Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1908

27 Nagyságos Polgármester Űr ! Mélyen tisztelt ünneplő Közönség ! Ezen ünnepség, amely nem csupán kulturális, hanem a vallásos kegyelet megnyilatkozása, lelkem mélyéből meghat. Meghat különösen abban a minőségben, melyben most vagyok, mint a Szent Benedek-rend főapátja. Ha még hozzáfűzöm azon emlékeket is, melyeket a polgármester úr az ő gyengéd figyelmességével kifejezésre juttatott, azon egyéni emlékeket, melyek engem a mai naphoz, annak 50 év előtt való eseményeivel hozzáfűznek, valóban alig találok szavakat, melyekkel méltó hálát adhatnék első sorban az isteni Gondviselésnek, mely ezen napot megérnem engedte és megérnem azt, hogy 50 éves bencés voltomnak évfordulóját éppen ott ülhetem meg, hol 57 év előtt kiképeztetésemet ezen intézetben megkezdtem. Ennek az intézetnek a mai napon való ünnepélyes felavatása, teljes főiskolává fejlesztése öröme mindnyájunknak. És ha visszatekintek azon nehézségekre, melyeknek közvetlen tanúja voltam, lehetetlen, hogy teljes elismeréssel ne adózzam a város jelenlétében a város tek. törvényhatóságának, annak élén a főispán és polgármester uraknak, fáradozásukért. Tudom én azt, meg vagyok róla győződve, hogy a szivekben, az Isten előtt, hosszú évtizedeken, századokon keresztül lesznek, akik, a mit én most hangosan mondok, a szivökben mondják el, hálát és köszönetet azoknak, kik lehetővé tették ezen intézet kifejlesztését. Tartozom a magam részéről, mint a Szent Benedek-rend főapátja, elismerésemet és köszönetemet fejezni ki azon bizalomért, mely megnyilatkozott a város nemes közönségében akkor, amikor a fejletlen középiskoláját kifejlesztette és azt nagykorúvá tevén, a mi kezünkre bízta. Lehet, hogy szerénytelenség, de jól esik nekem abból kiolvasnom azt, hogy Komárom város közönsége nem bánta meg az elmúlt 100 év alatt, hogy gyermekeit mi vezettük s neveltük. Úgy magam, mint utódaim, valamint a mai benediktinus nemzedék nevében ünnepélyesen igérem a nemes város közönségének, hogy a pannonhalmi Szt. Benedek-rend a megtisztelő bizalmat fokozott munkásságával iparkodik kiérdemelni, hogy Komárom város közönségének szellemi és erkölcsi tőkében fizethesse vissza azt az áldozatot, melyet a város ezen épület létrejöttekor hozott.