összeszedve, csakhogy átsegítse fiát az éle«, S az özvegyasszony, a házikó mostani lakója, egyedül ültében szeretne e gondolatra sírni is, nevetni is. Magányában üldögélve gyakorta eltűnődött sorsán, mely e schoneni puszta sivatagba, e keskeny tengeröbölhöz s ez egyszerű emberekhez vezérelte. Mert a napvilágot egy norvég városban látta meg, a mely meredek sziklák közt elnyúló keskeny parton feküdt a nyílt tenger mellett és ha atyja halála óta, aki kereskedő volt s övéit szegénységben hagyta hátra, szükséggel küzdött is, mégis ragaszkodó* az élethez s igyekezett előbbre törni. Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féSe használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
