Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

jött intézetünkhöz dr. Borka Géza, 1924-ben Kocsis Károly, 1925-ben Kovaly Béla és Valach Ferenc, 1927-ben Zavatzkv Antal és Ondreicska Károly (csak e^gy évig működött nálunk. Harmos Károlyt helyettesítette), 1929-ben Krizsán József zenetanár, 1935-ben Romhányi Árpád, 1938-ban Porubszky Lajos és Sendlíin János énektanár. Az intézet neve szent Benedek-rendi gimnázium. Épen ezért az emberek, mikor most a felszabaduláskor sokat emlegetik intézetünket, önkénytelenül is állandóan a bencés jelzőt használják. De ezzel nem akarják a világi tanárok érdemét kisebbíteni. Itt <a ínagy nyilvánosság előtt kell hangsúlyoznunk, hogy az ő munkájukról, hűségükről, kitartásukról, áldozatukról csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólani. SzakLudásukra, képzettségükre, pedagógiai rátermettségükre mindenkor büszkék voltunk. Tanári működésükön kívül áldozatosan dolgoztak a különböző irodalmi, társadalmi és vallásos egyesületekben. Szívben, lélekben, meggyőződésben egybeforrva, mint édes testvérek éltük át együtt a nehéz esztendőket. Amint multak az évek, a várva várt felszabadulás csak késett. Ezért a rend elhatározta^ hogy gondoskodik utánpótlásról. 1929-ben felvette az első noviciust Zsilinszky Kázmért. Őt követték Szapucsek György, Danczy Villebald, Fehér Damáz, Czuczor Menyhért, Ruzicska Henrik, Hrotkó Kristóf, Könözsy Regináid, Riszdorfer Benignus, Hajdú Tibor (1936-ban meghalt). Pannonhalmán töltötték a novicius évet, majd a prágai cseh egyetemen végezték a teológiát, utána pedig részint Prágában, részint Pozsonyban tanulták a bölcseletet. Ma már mindnyájan fel vannak szentelve. Zsilinszky Kázmér, Fehér Damáz jelenleg is tanítanak intézetünkben, Czuczor Menyhért pedig a felszabadulásig működött nálunk, utána Zalaapátiba helyezték. A többiek is helyettesítettek egyes órákon. Jelenleg a budapesti Pázmány egyetemen és Pannonhalmán végzik tanulmányaikat. Ők voltak a mi vígasztalásunk, örömünk, reménységünk. Karácsonyra, húsvétra haza szoktak jönni és szebbek, boldogabbak lettek az ünnepeink, ha őket láttuk, a sokat szenvedett fa új izmos hajtásait. Damoklesz feje fölött csak egy éles kard függött, de a m,í (intézetünket több is fenyegette. Először is a már említett állampolgársági kérdés. Mert azzal, hogy az évek folyamán tíz rendtársunkat elüldözték, még nem volt elintézve az ügy. Kettő kivételével valamennyien átestünk a több évig tartó torturán, köztük olyanok is, kiknek még az ő lehetetlen törvényük szerint is kétségtelen jogunk volt ehhez. Milyen fájdalmas, mennyire idegőrl.ő. volt éveken át úgy járni iskolába, hogy esetleg ma vagyok ott utoljára, megjön az eltiltás, holnap már nem mehetek be tanítványaim közé. Intézetünk továbbá magániskola volt nyilvánossági joggal felruházva. Sokszor fenyegettek meg bennünket, hogy elveszik ezt a, nyilvánossági jogot. Még elgondolni is rettenetes lett volna, hogy év végén gyermekeinket egy csehszlovák vizsgáztató bizottság elé. vigyük, mely román mintára elbuktatta volna tanulóink 60—80 .o/o-át. Itt volt aztán a nosztrifikációs vizsga. Azoknak, akik 1918. 10