Polgári leányiskola, Komárom, 1938

lelkiüdvéért tartott istentiszteleten, április 30-án pedig a Szent Jobb körmeneten vettek részt.

Itt emlékezünk meg Jánossy Lajos ev. főesperes haláláról, akinek temetésén, március 15-én testületileg résztvettünk. Kísérje örök nyugvó helyén is az örök hála a jó pásztort és lelkes magyart, aki évtizedeken át volt iskolánknál az ág. ev. val- lású tanulók hitoktatója.

f) Hazafias nevelés. Minden alkalmai felhasználtunk még a csehszlovák megszállás alatt is, hogy a cseh elnemzetlenítő törekvésnek minden módon, sokszor csak titokban is gátat vessünk. Felszabadulásunk után pedig igyekeztünk gyermekeink lelkében az egységes magyar öntudatot és a sorsközösséggel járó sorsvállalás tudatát elmélyíteni és azt nemzeti történelmünk nagyjainak dicső példái alapján megszilárdítani. Nagy esemény volt iskolánkban a hazafias ünnepélyek megrendezése, melyen szinte versengve igyekeztek szerepelni tanítványaink.

g) A hazai ipar pártolása. Tanítványaink szülői legnagyobbrészt a ímunkás osztályból kerülnek ki, akik elevenen érezték azt a mellőzést még a munkában is, melyben szülőiknek a cseh sovinizmus lombolása idején része volt. Ezt a tanulságot köny- nyű volt felhasználnunk akkor, amikor tanítványaink előtt rámutathattunk arra, hogy a hazai ipar pártolásával saját magunknak adunk munkát, ezért csak olyan iparcikket vásároljanak, melyet magyar föld által termelt anyagból a magyar kéz állított eíő.

h) Szülői értekezlet. Szülői értekezleteket nem tartottunk. Nem futotta az időből. Pedig a szülői-szövetség, ahogy azt mi a megszállás alatt neveztük, igen nagy szolgálatot tett tanítványainknak. A szülők ennek az intézménynek a keretében kapcsolódhattak be az iskola munkájába, állhatták oda nemes törekvéseink mellé és tették lehetővé, hogy a szegény magyar tanulókat segélyezhessék. Ez az intézmény Rimele Sándor, Hodossy Károly, majd pedig Ipovitz Jenő elnökök, valamint Somogyi István titkár és a tanári testület többi tagjának lelkes közreműködése mellett a tanulók szociális megsegítése terén igen szép eredményt ért el. Ez volt az az intézmény, melynek keretében a szülők megmutathatták, hogy a szegény magyar tanulók sorsát szívükön viselik és a megrendezett teadélutánokon, farsangi diákbálokon összehordott adományaikkal lehetővé tették, hogy az állami támogatást nélkülöző tanítványainkat ruhával hiánytalanul elláthattuk. Olyan intézmény volt ez, melyet fenntartani és új tartalommal megtölteni jelen viszonyaink között is érdemes volna.

i) Testi nevelés. Testnevelés tekintetében iskolánknál még sok a kívánni való. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy tornatermünk közös az elemi iskolával és csak hetenként 3-szor áll rendelkezésünkre. Felszerelése hiányos, ámbár nagy hálával említjük fel és e helyen is köszönetünket fejezzük ki a vallás15