Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

szövődik a nemzet lelkébe és a mi szenvedéseinkkel még diadalmasabban halad tovább a történelem útjain az ezeréves remzet. Oly szépen mondja a szent evangéliumban Krisztus Urunk: »Atyám, azokat, kiket rámbíztál, mind megőriztem, nem veszett el közülünk más, mint a gonoszság fia, a filius perditionis« Mi is erre törekedtünk. Nálunk buktatás az évek folyamán álig volt. Pedig súlyosan átéreztük nevelői kötelességünket, egyrészt a gondjainkra bízott ifjúsággal szemben, melynek cseh egyetemeken, idegen nyelven kellett diplomát szereznie, másrészt a kisebbségi magyarsággal szemben, melynek nehéz harcában egész embereket, komoly felelősséget érző, munkás lelkeket kellett adnunk. Ha visszagondolunk arra^ hogy nagylétszámú osztályokban mégis hogyan sikerült némi eredményt elérni, csak az isteni Gondviselést áldhatjuk. Az ember legjobb akarata szerint mindennap teljesíti kötelességét, elvégzi munkáját, imádkozik, aztán bízik a ió Istenben és onnan felülről várja a segítséget. Neque qui plantat, neque qui rigat, sed qui incrementum dat Deus.« Az ember eszköz a nagy Isten kezében. Prohászka Ottokár mondja el az »Élő vizek forrásai« című munkájában, hogy egyízben kiránduló társasággal járt Tirolban és egy sziklán levő kápolnában akart misézni. Mindent vittek magukkal, de mikor már fenn voltak, észrevették, hogy vizet mégiscsak elfelejtettek hozni. A szentmisénél minden az isteni kegyelem műve, de kell az az egv csepp víz is. Le kellett menniök újból a völgybe és a patakból merítettek vizet. A húsz nehéz esztendőben is minden az isteni kegyelem és jóság műve volt, de talán ide is kellett az egyetlen vízcsepp, a mi közreműködésünk. Katonai szaklapok írták, most a spanyol polgárháború idején, hogy a nagyhatalmak ott próbáltak ki új fegyvereket. A kisebbségi életben is próbált ki a magyarság fegyvereket és elmondhatjuk, hogy több bevált. Intézetünkben nagyon virágzott a Mária-kongregáció, a fiúknál Szent Imre, a leányoknál Szent Benedek Atyánk testvérének, Szent Skolasztikának pártfogása alatt. Az oltárnál tett ünnepélyes eskü, a sok szentgyónás és szentáldozás eredményezte, hogy a koedukációs rendszernek károsabb hatásait nem igen éreztük. A másik nagyszerű intézmény a cserkészet volt. A csapatot 1913-ban Karle Sándor alakította meg, így a Felvidéken a legrégibb csapat volt, éveken át ő volt a parancsnok, majd dr. SZÍVÓS Donát egy évig, utána Bíró Lucián. Az ő főparancsnoksága alatt a tanári kar sok tagja teljesített cserkész-munkát. Jelenleg Kocsis Károly, Bomhánvi Árpád, Sághegyi Medárd a cserkésztisztek. A cserkészeszme nagyon segítette az intézetet az emberebb ember és a magyarabb magyar kialakításában. Amint testi szervezetünk az ifjúkorban hét évenkint kicserélődik, épugy lelki világunk is. És amint a testi fejlődésnél, különösen a serdülő korban rendkívül fontos a táplálkozás, friss levegő, napfény, a hegyek világa, a lelki fejlődésnél is fontos, milyen szellemi táplálékot kap az ifjú, a mozikj színházak sötét nézőterén ül-e állandóan, vagy pedig magasságokban jár a lelke és a szabad természet ölén olvas az Isten nagy nyitott könyvéből. Manapság jelszó lett: akié az ifjúság, azé a jövő. Valóságos tülekedés folyik ezekért az ifjú lelkekért, 15