Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

uláni vágy erősen dolgozik benne. A törvények nem is azért vannak, hogy gúzsba kössék az élet lendületét, hanem hogy irányt szabjanak annak. Ha tehát a szülői ház a gyermek iránti helytelen szeretelből akár hallgatólagos beleegyezésével, akár romboló, meggondolatlan és fölényeskedő kritikájával kikezdi a szabályok kötelező voltát, saját gyermeke jövőjét kezdi ki és merényletet követ el a társadalom ellen, inert a romlás nem fog megállani, hisz gyermeke a maga viselkedésével akarva akaratlanul (erjeszti azt. És merik-^e vállalni mindezekért a felelősséget? Hányszor hallja az ember egy-egy megtévedt élet emlegetésekor, hogy: »Pedig papi iskolába járt!« Ne csodálkozzunk. Mi sem vagyunk csodatévők, még bűvészek sem, hogy a szülői ház példája és akarata ellenére, sőt annak meggondolatlanul romboló munkája kíséretében gerinces embereket tudjunk teremteni. Hisszük, hogy e mondás a többi nevelő ráhatás figyelembe vétele mellett igen gyakran így alakulna: »Ime papi iskolába járt, de szülői nem úgy gondolkodtak, mint az iskola«. A pesszimizmus vádja alól, melyet joggal szemünkre vethetnének azok a szülők, akiknek lelkiismerete nyugodt maradhatott az előző sorok olvasása alatt, felment bennünket az a sok szülői »igazo!ás«, amelyet eljuttatnak hozzánk »fontos családi ügvgyel« és más hasonlóval okolva meg tiuk vagy leányuk esti kimaradását, vagy az iskolai fegyelmi szabályok más pontjával való összeütközését. S mi tudjuk, hogy a következmények alól való menekülés az és legtöbbször semmi köze sincs az igazsághoz. Mégis elfogadjuk az igazolást, mert nem akarjuk legalább is mi rombolni a szülői tekintélyt, amelyet úgyis kikezdett már maga a szülő, amikor segített gyermekének az igazság megkerülésében vagy kijátszásában. Szomorú az egészben az, hogy mentséget sem lehet találni. Nem lehet ugyanis mentség a gyermek iránti szeretet sem, amely annyira szűklátókörű, hogy nem veszi észre, előnyösebb elviselni az élettől korábban a gyenge arculütést a későbbi fájdalmas fejbevágás elkerülése érdekében. Ugyanez áll minden más iskolai kötelesség elvégzéséről is, legyen az tanulás vagy a feladatok elkészítése. Ne elégedjék meg a szülői ház az évenként egyszer-kétszer való érdeklődéssel, hanem őrizze ellen mindennap gyermeke munkáját. De végezze ezt komolyan. Keresse nemcsak azt, hogy ott ül-e a gyermek a könyve mellett, hanem, hogy valóban azzal foglalkozik-e, amivel kellene? Hányan vannak ugyanis, akik csak azt látják, hogy a gyermek egész nap otthon van és látszólag tanul, s ha felemelnék a tankönyvet vagy kihúznák az asztal fiókját, bizonyosan találnának alatta vagy benne valamilyen fantasztikusan érdekes olvasmányt. Ilyenkor szokott azután megtörténni a tanárok vádolása és kritizálása egymás között a vasárnapi összejövetelek mamavagy papa-konferenciáin, vagy otthon a gyermek előtt. Igaz, hogy a gyermek magában mosolyog ezen, de a tekintély romlik mégis, mert lélektani igazság az és az élet ezerszeresen igazolta az elvet: tedd lehetetlenné a személyt és azzá tetted vele együtt az igazságot, amit képvisel. A tanári tekintély rombolása azonban, 25