Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1931

Dr. BÁRDOS RÉMIG pannonhalmi főapát 1868—1932. Egy nagy gondolkodó mondta, hogy a lelkek nem villanylámpáktól, fizikai találmányoktól világosodnak meg, hanem a fényes lelkektől. Ilyenek pedig kevesen vannak. Ezért éreztünk őszinte szomorúságot, mikor nemrégiben megint egy ilyen megvilágosító, fényes, ragyogó lélek költözött el a földről. Május 12-én szomorú hír szállott szerte a rádió szárnyain: Dr. Bárdos Rémig, a pannonhalmi bencések atyja, a szent Márton hitvalló püspökről nevezett pannonhalmi egyházmegye főpásztora, az összes magyar bencés apátságok főapátja és örökös elnöke, a magyar felsőház tagja Balatonfüreden hirtelen elhunyt. 1868. február 28-án született Ipolyságon, tehát 65. életévében volt. Azok, akik régibb idő óta nem látták és akiknek lelkében a főapát régi alakja élt, megdöbbenéssel hallották, hogy a hatalmas szervezetű főpap ilyen váratlanul elhunyt, de rendtársai már egy idő óta tudták, hogy szívbaja, mely két éve támadta meg, végzetes lesz számára. Délután 2 órakor holtan találták balatonfüredi szobájában. Az ablak nyitva volt, a meleg tavaszi napsütés fénybe borította a lakást, szólt a rádió is, de mikor a betegápoló nővér a szobába nyitott, a főapát már holtan ült íróasztala előtt, arcvonásai nyugodtak voltak, de keze jéghideg volt. Halála mély gyászba borította a bencés rend tagjait és a bencés gimnáziumok növendékeit, kik valamennyien szerető, jóságos atyjukat tisztelték, szerették benne, az egész magyar katholikus közéletet és a magyar Géniuszt, kinek alázatos lelkű, hívő szolgája volt mindenkor egész életében. A szerzetes életnek nincsenek olyan fényes állomásai, mint