Polgári leányiskola, Komárom, 1896

10

a Te szárnylebegósed az; a szenvedés, a türelem oltára Te lesz, Te a női eszmény! Tőled tanuljuk e hont szeretni, tőled a kötelességet, tőled a szerénységet boldog napokban. És ha a végzet a mi homlokunkat is tövissel koszorúzza, öli tanits meg minket drága szellem, a töviskoszorút miként kell viselni.

Pihenj, pihenj Szentünk bár idegenben, de drága emléked őrzik hű magyar nők szivükben végetlen időkig, örökkön-örökké!

Ozv. KomjdÜn? 9«nőné.

Köröztetett az összes osztályokban.

i8g8. szeptember 12.

Halottja van nemzetünknek! Erzsébet, felséges királyasszonyunk, a magyarok bálványozott királynéja orgyilkosság által veszítette drága életét. Megrendülve fájdalomtól veszi körül a ravatalt az egész nemzet, közös nagy bánattal siratja védőangyalát. A lesújtó gyászban e nemzet minden tagja részt vesz, gyászlobogó hirdeti intézetünk részvételét a közös fájdalomban. A növendékek felhivatnak, hog}^:

Mind az iskolában, mind azon kívül, utczán, sőt saját otthonukban a gyászhoz mérten viseljék magukat. Tartózkodjanak minden zajosabb játéktól, hangosabb beszédtől, énekléstől; a zongorázás is csak mint leczke van megengedve. Az iskolai helyiségekben a szokottnál még fokozottabb mértékben a legnagyobb csendben és komolysággal viselkedjenek. Épen azért a növendékek az iskolai udvaron is e