Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1916
18 ilyen Bence komikus alakja. A Nagyidai cigányok c. szatirikus eposzban keserűen kacag a költő. Semmi keserűse'g nincs, a legszélesebb jókedv nevet Jóka ördögé-ben. A Bolond Istók-ban sűrű, fojtó a levegő, mint vihar előtt forró nyári éjszakán. Balladáiban gyakran ijeszd az őrültek torzult arcvonásaival. Valóban, ha idegen megkérdezné tőlem, melyik írót tanulmányozza, hogy a magyar lelket megismerhesse, habozás nélkül Arany műveit adnám kezébe. * * * Arany époszai olyanok, mint a Magas Tátra bércei. A hegyóriásokat nagy szemekkel nézzük, teli tüdővel szívjuk tiszta, hűs, fenyőillatos levegőjüket; nem győzzük méregetni hatalmas arányaikat, járjuk őket nagy örömmel. De a nagyság, a magasság más érzéseket is vált ki belőlünk : érezzük semmiségünket, a sok kapaszkodástól el is fáradunk. Arany kisebb alkotásai viszont olyanok, mint egy szép alföldi táj : búzakalász bólogat zizegve felénk; a smaragdszőnyegen elszórt fehér színfoltok a napsütötte kis tanyák. Itt-ott egy fa hivogat árnyékába. Távol kútágas, még távolabb egy falunak halványkék körrajzából kinyúlik egy templomtorony. Hegymászás után az alföldi embernek olyan jól esik a sima puha pázsiton járni. Még van valami, amivel Arany kisebb költeményei magukhoz csábítanak. Az epikában lezárt sisakkal jár a költő. Pedig szeretnők színrőlszínre látni azt, aki olyan magasztos hangokat csal ki lantja húrjain. Kék-e a szeme ? Szög haja van-e ? Ha Arany szívét akarjuk megismerni, hallgassuk meg, kisebb költeményei mit beszélnek. Lírája csak férfikorában és családalapítása után szólal meg. így a lírai költészet egyik gazdag forrását, az ifjúkori szerelmet, amely Petőfit halhatatlanná tette, nála ne keressük. De nem elég gazdag-e a férfiszív enélkül is, kivált ha olyan finom és érzékeny szívről van szó, amilyen Aranyé ? Családi élete a legboldogabb volt. Lehet-e csodálni, hogy úgy kívánkozik körébe : „Mint a madár a fészkére, Szomjú vándor hűvös érre, Mini a gyermek anyaölbe." (Itthon.) Midőn Nagykőrösre mennek, fáj feleségének az idegenség ; a nagy drágaság is bántja. Arany észreveszi és így szól :
