Polgári leányiskola, Komárom, 1899
Munkásságra szoktatás a leányoknál. A munka az anyagi jólét, a jó erkölcs alapja mind az egyes emberre, mind az egész emberiségre nézve. Korunk bámulatraméltó vívmányai a munkának köszönik eredetüket, a művelődés, tudomány, művészetek fejlettsége munka nélkül nem képzelhető. A munka az emberiség legnagyobb jótevője, mint ilyen megérdemli szeretetünket és nagyrabecsülésünket; nélküle nincs élet, nincs fejlődés, haladás. Ki őt szereti, nem zúgolódik sorsa ellen, megelégedett, roszra nem vetemedik. A munkakedvelő ember boldog azon tudatban, hogy kötelességét híven teljesítette, fáradalmaiért ebben találja legfőbb jutalmát. Neki a munka nem teher, de áldás, mely éltet és megóv az életunalomtól, ezen szörnyű, gyakran halálos kimenetelű betegségtől. És ha a sors üldöz bennünket, ha csapást csapásra zúdít ránk, az élet legsúlyosabb pillanataiban a munka az, mely megment, az életnek visszaad, vigaszt és megnyugvást nyújt a gyötört léleknek. Azok a legszomorúbb napok, mikor valaki fájdalmában dolgozni nem tud; mihelyt teendőihez visszatér, meg van mentve. A munka sohasem alacsonyítja le az embert, hanem i nemesíti és értékben emeli. A munkaképesség tőke. mely jövedelmez és éltet.
