Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

31 keznék erre a korra, nem kárhoztatná a társadalom gondatlanságát, mely minket a liceum vagy a gimnázium elhagyása után teljesen magunkra hagyva, kilök egy nagy városba, erkölcsi támasz és tanács nélkül, kivéve azokat a forgalomban levő ostoba szólásformákat, amelyek csillogó fénynyel teszik tetszetőssé azt, ami pusztán állalias élet?" Bizony a társadalom akárhányszor nemcsak nem fejleszti ki a felelősségérzetet a tanulóban, hanem még el is nyomja, mert maga a társadalom sem érzi át azt a nagy felelősséget, amivel az ifjúság irányítása jár. Könnyű dolog ám népszerűséget szerezni a fiatalság előtt avval, hogy a szabadosság eszméit hirdetjük, de bölcsen odább állunk, ha ezen eszménk áldozatait kell szemlélnünk. A felelősségérzetet és a lelkiismeretességet azonban korántsem szabad összetéveszteni a folytonos habozással és félelemmel. Ha valaki a legcsekélyebb dologban is csak nagyon nehezen tudja elhatározni magát valamire, minden akarati elhatározást valósággal fájdalommal szül meg, állandóan aggódik, nyugtalankodik, — annak akarata beteg. Sokszor a hozzátartozók, akikre a gyermek nevelése bízva van, nagy mértékben előmozdítják ezt a beteges állapotot. Hányszor elmulasztják felelősségre vonni olyanért a gyereket, ami valóban az ő hibája és viszont okolják azért, amiről nem tehet. Ha valaki sohasem tudhatja, mikor tesz helyesen, mert mikor a legjobbat akarja is, mások szeszélye folytán, mint bűnössel bánnak vele, bizony ekkor lassankint minden cselekedet előtt bizonytalanság és félelem fogja el. Becsüljük meg tehát a gyermekekben a jóakaratot, sőt ha jó szándéka ellenére balul üt ki valami vállalkozása, megértéssel vigasztaljuk, hogy ne csüggedjen. Látjuk tehát, hogy meggondolt, érzékeny lelkiismeretű, de emellett határozott bátor cselekvésü egyének nevelésére szükséges egyrészt az értelemnek helyes irányban való fejlesztése. Hogy helyesen értékeljük a dolgokat, kell, hogy megfelelő ismereteink legyenek. A jó cselekvésnek pedig