Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

nyomán egy századon át bőségesen fakad, — hangosan hirdeti, hogy nem hiába élt az, aki a köznek, a hazának élt és áldozott! Király Józsefnek, Komárom vármegye nagy jótévőjének, legyen áldott emléke közöttünk!" Dr. Pázmány Zoltánnak, a szobor eszméje felvetőjének, lelkes propagatorának, a pozsonyi jogakadémia tanárának, a bpesti tud. egyet, magántanárnak beszéde: „Mélyen tisztelt ünneplő gyülekezet! Szeretett tanuló ifjúság! A mai nap folyamán az ősi koronázó testvérvárosban, országunk, biboros főpapja a nagy Péter érsek emlékművét leplezi, akinek elévülhetetlen érdemei közt nem utolsó az, hogy nevét fejedelmi alapítványokkal halhatatlanította. A körülmények csudás találkozása, hogy mi is ma ünnepeljük Komárom vármegye áldott jótevője emlékét, az aranyszívű egyházfőét, aki grandiózus helyi alapítványával mintegy a nagy alapító bibornoknak örökébe lép. Megyénk történetében korszakalkotó műve ez a monumentum aere perennius, önönmagát dicséri. S valóban! nagy volt ötegyház püspöke, — ecce sacerdos magnus! — mint szülőföldje hálás gyermeke, mint emberbarát s mint fejlesztője a jogtudománynak. Akit soh' sem ismertünk, de áldásosztó kezét érezzük, most művészalkotta vonásait szemléljük. Salve pontifex! Üdvözlégy főpap! Pontifex! Az volt ő a szó arkhaisztikus értelmében is. Aranyhidat emelt véreinek Thémisz csarnokaihoz, — az isteni