Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1918

mat 1876. jul. 2-án tett. Theologiai tanulmányait az innsbrucki egyetemen végezte. Ünnepies fogadalmat 1879. jul. 29-én tett. Áldozópappá 1881. jul. 26-án szentelték. Felszenteltetése után több éven át a pannonhalmi főiskolán tanította a theologiát, filozofiát és paedagogiát ; ugyanott egyidejűleg több éven át mint a növendékpapok prefekktusa és lelkivezére működött; később a pannonhalmi főiskola igazgatójává és a rendtagok bizalma folytán a pannonhalmi főmonostor perjelévé lett. Dr. Fehér Ipoly főapát elhalálálozásával megüresedett főapáti székre 1909-ben a Rend csaknem egyhangúlag őt jelölte; főapáttá 1910. jan. 11-én nevezte ki a király; főapáti székébe Vaszary Kolozs, esztergomi hercegprímás, a főapáti széken második elődje, igtatta be 1910. jan. 30-án. Mint ember teljes volt a legszebb emberi tulajdonokkal: fényes szellemi képességekkel, kötelességtudással, természetességgel, egyenességgel, nyíltsággal, bátorsággal, szeretetreméltósággal, bölcs mérséklettel, éles Ítélőképességgel. Testestől-lelkestől magyar volt; a magyar ember összes jó tulajdonságait egyesítvén magában annak gyarlóságai nélkül. Mint szerzetes, sz. Benedek rendalapítónk szellemének: Jézus iránt való szeretetének, az alázatosságnak és munkásságnak örököse. Mint tudóst éles, elmélyedő, rendszerező ész tette ismertté ; több theologiai, filozofiai munkát, értekezést irt; több tudományos társulatnak tiszteletbeli és rendes tagja volt. Mint tanárt és nevelőt tárgyának szeretete, elmélyedés abba, világos előadás, szeretettel párosult szigorúság és igazságosság jellemezte. Mint ^elöljáró leereszkedő és nyájas volt, anélkül, hogy ezt éreztetni akarta volna; bölcs, anélkül, hogy ezt fitogtatta volna, mérsékletes, anélkül, hogy mérséklete puhaságba ment volna át. De kölönösen mint Rendfőnök, Főapát és Főpásztor örökítette meg nevét Rendünk történetében. A benediktinus