Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

6 szerető versengés, hanem család és társadalom egyaránt kíméletlen és igaztalan kritikával kiséri az iskola munkáját s kérlelhetetlen szigorral állítja Ítélőszéke elé az iskolát nem is mint vádlottat, hanem mint bűnöst, akit már csak elitélni lehet. Az iskola nem érzékenykedik. Hisz működése nyilvános és a köz megbízásából és érdekében történik s azért a birálat alól magát kivonni nem akarhatja. Sőt provokálja a bírálatot. Nemcsak az iskola ünnepségeire, nemcsak a vizsgálatokra hívja meg a legközelebbről érdekelteket, a szülőket, hanem szívesen lát bárkit a hétköznap munkája közben is, akit a nevelés és oktatás szent ügye érdekel. Az ellen azonban, hogy rendszerét egészében és részeiben — kinek hogy jól esik — lekicsinyelje, kárhoztassa bárki is, végre-valahára az iskolának is tiltakoznia kell. Mert az igaztalan, kíméletlen birálat sehol sem rombolhat oly nagy arányokban, mint épen e téren. Bizalmatlanságot kelt az iskola iránt a jóindulatú családokban s valóságos mentsvárul szolgál a tehetetlen vagy hanyag tanulóknak. S immár odáig jutottunk, hogy a napi sajtó is bizonyos kedvteléssel lesi el a szülők ajkáról a panaszokat s azokat fölfúva világgá kürtöli, mintha ő volna az első és egyetlen forum az iskola és tanárok való és látszólagos fogyatékosságainak elbírálására és megtorlására. Az iskolával szinte nap-nap után éreztetett ez a szűkkeblű s a nevelés és oktatás ügyét oly nagy mértékben károsan befolyásoló bánásmód miatt Németországban s a szomszéd Ausztriában komolyan foglalkoznak már a kérdéssel, hogy az egyes tanári karok a maguk kebelében sajtóügyi osztályt szervezzenek, melynek feladata legyen a sajtóban elhangzó alaptalan vádakat visszautasítani, de egyszersmind rámutatni azokra a ferdeségekre, melyek a családi nevelésben dívnak s a veszélyekre, melyek az iskolai munkát a társadalom