Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1941

KATONA JÓZSEF 1791-1941. Megdöbben az ember a magvar teremtő géniusz nagy titkai előtt. Vamiak nagyjaink, akikben a magyar valóság szólal meg úgy, ahogyan az Isten jóvoltából századonként is alig egyszer szokott^ s ép ezért végigjárták a magyar tehetség örök kálváriáját, az örök magyar sorsot, »saját koruk nem érti meg«. Nem„ mert hiányzik belőlük minden, ami új. Nem alkalmazkodnak a kor elavult ízléséhez, nem legyezhetik a nemzet hibáit, hanem tudnak és mernek súlyos dolgokat mondani, »forradalmárok« lenni. Katona élete is a nagy magyarok tragikus élete, mely elhamvad, mielőtt felfedezik. Benne új hangok születnek és keresnek halló füleket, de visszahullanak a némaságba, mert nem találnak ilyeneket. Az emberi szív örök törvénye, vagy gyarlósága az, hogy bezárul, ha nem tud más szívet olyan ritmusra vezetni, ahogyan ő ver. Az ébresztők hivatása hálátlan feladat. Az ember görcsösen ragaszkodik álmaihoz. Hiszen, ha vergődik és nincs menekvése, álomvilágot alkot magának, és ott keres vigasztalást. És minél mkább elmerül ebben az álomvilágban. annál jobban lelkesedik érte, annál inkább és fanatikusan hisz annak valóságában. így van ez az ő korában is. S ez az álomvilág a midt. Akkora erővel lép fel a múltért való rajongás, hogy a 19. század első negyedének új Juliánusz barátja, Körösi Csorna Sándor útnak indul az úttalan ázsiai messzeség felé, hogy megkeresse az ott maradt magyarokat.. S amíg ő szembeszáll számtalan veszéllyel, önfeláldozó akarással tör a kitűzött cél felé, felkapaszkodik a jeges Himalaya vidékére, dal zendül itthon a »diadalmas ügekről, a deli Álmosról s Almosnak büszke fiáról^ párducos Árpádról « és panaszosan keresi a költő a régi dicsőséget, mely valahol messze, az éji homályban késlekedik. Széo •<Íom ez, melytől még ébredés után is kábult az ember feje. Pedig az ébredés megtörtént. Az ébresztő Katona volt. Nem kábul el a rnult könnyes, de ragyogó dicsőségétől, érzi a jelen súlyát, s a jövőbe tekint. A jövőbe tekintő magyarság első irodalmi megnyilatkozása Bánk bánja. 1811-et írnak. Az új Magyarország vezére^ Széchenyi, még valahol a harctereket járja, hogy küzdjön Napóleon ellen. Itthon a kevesek is, akik újításra törnek, még a rendi alkotmány szilárdságában vakon bízó és azt a végletekig menteni akaró nemesek. Olyan idők ezek, 7