Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909
16 igen sokan a régi idők egyszerű, de bensőséges családi életét ? ! És pedig nemcsak a jobbak, hanem azok is, kik Istennek, vallásnak felesküdött ellenségei. A sok közül hadd szólaltatok meg egyetlen egyet, a hires deisát, a francia akadémia halhatatlanját, Legouvét: „Régente ... a térsadalom minden osztályában bizonyos számú vallási szokás a kegyes hála és imádás közös érzelmében naponkint egyesíté a család minden tagját. A leggazdagabb ebéd épen úgy, mint a legszegényebb tanuja volt az áldáskérés és háladás elmondásának. Az ó- és újtestamentum fennhangon olvasását közös élvezetnek és közös kötelességnek tartották és én részemről nem képzelek meghatóbb jelenetet, mint midőn az atya vagy a nagyatya, a végzett napi munka után maga körül gyűjtve a ház minden egyes tagját: gyermekeket, barátokat, szolgákat, buzgó hangon elrebegi az estéli imádságot és mindnyájokat Isten kegyelmébe ajánlja. Ez a bűnbánat, a gyöngéd megintés és a kibékülés órája volt mindnyájokra nézve! Oh, a régi időben a lelkek bámulatraméltó közösségben voltak Istennel!" Valóban, régente így volt mindenütt. Ma már csak itt-ott találunk egy-egy gyakorlatilag vallásos életet élő családot. De ez azután meg is magyarázza, hogy az Éden-kertjében kötött annyi házasság miért végződik csaknem mindig a . . . Kálvárián. És az egyén élete ? Miként politikában, társadalomban és családban — itt is csupa diszharmónia! A munka embere szomorúan látja, hogy az emberiség hatalmas kasában nagyon is aránytalanul oszlik meg e munka és a méz s vakul szegődik minden mozgalomhoz, mely a mai társadalmi rend megbuktatására törekszik anélkül, hogy biztos, erkölcsi alapon álló programmal uj rendet tudna teremteni. Bizonytalanság, elkeseredés jellemzi a mai kor emberét. A hatalmas vívmányok, a társadalmi, politikai és polgári szabadság,