Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

V. Ifjúsági korok. 1. Mária kongregáció. A Mária-kongregáció vallásos társulat, amelynek hármas célja : a Mária-tisztelet, tagjainak rendszeres lelkiélete a szent Szűz tisztelete és követése révén s ezen a téren való buzgó apostolkodásuk. Nemesíti a szivet, tartalmassá teszi a lelket, acélozza az akaratot s módot nyújt a helyes jellemfejlesztésre. A Mária-tisztelet ideált ad, amely maradandó, örök és méltó arra, hogy első és leghőbb szeretetünk tárgya legyen. Ennek az ideálnak a megközelítését tűzi ki a kongregáció tagjai elé s felkelti bennök a vágyat jobb, szebb, istenibb élet után. Felfelé mutat és szárnyakat növel. Mélyíti a hitet, ápolja az erényeket, kath. világnézetet csepegtet a szívbe, fejleszti a vallásos jellemet, hogy tagjai a katholikus egyháznak tevékeny hívei és elszánt harcosai legyenek. A kongregáció alsó szakasza általában kéthetenkint tartott gyűlést, amelyen a tagok a buzdítás, imádság, ének, ájtatosság eszközeivel gyakorolták magukat a Ielkiéletben. A kongregáció azonban nemcsak imádkozó társulat, hanem — mint említettük — az önképzésnek is valóságos iskolája ; célja, hogy a tagok maguk is közreműködjenek lelkük kialakításában, nevelésében. Azért igyekeztünk megértetni már a kisebb kongrenistákkal is azt az életelvet, hogy a vallás és erkölcs szilárd pillérein nyugvó önnevelés az az aranyhíd, amely az eget a földdel összeköti. Az istenadta testet-lelket művészi kézzel s a kegyelem segítségével, nekik maguknak kell kimívelniök és megvédeniök, gyarapítaniok az örök élet csíráját a lélekben, a megszentelő malasztot. Hogy ezen önnevelő munkájokban kezükre járjunk, olyan hibák elkerülésére és erények követésére, mindennapi gyakorlására buzdítottuk őket, amelyek a diákéletből szervesen kinőnek s vele közvetlenül összefüggnek. Amennyire lehetett, igyekeztünk megtalálni az egyes kongreganista szivének uralkodó hajlamát s azt a rugót mozgattuk meg lelkében, amely önkéntes cselekvéséhez épen szükséges volt. A szentek életéből számtalan áldásos