Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

29 csöpögtetni az ifjúság lelkébe azt a meggyőződést, hogy azok a javak a legértékesebb, amelyeket a mai kor embere legkevesebbre becsül, a hit szerint való élet és a tiszta erkölcs. Változzék csak meg az élet s az iskola készséggel simul hozzá s majd nevel a számára bajvívókat. Míg ez meg nem történik, addig csak az életre s nem az életnek nevel. Az iskola egész, egészséges embereket akar nevelni, akik ujjá tudják majd teremteni a társadalmat. Boldog embereket akar nevelni, aki korunk hatalmas vívmányai közepett jól érzik magukat. Mert ne higgyük, hogy ezt a jólérzést akár az anyagi javak és gyönyörök, akár az egészség és hirnév vagy tisztelet megadhatja. Jól mondja Laval szent életű püspöke : . .. „repüljenek bár vasutaitok háromszoros gyorsasággal, öltsetek bár szárnyakat, hogy a lég birodalmát meghódítsátok, homályosítsátok el bár új vívmányaitokkal mindazt, mi eddig büszkeségiek vala, de ha Istent a lelkeknek vissza nem adjátok, ha bennök az imádatot, imát, áldozatot, önzetlenséget s a földi javak megvetését új életre nem keltitek: úgy társadalmatok feloszlik s örvénybe vész, melyben sár és vér kavarog ..." Ugyanennek a gondolatnak ad szép kifejezést dicsőemlékű kultuszminiszterünk, Eötvös József báró is : „Ne csodálkozzék senki, hogy e században, hol anyagi kényelmeink annyira növekedtek, mégis oly kevés megelégedett embert találni ; a hit és erkölcs eltűnt az emberek között s anélkül nincs élet". Az iskola azt akarja, hogy legyen élet és pedig hitből fakadó, erkölcsi alapon nyugvó élet s azért oly férfiakat igyekszik nevelni, kik nemcsak a rájok örökített szellemi javakat tudják majd a jövendőség számára gyümölcsöztetni, de erkölcsi téren is messze túlszárnyalják 2*