Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

9 litikai küzdelmek a politikai stilust is eldurvították, miután már letörölték a lelkekről azt a finomságot, mely a nagy eszmék küzdelmében oly igen szükséges. S mit szóljuk ahhoz, hogy a vezetőség részéről annyira szükséges éberségnek hiánya társadalmunk alsóbb rétegeit, különösen a munkásosztályt a szervtelenül fölburjánozott szociál-demokrácia karjaiba játszotta s ezzel a számban és erőben oly hatalmas tényezőt hontalanná tette hazája földjén s vezetését annak az elemnek engedte át, mely a hata'mas tömeg izomerejét akkor használja a társadalmi rend teljes fölforgatására, mikor neki tetszik ? ! Mert hisz a vallásnak a munkát dicsőítő, a szegénységet megszentelő érzetét s a törvény tiszteletét már kilopták lelkéből s helyébe a felsőbbség, a társadalmi rend, a magántulajdon szentsége iránt vak gyűlöletet oltottak. Fülébe súgták, hogy joga van a boldogságra s most szenvedése és munkája közepett folyton csak az alkalmat lesi, mikor e jogának — ha kell, rombolás és vér árán is — érvényt szerezzen. S meg is teszi, úgy lehet igen hamar. Mert mig a közelmúltban csak sanyarú helyzetén panaszkodott s jogos kívánalmait hallatta, ma már átka, szidalma és gyilkos fenyegetésének lármája is meg-megrázza a levegőt . . . Mindez csak azt bizonyítja, hogy „a kormányzásra több kell, mint a fizikai dolgok ismerete, több, mint az ember ismerete, oda Isten ismerete kell" (Glaukon: Sokrates). Tehát : Videant consules ! És a társadalmi élet ? Kóros tüneteiből már válságát jósolgatják. Középpontjában az anyagi jólét helyezkedett el, ennek elérésében csúcsosodik ki a lelkek vágya. Kellő korlátok között jogos vágy, hisz a gondnélküli megélhetés a legértékesebb földi javak egyike. Csakhogy a jólét fogalma — tán sehol annyira, mint nálunk — az élvezetig „magasztosult". Voltaire evangeliuma kisért sorainkban : A gyönyör minden, aki azt megtalálja,