Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909
22 kor a tanuló minden idejét a szabad természet ölén töltheti. Az iskolai munkát közben-közben megszakítja s hosszabb-rövidebb szünetek adásával bőséges módot nyújt az ifjúságnak, hogy testileg, szellemileg teljesen fölfrissülve új erővel vehesse fel a szellemi munka imént elejtett fonalát. Ajánlja, ápolja az egészséges, nemes sportot is : a vívást, az úszást, a korcsolyázást, a céllövészetet, a táncot s a legcsekélyebb anyagi áldozat árán igyekszik hozzá juttatni lehetőleg minden tanulót. Ámde még mindig sokan vannak, akik az iskola testnevelő munkájával nincsenek megelégedve. Egyre többet és többet kívánnak, mintha bizony csak az izmos kar és csontos ököl érvényesülhetne az életben. Pedig az iskola e téren már nem tehet többet anélkül, hogy túlzásba ne essék. Hisz a test egyoldalú fejlesztése, maga a testi erő a lelki műveltség híjával bárdolatlanná, durvává teszi az embert. Ily értelemben panaszkodik Euripidész is, hogy sok a gonosz ember, de az alhléták a leggonoszabbak. Payot szintén elitéli az egyoldalú testi nevelést. „Ne tartsuk — úgymond — e törekvést, az állatiassághoz visszatérni, valami nagy haladásnak. Ha már túlzásokat emleget valaki, részemről szivesebben látom az egyik oldalon Szt. Tamást, Montaignet, Rabelaist, mint a kerékpáros győzőket a másikon." Vagyis az aszkétát többre becsüli, mint az athlétát. S valóban, a testi erő egymagában épenséggel nem biztosítja a sikert, győzelmet az élet ezer bajával való küzdelemben. Ide nem az izmok ereje, ide a jelleximek ellenálló képessége kell. De erről később lesz szó. Most nézzünk be inkább egy pillanatra a szellemi munka műhelyébe, az osztályterembe, hisz itt folyik az a bágyasztó, lélek- és idegölő munka, melytől egyikmásik szülő annyira félti gyönge csemetéjét. Most kezdődött az iskolai év, ma van az első rendes előadás. A legapróbb deák is valóságos kis könyvtárral a hóna