Polgári leányiskola, Komárom, 1938

könyvükben. Kifogásoltam: »hogy a rendeleteket cseh nyelven kaptuk, hogy azoknak meg nem értése, vagy a nehezen előkerített fordító téves értelmezése folytán a legnagyobb zavar támadt. « Nincs hely ennek az évkönyvnek keretében arra, hogy - mindennapi izgalmas életünk történetét elmondhassam.

Mindennapi imánkban a szabadulás széni vágyát sóvárogta ajkunk és meghallgattatásra találtunk.

A derengés, hajnalhasadás, a szabadulás reményét fokozta bennünk az 1938. év tavasza, amikor a világ látni kezdte, hogy a Csehszlovák állam a nemzetiségek mozaik állama, mely csak a kisebbségek erőszakos elnyomása árán tudta fenntartani magát, de még így sem életképes már. Hitünk igazságában megerősített a müncheni határozat. Ezután még bátrabb lelt a hangunk és kitörtek a lelkek mélyéből a visszafolytolt magyar érzések. 1938. okt. 4-én este, az okt. litánia után a Szent András templomból az ifjúság az ott elrejtett zászlót a Himnuszt énekelve kihozta az utcára, az ezrekre menő lelkes m agy aírok tói kísérve végig vitte a város utcáin, s a ref. templom tornyára is felrepült a húsz évig nem látott magyar lobogó, a cseh rendőrség és csendőrség megrökönyödött, kapkodó és tenni semmit sem tudó fegyverei között ezer meg ezer ember öntötte lelkének szent áhítatát a mindenható felé: »Isten áldd meg a magyart... Isten különös kegyelmének tartom, hogy azon a mindörökre felejthetetlen estén nekem adta azt a nagy lelki erőt, hogy ott a Klapka-szobornál én üdvözölhettem először Komárom magyarságát a felszabadulás hajnalán. Ezután jött még egy szenvedéssel telt hónap, zászlóinkat letépték, gyermekeink és tanítványaink melléről leszaggatták a nemzetiszinű szalagot. Következtek gr. Teleki és Kánya miniszter urak tárgyalásai. Komárom és annak minden fia a köszönet és hála legszentebb érzését zárta szívébe a két nagy férfiú iránt, akiktől szabadulásunkat vártuk, amikor szinte reggeltől estéiig, napokon át az utcákon tartózkodtunk, hogy a »mindent vissza« bíztatással szabadság vágyunkat tudomásukra adhassuk. Volt ezért gumibot, becsukás, kardlap elég, de az igazság hatalma mindennél nagyobb volt. És megértük, hogy a komáromi közúti híd végre megszűnt a trianoni szégyenkapu lenni, s a mi .ősz vezérünk 1938. nov. 6-án meghozta számunkra a magyar szabadság 20 éve sóvárgott valóságát, hogy újra miénk legyen a föld, melyen születtünk, amely mindig a miénk volt és a miénk lesz.

Somogyi István igazgató.