Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

4 gyermekéért tandíjat fizet, könyveket vásárol, ruhával és élelemmel látja el, akkor már eleget tett szülői kötelességeinek; mert a szülőnek nem neveltetni kell, hanem magának kell nevelni ; a szülőnek nem megfizetni kell a nevelés munkáját, hanem magának kell e nehéz munkát odaadó szeretettel, kifogyhatatlan türelemmel, sohasem lankadó bizalommal és lelkesedéssel végezni. Mástermészetű munkát, ha nehezünkre esik, kényelemből is esetleg elhagyhatunk vagy mással végeztethetünk ; a kár, mely így támad, pótolható ; de ha a szülő gyermekei nevelésénél követett el hibát és mulasztást kényelemszeretetből, nembánomságból, abból olyan kár származhatik, amelyet soha többé pótolni nem lehet : egy ifjú lélek, egy ifjú élet örökre való elvesztése. Ezt tudva kívánjuk mi, hogy a szülők maguk legyenek első sorban gyermekeik lelkiismeretes, fáradhatatlan nevelői. Senki bensőbben, lelkiismeretesebben, őszintébben nem kívánhatja a tanulók egészséges testi-lelki fejlődését, igaz javát, mint épen a szülők. De épen a szülőknek igaz szeretete gyermekeikhez megkívánja a legnagyobb őszinteséget azok irányában, kik a nevelésben hathatós segítőik. Ha valamely gyermeknek valami testi fogyatkozása van, rövidlátó, ideges, gyönge szervezetű, s emiatt egyik-másik tekintetben kíméletre, kivételes bánásmódra szorul, ezt a szülők rögtön tudomására szokták hozni a tanároknak, újból és újból fölhívják rá a figyelmet ; nagyon helyesen cselekesznek, úgy is kell annak lenni. De ugyanazon őszinteség szükséges volna a szülők részéről egyéb tekintetben is. Ugyan hány szülő van, ki egész őszintén felvilágosítja a tanárokat gyermekének erkölcsi magaviseletéről, szellemi tehetségéről ? Pedig ez épen olyan szükséges, mint a másik. Ha a tanuló szellemi tehetségét csakhamar meg is ismeri a tanár, mert e tekintetben színlelni a fiú nem igen tud, igen soká tart, míg megismeri erkölcsi hajlamait és rossz szokásait, melyeket