Polgári leányiskola, Komárom, 1899
? helyet találni a felnőttében sem. Váljék a tevékenység valóságos életszükséggé, érezze a gyermek már zsenge korában, hogy foglalkozás nélkül nem élhet, hogy a munka létének kiegészítő része, legyen ez a foglalkozás játék vagy munka, szükséges vagy csupán szórakoztató. A játék-kedv és a játék neme és módja a gyermekkel együtt fejlődik és nő. És mennyi élvezete és öröme telik benne. Mennyi testi és szellemi munkát végez játék- közben. Milyen pazar képzelő tehetséggel alkot, teremt egész kis világot, leli színnel, fénynyel, mely világnak ő a teremtő és intéző hatalma. És mennyi önérzettel, büszkeséggel! Némely gyermeknek játéka valóban geniális. Bámulatba ejti az embert mily egyszerű eszközükkel építi föl képzelet-alkotta világát. Ne zavarjuk, hadd játszék, ebben fejlődnek tehetségei. Vétket követ el, ki szívtelenül a gyermeket a játéktól elvonja. Az okos szülő ezt nem teszi, hanem a játéknak irányítója lesz; észrevétlenül téríti azt a hasznos, fejlesztő felé; de ne legyen az átmenet hirtelen, megrázkódtató, hanem lassú. Eleinte a gyermek élete csupa játék, majd összeolvad játék és munka, míg végre a munka foglalja el a játék helyét. A munkásságra szoktatás a leánynál két irányban indul: először szoktatni kell őt a házi foglalatosságra, ezzel együtt a rendre, másodszor a kézimunkára. Jelenleg csak előbbivel szándékom foglalkozni. A mi viszonyaink között ez nagyobbára az anya kötelessége, az iskola leg- fölebb elméletileg járulhat hozzá; a rendre szoktatásból azonban ez is kiveszi a maga részét. Nem értek egyet azokkal, kik a háztartástan gyakorlati tanítását az iskolára óhajtják ruházni. Ez nem czélra vezető. Hogy mást ne említsek: egy iskolában különféle körülmények közölt élő családokból
