Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

20 fűzvén, részeseivé tegyenek az emberi társadalom nagy vívmányainak: a hazának, a dicsőségnek, a becsületnek, a vallásnak és ideálnak, melyek a tradícióban mind bennfoglaltatnak. ,Egy-egy hagyomány körül csoportosulva alakítottak az emberek nemzettesteket ; hagyományaik akadályozzák a népeket, hogy együttes életök bármelyik pillanatában megbomolva, oldott kéveként szét ne hulljanak; a hagyományaikhoz kötött becs jövőjük egyedüli kezessége és tartósságuk egyetlen záloga,' mondja Brunetière. Történelmi hagyomány nélkül létezésünk a születés és halál mesgyéje közé szorulva a kérész sorsára jutnánk, napi életüekké válnánk, mint az állatok, melyek a tegnapot elfelejtették s a holnappal nem törődnek. — Az ókor és a renaissance ránk hagyta értelmi és erkölcsi gazdagság hoz minket az emberiség egész életével szolidaritásba, erkölcsi viszonyba. Az óklasszikus irodalom a nemes izlés és a finom erkölcs támogatója bennünk, állandó forrása szellemi felsőségünknek : örökös ébrentartója annak, ami bennünk legjobb (aristos), tehát teremtője oly szellemi arisztokraciának, melyre a legdemokratikusabb társadalom is büszke lehet." (Felméri, A neveléstudomány kézikönyve, 472 1.) Hogy milyen hasznára válnak e studiumok épen az ifjúságnak, erre vonatkozólag Thiers, a nagy francia államférfiú egyik beszédében így nyilatkozik: „Az ókor világának az ifjúságra nézve kimondhatatlan becse és értéke van. Egyszerű ; s ha az ifjúság testének egyszerű táplálékra van szüksége, egyszerű táplálékra szorul a lelke is. Amennyire nem szabad az ifjak ízlését nagyon élénk izgatószerekkel tompítani, akként nem engedhető meg a modern irodalom túlzott izgatásaival túlizgatni lelküket. Nem szók azok, mit az ifjúság tanul, mikor latint és görögöt tanul — hanem nemes és fenséges érzelmek, eSTrmék : az emberiség története, egyszerű, nagy, elmosódhatatlan képekben. És olyan században, mely annyira