Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

30 tal nem akarok bővebben szólni róla. Különben is a vallás- és közoktatásügyi miniszter a testi nevelés ügyében szakférfiakkal tanácskozásokat folytatott s e tanácskozások alapján valószínűleg új alapra helyezi a középiskolai testgyakorlást. Általában csak azt jegyzem meg, hogy a középiskolai testgyakorlásnak nem célja ú. n. atlétákat nevelni. Lehet valaki cirkuszi erőművész, vagy vásárcsarnoki zsákhordó, de ebből nem következik, hogy egészsége jobb a nála gyöngébbekénél. Jól mondja a testgyakorlati túlzásokra vonatkozókig Pavot (Az akarat nevelése, ford. Weszely, 176. 1.): „A nagy emberi győzelmeket sehol sem izmokkal vívták ki. Xagy tanulmányokkal, nagy érzelmekkel, termékeny gondolatokkal lehet győzni. Örömest adnók oda ötszáz földhordó munkás-, és még inkább a sport-férfiak teljesen fölösleges izmait egy Pasteur, egy Ampére vagy egy Malebranche hatalmas szelleméért. Aztán a legjobb trénirozott ember sem fogja futásban legyőzni a lovat, sőt még a kutyát sem, a gorilla pedig bizony nem ijed meg a birkózótól, ha viadalra kerül a sor. — Röviden szólva, az a hadjárat, amelyet a gyermekek atlétikai nevelése érdekében indítottak, abszurd. Azon alapszik, hogy az egészség fogalmát összetévesztik az izomerő fogalmával ; odavezet, hogy ifjainkból elmebeli tehetségük rovására minden gyöngédség hijjával levő birkózókat nevelünk." Miután végigmentünk röviden az egyes tantárgyakon, látjuk, hogy a gimnázium szem előtt tartva célját, tantárgyainak megválasztásában a legnagyobb gonddal járt el. Kerül minden fölöslegest, mely csak az ifjúság túlterhelését okozná, de nem tűr meg semmi hiányt sem, mely egyoldalúságra vezetne. A kiszemelt tantárgyak a történelem tanúsága szerint legalkalmasabbak arra, hogy velük az ifjúság összes tehetségeit, erkölcsi, szellemi és testi tulajdonságait egyenletesen fejlesszük. A vallástannal, az irodalmi és történelmi